RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Áprilisi pontyok nyomában.

 
Az idei rendkívül hosszúra nyúló, már-már elviselhetetlen tél után április második hétvégéjén végre kilátogathattam a vízpartra, hogy ismét kedvenceimre, a pontyokra horgászhassak. Igaz, a mostani rövid, mindösszesen 48 órás túra nem túl nagy idő a több hónapi kényszerpihenő után, de gondoltam a semminél ez is több, így kedvesem társaságában pénteken délben izgatottan indultunk útnak.
Mindketten vágytunk már egy kevés napsütésre, és látni akartuk, ahogy a természet végre feléled a túlságosan is hosszúra sikeredett téli álmából. A rövid horgászatunk színhelye ezúttal egy 30-35 éves kb. 10 hektár nagyságú átlagban 1,5 – 3 méter mélységű tó volt, melyhez bő másfél órás autóút vezetett. A tóban, a tulajdonos és a horgászok elmondása alapján telepítés már nagyon régen volt, így a napijegy megváltásakor tudatták velem, hogy sokat látott, rutinos pontyokra kell majd számítanom. A horgászhelyünk elfoglalásakor, - ami egy csendes öbölben volt - rögtön szembetűnt, hogy eredményességemet tovább fogja nehezíteni a partot, valamint a kis sziget szélét szegélyező vízbelógó bokrok és fák ágai, gyökerei. A táborállítás után következett a botok és a bottartó összeszerelése, valamit elhelyezése. Mivel az álláshoz tartozó stégen vagy 30-40 cm-nyi víz állt, így kénytelen voltam a bottartóimat a vízben felállítani. Késő délutánig, szerencsénkre az időjárás kegyes volt hozzánk, viszont mire a markerúszóval megtaláltam az ígéretesnek tűnő helyeket és berakétáztam a bő 1kg-nyi spood mixet, arra az északi szél kíséretében megeredt az eső.
 
    
A spood mix 
Kicsit bosszúsak voltunk, hogy a hirtelen jött tavaszt nem sokáig élvezhettük, de bíztunk a meteorológiai előrejelzésben, miszerint a hétvége hátralévő része - a hidegfront elvonulta után - már kellemes és tavaszias melegben telik el. A felcsalizott szerelékeket már majdnem szürkületben dobtam be. Két szerelék, tőlem kb. 40 méterre, a jobbra lévő sziget sarka közelébe került, míg a harmadik botom szerelékét a tőlem balra eső partszélbe dobtam. A spood-mixen kívül, (ami felezett és durvára darált fagyasztott Top Force bojlit, főtt chilis kendert, csemegekukoricát, tonhalat egy kevés Trout pelletet, illetve folyékony Anchovy kivonatot tartalmazott), néhány szem bojlit is ritkásan becsövezetem a területre. 
Ahogy a sötétség a tájra telepedett úgy nőtt az eső intenzitása is így bevackoltuk magunkat a hálózsákjaink melegébe. Az első kapás meglepően gyorsan jelentkezett a középső botomon. Épp, hogy elmúlt tíz óra mikor egyenletes tempóban húzta az idei szezon első
hala az orsómról a zsinórt. Gyors felkaptam a csizmámat hisz csak a vízbe gázolva értem el botjaimat és jó tízpercnyi izgalmas fárasztás után kimagasló örömmel toltam a zömök töves alá a merítőm. A mérleg 13,60 kg-ot mutatott, és míg a halat óvatosan a pontyzsákba tettem csak annyit motyogtam magamban: - soha ennél kisebbet… majd gyorsan újracsaliztam. A csúszógyűrűvel kombinált Blow Back előkére ismét egy szem Top Force dumbbell bojli került egy háromnegyed Extra fruit pop-up bojlival megspékelve. A jelző beélesítése után még bejuttattam néhány szem bojlt, majd a már csak csepergő eső elől visszahúzódtam a sátorba. A következő kapásra a hajnali álmomból riadtam. Gyors az órámra pillantottam, - hajnali négy óra múlt - miközben tempósan húztam fel lábaimra a csizmát. Ezúttal a sziget sarkához dobott jobb oldali jelzőm szólt. Igyekeztem a határozottan elfordítani a halat, a vízbe dőlt fák és ágak elől, ami szerencsémre sikerült is. Viszont halam a határozottságomat nem vette jó néven, így egy nagy ívet leírva megcélozta a stégemre merőleges partszélet, ahol a vízben legalább kétméternyire belógtak a bokrok ágai és gyökerei egyaránt. Egy pillanatra éreztem is, amikor teljesen kitört balra a sarokba, hogy elért néhány ágat a zsinórom, de aztán szerencsémre kifordult a hal és a kellően izgalmas, bő negyedórás fárasztás végén felfeküdt előttem a szép tükrös. Izgatottan tekintettem a letárázott mérlegre a sötét és borús hajnalon. A kijelző 16,30kg-on állt meg! Szintén pontyzsákba helyeztem a halat a reggeli fotózásig és egy pár órát még próbáltam szundítani, ami az örömmámoromnak köszönhetően nem volt könnyű.
Szombat reggelre a rövid hidegfront elvonult és a fátyolfelhős égbolt kezdte lassacskán átengedni a tavaszi nap langyos sugarait, így a
kávénkat már kellemes időben tudtuk elfogyasztani. Jöhetett az éjszaka fogott halak fotózása, videózása és a visszaengedése. Napközben a tavaszi idő egyre szebb arcát mutatta, és a langyos melegben főzéssel, szomszédolással, valamint a feltűnően sokszínű madárfajok megfigyelésével töltöttük el az időt. Közben azért fél szemmel mindig a botjaimat illetve a tavat fürkésztem. Bár kapást nem hoztak a nappali órák annak ellenére sem, hogy a víz hőfoka 10 Celsius fokról 11-re emelkedett, ami kellő bizakodásra adott okot, a következő éjszaka előtt. Késő délután az egyre szebb és szélcsendes időben csodáltuk, ahogy a lassan lenyugvó nap sugarai megvilágítják az előttünk lévő sziget ébredező akácosát, azzal a sarokkal egyetemben ahonnan a két gyönyörű halat tudtam fogni.
Este frissítettem a botokat és újra berakétáztam bő 1kg-nyi spood-mixet, ismét a ki sziget sarkához. Természetesen ezen az estén sem maradhatott el a 20-30 szemnyi 18mm-es fagyasztott Top Forc bojli ritkás beetetése az előttem lévő területre. A nappali jó idő után, pláne úgy, hogy a víz is kissé melegedett az éjszakához kimagasló reményeket fűztem. Egy dologgal viszont nem számoltam mégpedig azzal, hogy az előző éjszakához képest - amikor is borús volt az égbolt -, mostanra kicsillagosodott és jóval hűvösebb lett az éj leszálltát követően. Vasárnap kora reggel kissé csalódottan ébredtem, hisz mindhárom botom érintetlen maradt. Gyorsan megmértem a vizet és rögtön láttam, hogy majd fél fokot hűlt a víz. Valószínű, hogy a halak beljebb a mederbe húzódtak a visszahűlő vízben és ez okozhatta a kapástalanságot. Viszont a kora reggeli órákat követően hirtelen kezdett melegedni és gondoltam délig, amíg a jegyünk szól érdemes újracsalizni és kitartani. Maradt még 3 rakétára való mixem ezt gyorsan berakétáztam, és vagy 10 szem bojlit is beszórtam még.
Nyolc óra múlt mikor egy nagyon gyenge ejtegetős kapásra emeltem be és hamarosan egy kb. 7 kg-os spanyolmitás tükröst szákoltam meg. Felkeltettem kedvesem, és a fotózás után gyorsan újracsaliztam majd visszadobtam a sziget sarkához a szerelékem, ezúttal a Top Force dumbbelll bojlit egy White secret pop-up bojlival könnyítettem ki. Épp a reggelinket fogyasztottuk és a szomszédok panaszkodását hallgattuk miszerint a hétvégén még kapásuk sem volt, mikor szinte felrobbant a reggel újradobott botom jelzője. Gyors felvettem a kontaktust és azonnal éreztem, hogy egy szebb hal akadt a horgomra. Miközben halam előbb jobbra oldalazott tőlem lomha fejrázásokkal tudatta, hogy szabadulna a horgomtól amint lehet. Szerencsémre és köszönhetően a precíz kötésnek a horog jól ült, így a reggeli napfényes időben folytatódott a viaskodás. Kiélveztem minden pillanatát az év első horgászatának, így ennek a halnak az erőteljes ellenállásának is kimondottan örültem. A harcot aztán végül én nyertem és méltó ellenfelem egyszer csak fáradtan törte át a vízfelszínt. Amint a merítőbe volt a halam szinte biztosan tudtam, hogy 15 kg feletti lesz majd. A gyönyörűen hosszú, kissé mégis hasas tőpontyom súlya 18,35 kg volt! Az év első horgászatának ennél szebb befejezést nem is gondolhattam volna, de még mindig bent volt két botom… Nekiálltunk a sátorbontásnak és többi apróság összerakásának, amikor szinte hihetetlen volt számomra, de újra megszólalt a még bent lévő botom jelzője. Rohantam le a bothoz, és ahogy megemeltem azt pár pillanat múlva éreztem, hogy patthelyzet alakult ki. A hal ugyanis gyorsabb volt nálam és a sziget sarkánál lévő ágak közé befűzte a zsinóromat. Mást nem tudtam tenni csak viszonylag feszesen tartani a zsinórommal a halat. Feszült pillanatok következtek mert éreztem a botomon a hal apró mozgását, viszont nem tudtam magam felé húzni egy kicsit sem. Kisvártatva aztán a szerencse nekem kedvezett és kifordult a hal az ágak közül. Kezdődhetett az újabb élmény teli fárasztás. Ez a hal is kimondottan jól küzdött és megpróbált mindent, hogy előbb a partot szegélyező bokorsorba majd a stég lábai közé meneküljön.
Végül aztán elfáradva megadta magát és egy csodás, sötét színű 14,60kg-os ponttyal zárult az év első 48 órás horgászata. Hogy minek köszönhetem ezt kiemelkedő fogássorozatot annak ellenére, hogy a mellettem lévő jó néhány pontyhorgásznak még kapása sem volt a hétvégén? Véleményem szerint megfelelő volt a csali választásom, (attraktív, magas halliszt és fehérjetartalmú, friss bojlival etettem és horgásztam), jó helyen kínáltam fel a csalimat, (ott horgásztam ahol mutatta magát a hal és gyorsabban melegedett a partszéli sekélyebb víz, ráadásul az ágak között a pontyok mindig szeretnek tartózkodni), valamint a jól és precízen elkészített előkéknek, szerelékeknek, hisz minden kapást megfogtam és megszákoltam. Javaslom, mindig figyeljünk a részletekre és akkor hasonló élményekben lehet részünk akár egy rövid horgászat alatt is. Minden pontyhorgásznak kiemelkedő szezont kívánok a 2013-as évre.
 
Sági Tamás
S-carp Product Team
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie