RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Érdemes résen lenni...

 
Az utóbbi időben próbálok olyan vizeket látogatni, amik kihívás elé állítanak, pluszt adnak horgászatomban, és egyben kitartást is igényelnek. Számomra nincs szebb dolog annál, mint amikor a saját elképzeléseink, tapasztalataink alapján eljutunk egy-egy ponty megfogásához. Ez a folyamat a víz nehézségétől függően lehet hosszabb, illetve rövidebb. Ezt a beszámolót egy számomra nagyon kedves tó ihlette, ahol az embernek nem árt résen lennie. Hogy mit is értek ez alatt? Ezen a tavon megtanultam, hogy a halak aktív keresése, és az ezzel járó helyváltoztatás lehet a kulcs a sikerhez. Ez a megállapítás természetesen szinte mindegyik tóra vonatkozik, ahol nem vagyunk helyhez kötve.
 

Pénteki érkezésemkor a tó a legszebb arcát mutatta. Kellemes eső utáni, napos idő volt alacsony légnyomással. Amolyan tökéletes horgászidő. A két éjszakás horgászatot, amelyre Józsi barátommal érkeztünk, egy számomra még ismeretlen helyen kezdtem. A környezetet egy botanikus kerthez tudnám a legjobban hasonlítani. Nem túlzás, ha azt írom, igazi vadregényes érintetlen természet. Ez a jelző a mederviszonyokra is értendő, hiszen amerre csak néztem, akadót láttam. Hol egy bedőlt fa, hol pedig tavirózsa. Ha ez nem elég, megemlíteném a körülbelül másfél méteres szintkülönbséget, ami köztem és a vízfelszín között volt. Igazi kihívás - gondoltam magamban. A korábbi tapasztalatokból kiindulva egy szem 14 mm-es pop-up-pal csaliztam a Spinner rig-eket. Ebben az esetben a Hyper-6-ot használtam. Sötétedésre a helyükre kerültek a csalik, és nem sokkal később már szemerkélő esőben beszélgettünk, ami aztán szakadó záporrá erősödött.
 

A folyamatos erős esőzés miatt nem sokat aludtam a brolly alatt. Az első éjszaka nem történt semmi. A kora reggeli kelés után úgy döntöttem, hogy elsétálok a szomszédos állásokhoz, hátha látok halmozgást. Józsihoz érve láttam, hogy épp újra dob, aztán örömmel újságolta, hogy nemrég sikerült egy 10-12 kg körüli tükröst fognia. Igazán szép, bronzosan csillogó tükörpontyot fényképezhettem a kezében. A fogásán felbuzdulva tovább néztem a vizet, hátha látok valami bíztatót. 9 óra körül két állással arrébb, a partszélben buborékokat vettem észre, melyek csak szaporodtak. Nem is kellett több, tudtam mi a teendő. Amilyen gyorsan csak tudtam Józsi segítségével összepakoltam és átköltöztem. Friss pop-up-ot csaliztam, és próbáltam elsőre a zónába juttatni a szereléket. A dobásokat a felettem lévő fák nehezítették, így csak térdelve és oldalirányból tudtam dobni. Elsőre sikerült a partmenti bokrokhoz megfelelő közelségbe dobni a csalit. Felmarkoltam pár szem bojlit, amit felezve akartam a partról kézzel bejuttatni. Épphogy elkezdtem az óvatos etetést, megszólalt a jelzőm.
 

-Szilveszter!!! - kiabálta Józsi. Rohantam vissza a botokhoz, hiszen tudtam, hogy a hal bármelyik pillanatban akadót találhat.
A helyemhez érve láttam, hogy Józsi kezében görbül a bot, és szüntelenül szól a fék. Átvettem a botot, és láttam, hogy a hal már jócskán eltávolodott az akasztás helyétől. Kemény csata vette kezdetét, ami alatt végig éreztem, hogy nagy hallal van dolgom. A tiszta vízben többször láttuk hatalmas aranyló testét, így alig vártam, hogy a merítőben legyen. A merítést követően alig hittem a szememnek. Imádom a karakteres, zömök tükörpontyokat, és pont egy ilyen terült el előttem. Kíváncsiságból megmértük a súlyát, mely 16,5 kg volt. Nagyon elégedett voltam, és hihetetlenül boldog. A horgot friss csalival juttattam vissza a bokrok elé. Talán 10 perc telhetett el, mikor ismét megszólalt a jelzőm. Felemeltem a botot, mire heves, apró rángatásokat éreztem.
-Ez kicsi lesz, nagyon rángat. - mondtam Józsinak. Nem lett igazam. Ahogy a hal egyre közelebb rótta a köröket, úgy rajzolódott ki számunkra, hogy bizony ez is szép nagy példány. Józsi a második halamat is sikeresen merítette. A mérlegre nézve lepődtünk meg igazán: 15,9 kg. -WAOOO! – kiáltottam fel. A dolog szépsége, hogy ez a hal az első teljes ellentéte. Hosszú teste alig fért el a matracon. Nem gondoltam volna, hogy fél órán belül két ilyen makulátlan hallal hoz össze a sors.
 

Délután ismét az esőé volt a szerep, ami aztán jégesővé alakult át, így alaposan lehűlt időt. Vasárnap hajnalban már csak 4 fok volt, ami széllel párosult. Ez sem nekünk, sem pedig a halaknak nem tett jót, hiszen nem jutottunk el több kapásig. Bánkódásra azonban nem volt okunk, hiszen mindketten fogtunk halat.

Azóta is áldom a percet, amikor vettem a fáradtságot, és felkeltem hajnalban róni a köröket az állások között halak után kutatva, hogy aztán a megfelelő pillanatban átköltözzek a nyerő helyre. Ki tudja, ha nem tettem volna meg, lehet, hogy hal nélkül maradok. Számomra ezek azok a horgászatok, amik pluszt adnak, amiket soha nem fogok elfelejteni. Nekem mindig is fontosabb volt a kifogott halaim szépsége, egészsége, vagy akár érintetlensége, mint az, hogy mekkora súlyuk van. Ezekre a halakra mindig büszke leszek, mert nem voltam rest résen lenni.
Sok sikert kívánok az olvasóknak!

Üdvözlettel:
Németh Szilveszter
S-carp Product Team
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie