RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Ébredő tavasz – a Šmartinsko tavon

 
Van abban valami különös és bizsergető érzés, amikor egy új helyre látogatok el. A nagy kiterjedésű tavakon amúgy is sokkal nehezebb a pontyok becserkészése, de még izgalmasabb, ha első ízben próbálok szerencsét. Jól esnek, sőt újabb és újabb ösztönözést jelentenek ezek az új kihívások. Az első tavaszi horgászatot már nagyon vártam, azonban tényleges helyszín nem volt még. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy jó barátaim - a Németh testvérek - március utolsó napjaiban néhány napra ráértek, így megkezdődött a szervezése. Szinte ezzel egy időben írt pár sort Szlovén forgalmazónk Damir, hogy felhívná figyelmünket egy szép, viszonylag nehéz tóra: a Šmartinsko Jezerora. A tó neve nem volt ismeretlen, hisz egy évvel korábban már készültünk ide, de aztán elmaradt a túra. A srácoknak gyorsan ecseteltem a javasolt célt és hamarosan kezdetét vette a lázas készülődés.

Indulás
Igyekeztünk minél több használható információt begyűjteni, majd március 28-án hétfőn, hajnalban útra kelt a háromfős csapatunk. Mivel közel lakunk a nyugati határhoz, így Ausztrián keresztül bő két és fél óra alatt le is tudtuk az utat. Damir reggel már a megbeszélt helyen várt bennünket és rövid autózás után megérkeztünk a meseszép tóhoz. Megvásároltuk a jegyeket, miközben ittunk egy erős kávét, majd a kacskaringós erdei utakon leértünk a horgászhelyekre. Az érdekes formájú, kisebb nagyobb öblökkel tarkított tó teljes egészében szinte nem is belátható, még a tavat körülölelő hegyekről is hol egyik, hol a másik felét láttuk csak. Közvetlenül a parton – hazai szemmel mindenképpen nagynak számító - rendkívül igényesen elkészített horgászállásokat találtunk.
 
 
Pár perc kellett mire azonosultunk a pazar környezettel, aztán nekiálltunk a táborállításnak. Idegenvezetőnk még pár hasznos tanáccsal ellátott bennünket, illetve újból felhívta figyelmünket a „kisponty veszélyre” hisz előzőleg 6 tonnát (!) telepítettek a vízbe, majd sok sikert kívánva elköszönt. Kényelmes tempóban végezte mindenki a maga kis dolgát a borongós, kora tavaszi időben. A szabályzat szerint a csalit csak dobva lehet bejuttatni, viszont helykeresésre, etetésre, de akár a fárasztáshoz is lehet csónakot használni. A vízszint bő 1-1,5 méterrel volt alacsonyabb az átlagnál, így már a parton is jól látszott, hogy bizony akadókból nem lesz hiány.
 
 
Hamarosan a radarkép is jelezte, hogy az 5-6 méteres mélység alján is található akadó bőségesen. A helykeresésre a szokásosnál is több időt szántunk, bár a későbbiekben bebizonyosodott, hogy leakadás, előkeszakadás nélkül itt nem, vagy nagyon nehéz megoldani a horgászatot. Kora délutánra a parttól úgy 70-80 méterre megtaláltuk a számunkra megfelelő helyeket és megjelöltük. Ezt a távolságot még kényelmesen meg tudtuk dobni, de beljebb sem volt olyan terület, ami indokolta volna esetleg a távolabbi horgászatot. Viszonylag egyenletes iszapos aljzat, egy - egy keményebb résszel és sok akadóval tarkítva - ez jellemezte a medret előttünk. 18 - 24 mm-es csalik kerültek a hajszálra, míg az etetésre vegyesen, felezett és egész bojlikat, valamint kevés főtt tigrismogyorót szórtunk.

Az első éjszaka
Az első éjszaka nekem csendesen telt el, viszont Szilveszter és Marcell fogott pár kis-pontyot. Reggel, ahogy világosodott újabb apróságok érkeztek a srácok, majd az én horgaimra is és lassan kezdett körvonalazódni, hogy bizony a friss telepítés nagyon éhes… Kávézás közben, ahogy a felkelő napban a tájat csodáltuk a bóják körül egyre másra szaporodott a kisponty mozgás. Hol az egyik, hol a másik etetésen ugrándoztak boldogan. Délelőtt aztán egyetértésre jutottunk abban, hogy hiába még csak 9 Celsius fokos a víz, váltanunk kell mind az etetési, mind a csalizási stratégián, ha szép példányokkal is össze akarunk akadni. A hajszálakra dupla 20mm-es, dupla 24mm-es, valamit 24-18mm-es csalik kerültek. Mivel nekem nagy kedvencem a „hóember”, így a 24mm-es Crustacean bojlimat megegyező ízesítésű és kevésbé feltűnő könnyített csalizó bojlival párosítottam.
 

Természetesen új helyeket kellet keresnünk ahova már csak és kizárólag kevés, nagyméretű bojlit szórtunk. Kora délutánra a feltámadt a délies szél így borongós időben - köszönhetően a taktikaváltásnak - csendesen, kapás nélkül múltak az órák. Némi félsz persze azért volt bennünk, hogy talán túl durván változtattunk, de más megoldás nem igazán jöhetett szóba, pláne hogy a szomszédunkba érkező helyi pontyhorgász is úgy szedte a telepített pontyokat, mint más a virágot.

A Spanyol
Lassan ismét besötétedett, a szél is elcsendesedett és kezdetét vette a második esténk, majd hamarosan a fogyó hold fényei világították meg a vízfelszínt. Csend honolt, halugrást sem hallottunk. Majdnem éjfélig beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk. Ezt követően néha - néha felpislantottam, hogy nem volt-e esetleg kapás, de a swingerek mozdulatlanul álltak. Már hajnalodott, amikor egy pici ejtős kapásra ébredtem. Pillanatok múlva még egy csippanás hallatszott, de a kék fej most felféle mozdult, majd lassan húzni kezdte a hal a zsinórt. Csónakba pattantam igyekeztem a hal felé, ami - mivel az ólmot elhagyósra szereltem - a kapás után rögtön vízközt úszott, ezzel elkerültem az akadókat. Az erős oldalazásból már éreztem ez bizony egy szebb példány lesz. A távolság egyre fogyott közöttünk és hamarosan már az orsómon volt az 55-ös előtét nagy része is. Pár perc hadakozás, néhány csónakforgatás és a reggeli tájban megcsillant egy nagypikkelyekkel borított farokúszó... A merítés elsőre sikerült így jöhetett az örömmámor. Az ismeretlen víz egy gyönyörű ajándéka pihent a merítőmben. A srácok már izgatottan vártak. Nem hatalmas, de nagyon szép - jellemeztük a 15 kg feletti spanyolt. Alig, hogy visszaengedtük a reggeli fogást Marcell jobbos jelzőjét is a bothoz ragasztotta - mint kisvártatva kiderült – egy erőtől duzzadó tükrös.
 
 
A mozgalmasra sikeredett reggel hatalmas lökést adott a kis csapatunknak! Immár megbizonyosodtunk arról, hogy a kis etetés és a nagy csalik sikerre vezetnek - kevés kapás, de darabosabb halak, pont az, amire a magunkfajta pontyhorgász vágyik. Napközben újra erős déli szél korbácsolta a felszínt egyúttal meleg tavaszi légtömeget szállítva felénk.  Fogtunk néhány 7-8 kg körüli tükröst és volt egy - két elakadásunk is, ezzel együtt leszűrhettük, hogy a hajnali és reggeli órákban tevékenyek igazán a halak.
 

Egy újabb adag Stick-mixet készítettem mindannyiunk számára, ezekkel téve vonzóvá a horgok közvetlen környékét. Tavasszal és ősszel a hűvös vizekben meggyőződésem, hogy nagyságrendekkel növeli a fogási esélyeinket a horog mellé terülő vonzó keverék.


Még a sötétedés előtt nagy izgalommal frissítettük a szerelékeket és újradobtuk a szerelékeket. Ezen az éjszakán nem állt el a szél és úgy gondoltuk ez majd pozitív hatással lesz a halak kapókedvére. Furcsa mód azonban teljes kapástalanságban teltek a következő órák. Mindhárman korán, szinte sötétben keltünk. Feltűnően langyos volt az idő. Hamar jöttek az ilyenkor szokásos kérdések: neked valami? Semmi - válaszoltam. Nektek? Szintén semmi. Ám alig, hogy elhangzott a mondat Marcell egy erős kapásra emelt be. Pillanatok alatt jött a megállapítás - jobb hal! Nemsokára egy robosztus egészséges tövessel ért a partra barátom, na meg persze fülig érő mosollyal. A mérlegelés után már kellően jók voltak a fények, így a megörökítés sem váratott magára. A 16,50 kg-os töves aztán hamar visszanyerte a szabadságát.
 
 
Csütörtök révén még nagyobb lendület lett úrrá a társaságon. Szilveszter is mindkét botján már dupla 24mm-es bojlikal csalizott és fogott is napközben pár db. közel 10 kg körüli pontyot. Kezdetek egyre jobban működni az etetések. Ha nem volt akadóban a szerelék, akkor néhány óra alatt várható volt a kapás. A déli szél a nap folyamán már viharosan fújt jelezve ezzel, hogy közeleg a jósolt hidegfront.
 
Az utolsó éjszaka
Sötétedés után először nekem volt kapásom, ami sajnos szakadással végződött. Hajnali kettőkor aztán arra ébredtem, hogy a front előtti csendes éjszakában a testvérek nagyon ügyködnek a vízen. Már a merítés pillanatai jöttek volna, amikor egy hangos csattanás következtében eltörött a merítőhálót tartó Y - villa. A hal persze megérezve a szabadulás esélyét újból a mélybe tört én meg csak drukkolni tudtam a partról. Végül nagy nehezen Marcell ráhúzta a hálót a halra, és az örömteli felkiáltásból tudtam Szilveszter is szép halat fogott. Picit még próbáltunk szundítani, de aztán ahogy világosodott már álltunk is neki a fényképezésnek: a felkelő nap sugarai pedig csak úgy aranylottak a tőponty 15 kilónál is nagyobb testén. Jobb zárást el sem tudtunk volna képzelni.

 
Négy nap az ébredő tavaszban, végre jó időben eső nélkül, és egy csodás környezetben. Egy tó, ami rengeteg meglepetést és izgalmat tartogat az ide ellátogató pontyhorgászok számára, mert az új és nagy vizek varázsa megunhatatlan.

Sági Tamás
S-Carp Product Team
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie