Ezek az alkalmak néhány pillanatig feledtetik a várakozás szűnni nem akaró kínját, de érzi az ember, hogy ez azért még nem „az igazi”. Telnek a napok, de nagyon nehezen enged a tél. Március. Lassan, de biztosan érezzük, hogy közeledik a tavasz, a rövid pecák is egyre eseménydúsabbak, már sikerül elcsípni egy-egy kisebb pontyot. A levegő is kellemes, amikor süt a nap, de ahogy lenyugszik, úgy kívánkozik vissza az ember a meleg szobába. De mégiscsak jó lenne kint maradni éjszakára! Már csak néhány hét. Ezek a gondolatok motoszkáltak a fejemben március közepén. Aztán egyszer csak szinte a semmiből jött egy lehetőség a szezonnyitó pecára, amibe gondolkodás nélkül bele is vágtam.
A horgászat helyszínét kedvenc vizem, a Fehérvárcsurgói-víztározó adta. Mivel a tározón folyó munkálatok és a nagy nyomás miatt a tavalyi évben egyszer sem horgásztam itt behúzva, nagyon vártam már, hogy újra vízre ereszthessem a csónakom. Teljesen ideálisnak tűntek a körülmények, hiszen egy erőteljes felmelegedést jósoltak a hétre, ami úgy véltem, meghozza majd a halak kapókedvét is, emellett pedig egyetlen bojlis helyfoglalás sem volt az általam kinézett időre, így szabadon válogathattam a helyek közül. Bízva abban, hogy a felmelegedés hatására a halak a sekély víz felé veszik útjukat, a tó elejében, a csónakkikötőtől nem messze foglaltam helyet a csurgói (vagy sokak által „a lapos” néven emlegetett) oldalon. Mivel a víz még nagyon hideg volt, olyan csalit kellett választanom, ami kellően attraktív, és táplálkozásra ösztönzi a halakat. Tamással konzultálva végül a Spicy Fish bojlit vittem magammal 24mm-es méretben. Ez a csali nagyon sokszor robbanásszerű hatást eredményez, fűszeres-csípős-halas ízvilága szinte mindig felkelti a pontyok figyelmét.
Hétfőn kora délután kezdtem meg a felszerelések összeállítását. Mivel az erős déli szél jókora hullámokat korbácsolt a vízen, nem kellett kapkodnom. Kora este volt, mire csillapodott a szél és vízre tudtam szállni, megkeresni a helyeket egy tapogatórúd segítségével. Mivel azonban sehol nem találtam számottevő mederváltozást, és mindenhol 20-30 centi közötti iszap, alatta pedig kő kemény aljzat jellemezte a pályát, úgy döntöttem, hogy lépcsőzetesen fogom megkeresni a halak tartózkodási helyét. Az első szerelék 200 méterre, a második 250-re, a harmadik pedig 300-ra került (a behúzós horgászoknak lehetőségük van 3 készséggel horgászni). Két botomra hóember kombinációval, a harmadikra pedig egy szem 24-es süllyedő bojlival csaliztam. Szerelékeimet a szokásos, kb. 80 centi hosszú leadcore, egy 140 grammos ólom, valamint Korda N-Trap bevonatos előkéből és 2-es Krank horogból kötött blow-back előke alkotta, egy kis ólompasztával lesúlyozva. Etetésre 1-2 marék bojlit szórtam szét a bóják környékére. Mire az utolsó botommal is kiértem a partra, teljesen besötétedett. Nem volt más hátra, mint egy tartalmas vacsorát készíteni kedvenc RidgeMonkey sütőmben, majd nyugovóra is tértem, mivel kifárasztottak az első nap teendői.
Az első éjszakát sajnos megúsztam akció nélkül. Ezt nem is csodáltam, mivel éjszaka keményen lehűlt és fagypont alá csökkent a levegő hőmérséklete. Reggel a kávémat kortyolgatva azon tűnődtem, hogy min kellene változtatni, hogy végre megszólaljanak a kapásjelzőim, azonban tudtam, hogy az idő nekem dolgozik, ugyanis az igazi felmelegedés csak a hét második felében érkezik. Napközben szintén nem történt semmi említésre méltó (és ez jellemző volt a hét további részében is), csupán a botokat húztam újra a délután folyamán. A csalikon semmiféle aktivitását nem lehetett látni a halaknak, még a keszegek sem csipkedték meg őket. Annyit változtattam, hogy az első éjjel használt pop-up bojlikat más ízesítésre cseréltem, az egy szem 24-es Spicy Fish bojlit viszont (valamilyen megérzés hatására) meghagytam. Éjszaka végre megtört a jég, ugyanis a középső, süllyedő bojlival csalizott botomon egy gyenge kapás tudatta velem, hogy érdeklődő van a „vonal” túlsó végén. Nem volt kapitális méretű a hal, 7-8 kilósra saccoltam, így gyors fárasztás után útjára is engedtem, majd előkét cseréltem és visszaraktam a szereléket a helyére. Azonban több kapást nem sikerült kicsikarnom ezen az éjjelen. Másnap reggel az addigi események miatt úgy döntöttem, hogy kissé változtatok a taktikán. Három olyan módosítást végeztem, amelyek végül, úgy gondolom, nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy sikerként könyvelhessem el a túrát.
Az első az volt, hogy a hóember csalik helyett – mindent egy lapra feltéve – az összes botra egy szem 24-es süllyedő bojlit csaliztam. Nagyon furcsállottam, hogy a hóember kombinációk nem találtak gazdára, de igazodnom kellett a halak ízléséhez.
A második az volt, hogy felturbóztam az etetésre szánt csalogatóanyagokat: egy vödörbe először egész és felezett bojlit, valamint 11mm-es Special Carp Pelletet öntöttem, majd egy csaliőrlő segítségével további néhány marék bojlit daráltam a keverékre. Végül az egészet leöntöttem Corn Steep Liquor folyadékkal, majd C.S.L. Powder-t szórtam rá, és jól összeráztam az egészet. Ezáltal egy nagyon vonzó „panír” keletkezett a szemek felületén, amelyet néhány óráig pihentettem, hogy jól rászáradjon, és lehetőleg minél hosszabban fejtse ki a csalogatóhatását a vízben. Ez a módszer kapástalan időkben sokszor kihúzott már a csávából.
A harmadik pedig az volt, hogy változtattam a meghorgászott helyeken is: a hosszabbik bójámat még messzebbre, kb. 350 méteres távolságba vittem, a rövidebbiket pedig kicsit közelebb hoztam, nagyjából 180 méteres távolságba. Nagy reményekkel vártam az éjszakát, és nem is kellett csalódnom, hiszen két kapás is érkezett! A nagyobbikat, az év első 10kg feletti pontyát kihoztam egy gyors fotó erejéig. Aztán ismét csend, nem volt több kapásom.
A következő napon úgy éreztem, hogy az utolsó éjszakára tényleg összeállt minden. A csalikon nem változtattam, előkészítettem még egy adag etetni valót. Az időjárás is úgy alakult, ahogy vártam, napközben közel 20 fokos meleg és gyönyörű, napsütéses idő volt jellemző. Délután szokás szerint újrahúztam a szerelékeket, majd amikor végeztem, és kezdett alkonyodni, arra lettem figyelmes, hogy egyre több halat hallok a kíméleti terület felől fürdeni, locsogni, ugrálni. Ezért kiültem a botok mellé, és csak hallgatóztam, hagytam, hogy a természet hangjai körülvegyenek. Végre, megérkeztek! – gondoltam. Teljesen belefeledkeztem a nyugalomba, így majdnem felugrottam a székből, amikor egy minden bizonnyal termetes harcsa hatalmasat rabolt a part szélén úszkáló kishalak közé. Ekkor úgy döntöttem, jobb lesz nyugovóra térni, és izgatottan feküdtem le, várva az éjszaka eseményeit. Még el sem aludtam, amikor megérkezett az első kapás, ismét egy 8 kiló körüli tükörponty volt a tettes. Éjjel sikerült még egy hasonló méretű pikkelyes pontyot fognom. Rohamosan fogyott az időm, de éreztem, hogy még bármi „benne lehet a pakliban”. Vissza sem tudtam aludni, csak forgolódtam az ágyban, amikor elkezdett oszolni az éjjeli sötétség. Ekkor váratlanul megszólalt a jelzőm, és egy erőteljes húzós kapás érkezett a 180-as bójámról. Amikor csónakkal a hal fölé értem, azt tapasztaltam, hogy ellenfelem nagyon jól érzi magát a mederfenék közelében, és próbálta tudtomra adni, hogy nem igazán van kedve elmozdulni onnan. Ilyenkor két dologra tud gondolni a horgász: csak tartson jól a horog, és nehogy akadót találjon a hal! Nem tudom, hogy pontosan mennyi ideig tartott a fárasztás, de a végére kezem-lábam remegett, amikor sikerült jó 200 méterre a bójámtól megszákolnom az óriást.
A partra érve, mivel egyedül voltam, gyorsan biztonságba helyeztem a halat a vízben, hogy elő tudjak készülni a mérlegelésre és a fotózásra. Minden a helyén, a nap is előbújt, jöjjön, aminek jönni kell! A letárázott mérleg 19,50kg-ot mutatott! Szinte el sem tudtam hinni, hogy a szezon első túráján sikerült egy ilyen gyönyörű és hatalmas pontyot kifognom. Csak álltam ott, és gyönyörködtem a matracon fekvő óriásban. Ezután elkészítettem a fényképeket, szerencsére a hal is mindenben partner volt, így gyorsan végeztünk, és útjára tudtam engedni a hibátlan tövest. Szinte meg sem éreztem, hogy milyen hideg is volt a víz, amíg a mellcsizmában benne álltam. Mivel ez volt az utolsó reggelem, nem kapkodtam semmivel. Szép nyugodtan megreggeliztem, újra és újra visszanéztem a fényképeket, aztán ücsörögtem kicsit a botok mellett, élvezve a meleg nap sugarainak simogatását. Majd szép lassan nekiálltam összepakolni, és irány haza. Hasonlóan eredményes szezonkezdést kívánok mindenkinek! Aki pedig a jelen helyzetben horgászatra szánja magát, kérem, legyen nagyon körültekintő, figyeljen oda és tartsa be az előírásokat! Őrizzük meg magunk és szeretteink egészségét!
Üdvözlettel:
Tranker Balázs | S-Carp Product Team
