RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Újra Fehérvárcsurgón

 
 
                                        Az érkezés.
 
Több héten át tartó időpont egyeztetés után végre szeptember 11-én, szerdán megérkeztünk egyik kedvenc víztározómra, Fehérvárcsurgóra. Ezúttal Ákos tartott velem az egy hetesre tervezett túrán. Már délután 6 óra is elmúlt mire a jegyvételt követően a vízpartra értünk. Döbbenten szemléltük, hogy a tó átlagos vízszintjéhez képest majd két méter hiányzik a vízből. Látva, hogy a megszokottól eltérően kimondottan sok bojlis csapat tartózkodik a vízen, illetve néhány csapatot még vártak is a következő napokra, a tározó csurgói oldalának a felső harmadában vertünk tábort. Szerettünk volna jobban a tó közepe felé helyezkedni, de sajnos a középső helyek mindkét oldalon foglaltak voltak. Mire végeztünk a táborállítással illetve a szerelékek összerakásával beesteledett, így eldöntöttük, hogy a bóják elhelyezése után - amelyeket a parttól 180-200 méterre raktunk le - nyugovóra térünk, és csak reggel kezdjük meg a horgászatot. (Régebben ilyet soha nem csináltam, de mostanában már be kell látnom, hogy nincs semmi értelme kapkodni...)
 

Csütörtök
Enyhe, de viszonylag borongós időre ébredtünk – aránylag korán. Nem hiába, hisz dolgozott már mindkettőnkben a pontyhorgász szenvedély. Az alapozó etetéshez ezúttal, fagyasztott 18 és 24mm-es Top Force és Worm Force bojlikat választottam, természetesen főtt tigrismogyoró és különböző méretű halibut pelletekkel vegyítve. Ezúttal én egy kicsit nagyobb mennyiséget szórtam, míg Ákos inkább a kisebb etetési stratégiával próbálkozott. Hamarosan bekerültek a megjelölt helyekre a felcsalizott szerelékek is, és kezdetét vette a horgászat. Szinte pillanatok alatt fogtam is egy 4-5kg körüli szép kis spanyol-mintás pontyot, majd napközben Ákos is megfogta első halát egy kb. 8kg-os töves személyében. Kora estére feltámadt az északi szél és az egyre sötétebb felhőkből megeredt az eső. Nem volt mit tenni bevackoltuk magunkat sátrainkba, melyek ezúttal vagy jó 40 méterre voltak egymástól. Hamarosan aztán álomra szenderültünk.
 
 
Péntek
Reggelre az éjszaka feltámad szél talán még erősebben kezdett fújni. A hőmérséklet sem emelkedett napközben talán semmit, igazi barátságtalan időben volt részünk. (Ekkor még nem tudtuk, hogy lesz ennél még sokkal rosszabb is). Délutánra a szél már annyira feltámadt – jelezve, hogy erőteljes hidegfront van a láthatáron, hogy a behordáshoz már teljes fokozatban kellett használnunk a csónakmotorokat. A nappali órákban kezdetek a halak megjelenni az etetéseinken és fogtam is három, szinte azonos súlyú 8-9 kg közötti halat. Kettő hal a Combi link előkén felkínált dupla 24mm-es Top Force-ra jött, míg egy a KD kötéssel ellátott, szintén dupla 24-es Worm csalira éhezett meg. Mire teljesen lenyugodott volna a nap újabb erőteljes zápor alakult ki, ami aztán köszönhetően az erős szélnek hamar tovább állt.  Este 10 óra is elmúlt mire bebújtunk sátrainkba a kellemetlenül fújó északi szél elől, majd hamarosan elaludtunk. Hajnali fél négykor riasztott a balos jelzőm. A botot megemelve láttam, hogy ellenfelem erősen oldalaz balra, ezért csónakkal indultam utána az erősen hullámzó vízen, nehogy összeszedje bárkinek is a zsinórját. Bő 10 perc után értem ki vele a partra és lemérlegeltem. A kijelző 11,60 kg-ot mutatott. Ákost nem akartam felkelteni a fotózás miatt, így a halat egyből visszaengedtem. Gyorsan újracsaliztam a barátságtalan időben és a két szem Top Force mellé még pár szemet szórtam az előbbi kapás közelébe. Épp, hogy elaludtam volna, mikor újabb kapásom volt - most a jobbos – kb. 200 méterre lévő szerelékemen. A szél egy kicsit talán enyhült, így ennek a halnak is csónakkal eredtem a nyomába. Ellenfelem nagyon jól küzdött és jó néhány méteren át vonszolta a csónakom, miközben azt több alkalommal teljesen körbe úszta, és mogorva fejrázásokkal tudatva, hogy szabadulna a hegyes horogtól. Kellett vagy negyed óra mire teljesen elfáradt és végre alátolhattam a merítőm. Miközben visszaértem vele a partra az eső újból rákezdett. A letárázott mérleg 14,35 kg-on állt ezúttal meg. Miközben óvatosan zsákba raktam Ákos is kibújt a sátrából és elégedetten újságolta, hogy sikerült az éjszaka egy szép 15,60 kg-os tükröst elejtenie. Mivel még csak hajnali 5 óra volt ezért úgy döntöttünk, hogy visszabújunk a hálózsákjainkba már csak azért is, mert az eső szinte már szakadt.

 
Szombat
Reggel 8óra után kukkantottam ki a sátramból és a szinte októberivé lett táj eléggé lehangolt. Az eső még mindig szüntelenül szakadt, és nyoma sem volt az égbolton annak, hogy ez a közeljövőben elállna. Nem éppen a legkellemesebb időt sikerült kifognunk – vitattuk meg Ákossal -, miközben a fél sátor alá gubózva reggeliztünk meg. Az egész nap sajnos egyetlen kapás nélkül telt el. Aminek egy kicsit örülhettünk az az, hogy kora estére végre mind a szél mind pedig az eső elállt. Az újra csalizások után két cent pálinka mellett egyöntetűen megvitattuk, hogy végre az évszaknak megfelelő idő lett estére.  A felhők mögül kibúvó és egyre inkább dagadó hold fényét még egy darabig nézegettük, majd reménykedve abban, hogy az előttünk álló éjszaka talán tartogat egy-két szebb halat, lefeküdtünk.
 
 
Vasárnap
Reggel 6 órakor Ákos jelzőjének a hangjára ébredtünk. A párás, kissé ködös és szélcsendes időben társam hamarosan egy valamivel 10kg feletti halat szákolt. Napközben, a héten először déliesre fordult a szél és végre kellemes időben telt a napunk. Kapásunk nem volt és ezen nem is tudtunk szépíteni… csak a szomszédunkba érkező napijegyes horgászok voltak eredményesek, szüntelenül fogták
a kisebb keszegeket, kárászokat egyaránt. Besötétedés után éppen a fél sátram alatt az etetésre szánt bojlit feleztem, mikor a jobbos botom swingere tapadt a bothoz. Talán jobb hal – reménykedtem most is magamban, míg a bothoz értem. A teliholdfényes estén rácsorogtam a tükörsima vízen a halra és hamarosan egy kimondottan hosszú nyurgát merítettem. Megsaccolom csak a súlyát a „szokásos” 10-11 kg-ot nyomhatja. Kiakasztottam a dupla 24mm-es Worm-ot a szájából és szabadjára engedtem, még ott helyben. Mivel nemrég hordtam be és a csali szinte sértetlen maradt, ezért azt raktam vissza némi etetőanyaggal együtt, úgy bő 20-méterrel arrébb, mint ahonnan az előző hal érkezett. Irány a sátor és mielőtt elaludtam még elképzeltem, milyen jó is lenne egy óriás ponttyal megküzdeni ezen a hatalmas vízen. Hajnali fél négykor érkezett a következő kapás, most a másik botomra. A holdfényes hajnalon aztán egy újabb 10 kg körüli tükrös találta magát a szákomban. Sebtében felkapcsoltam egy, a csónakomban lévő előre elkészített és bepasztázott „hóembert”, majd elvittem az etetéstől bő 40 méterre a csalit, hátha ott nagyobb halak járnak… A jelzőt beélesítettem és visszabújtam még a hálózsákomba aludni.


Hétfő
Reggel 8-kor ébredtem az újabb kapásra. A tettes egy mindössze 4-5 kg körüli pontyocska volt. Hamar kisütött a nap és délre olyan meleg lett mintha augusztust írnánk. Ákosnak napközben haza kellett mennie családi okok miatt, így segítettem neki a pakolásban, majd 2 óra körül elbúcsúztunk egymástól. Sok sikert és kitartást kívánt az utolsó két napra és felhívta a figyelmemet, hogy keddre nagyon erős viharokat, szelet jósol az előrejelzés, vigyázzak! A délután folyamán kimondottan jól esett a kellemes langyos időben a napfürdőzés, lehűlésnek, rossz időnek ekkor még nyoma sem volt. Az esti frissítést még tükörsima vízen csináltam meg és mivel egyedül maradtam, előkekötözéssel töltöttem el az este első felét, miközben halkan szólt mellettem a rádió. Ott szintén elhangzott a hírekben, hogy tényleg komoly frontbetörés várható órákon belül, akár 90km/órás széllökésekkel. Ezt hallva újra vízre szálltam és egy nagyobb adag bojlit szórtam a horgok közelébe, hátha a rossz idő megérkezte után majd nem tudok vízre menni. Hajnali fél kettőkor jött az éjszaka első kapása. Egy élvezetes fárasztás után egy 12,20 kg-os pontyot hoztam a partra. Az idő még mindig enyhe volt, de látni lehetett, ahogy a holdat egyre vastagabb felhők fedik el. Fél 4-kor ismét kapásom volt. Az eső már esett és miközben kifárasztottam egy 11 kg-os sötét tükröst a szél is feltámadt. Nem kellett egy óra sem és egy újabb halat merítettem, ami 11,50 kg-os súlyban volt, majd ezt követte egy 12,30 kg-os töves. Kezdtem kicsit bosszús lenni, hogy nincs szerencsém egy nagyobb halat végre már elejteni…
 
 
Kedd
Minden túlzás nélkül reggel pár óra alatt szinte pokolivá vált a táj. 10 órára már orkán erejű szél tombolt, szakadó esővel kísérve és szó szerint hideg lett az előző naphoz képest. A merev keretes sátramat szinte rám akarta préselni a viharos szél. Szinte az egész napomat a sátorba gubbasztva töltöttem. Voltam már párszor rossz időben a vízparton, dehogy ez nap emlékezetes marad, abban szinte biztos voltam. Az idő lassú múlását délután két hal, előbb egy 12,80-as, majd egy 13,10 kg-os töves gyorsította meg. Ha nehezen is de visszahordtam a felszereléseket a helyükre és talán még soha nem bíztam úgy az utolsó éjszakában mint akkor. A halak ott voltak csak egy kis szerencse kellene, hogy felvegye a horgomat egy szebb példány – elmélkedtem magamban. Estére végre elállt az eső, de a szél még nagyon erősen fújt. 9 óra után mentek el végre a felhők és a telihold teljes pompájában tündökölt. Nagyon hideg lett a front elvonultával, így éjszakára jól felöltöztem, majd a hálózsákom mélyébe húzódtam. Hajnali kettőkor riasztott a jelzőm. Nagyon bíztam benne, hogy most megjött a nagy hal, de sajnos megint egy 12,50-es pontyot tudhattam magaménak. Nem baj - gondoltam, majd a következő szebb lesz, és gyorsan újracsaliztam a 4 Celsius fokos éjszakában.
 
 
Szerda
Reggel már erőlködött a nap mikor ismét akcióban voltam, a vízen. Az eredmény ismét a szokásos méretű hal volt. A súlya 12,80 kg. Már vagy 15 db halnál tartottam és még midig nem volt közöttük egy igazán szép példány sem.  Délelőtt kicsit elgondolkodtam, hogy maradnom kellene még egy napot, mert hátha épp ez kell a szebb hal megérkezéséhez, de mivel csütörtökre szintén esős időt jósoltak, valamint az otthoni munkák is feltorlódtak, ezért kedvesemnek megígértem, hogy délutánra összepakolok és hazaindulok. Míg rakodtam és bent volt a két bot, mid a kettőre érkezett egy-egy újabb hal, a szokásos 12-13 kg közötti súlyban…
 
 
Hazafele végig azon gondolkodtam, hogy másként csinálnék-e valamit, ha újra visszamehetnék a vízre. A válaszom: Nem. Úgy gondolom mindent megpróbáltam a héten, mind a csalizási, mind az etetési stratégiák közül, ami eredményes kellet volna, hogy legyen. Véleményem szerint egyszerűn nem tartózkodott darabosabb hal ez előttem lévő területen, vagy csak nem volt szerencsém ahhoz, hogy felvegye a csalimat. Mindenesetre egy nagyon mozgalmas, élmény dús hetet hagytam mögöttem, még ha az igazán kapitális halak el is kerültek a héten. A csurgói tározó halállománya úgy gondolom, megfelelő kezelés mellett hamarosan országos szinten is kiemelkedő lehet. Én pedig már alig várom a következő horgászatom idejét és remélem akkor majd kicsit több szerencsém lesz, hogy egy igazán szép halat betudjak cserkészni. Mert hiába minden aprólékosan megtervezett részlet, a jó csalik, a precízen elkészített előkék, stb. a kapitális halakhoz szerencse is kell….

Sági Tamás
S-Carp Product Team
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie