Instagramm
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Versenyzésre hangolva

 
Mindig szerettem versenyezni. Számomra minden verseny különleges esemény, tele meglepetésekkel, adrenalinnal, új tanulási lehetőségekkel, tapasztalatokkal. Mit is jelent számomra ez az egész? Jóval többet, mint az esetlegesen megszerezhető díjakat és elismeréseket, sokkal inkább a véget nem érő agyalást, taktikázást, kockáztatást. Egy versenyen nem csak a halakat kell tudni becsapni és horogvégre keríteni, de túl kell járni a többi csapat eszén is. Természetesen nem elhanyagolható tényező egy verseny során a szerencsefaktor sem, ami gyakran már a helysorsolás alkalmával meghatározza, milyen esélyekkel indulunk a megmérettetésen.
 
Tavaly novemberben Szilárd cimborám egy nem mindennapi ajánlattal keresett meg: volna-e kedvem részt venni a 2018-as IBCC-n a Matula Horgászüzlet csapatának színeiben vele és Norbival? Természetesen a kérdésre azonnal igennel feleltem, hiszen egy ilyen kaliberű versenyen szerepelni egy pontyhorgász életében nem mindennapos dolog. Ekkor még nagyon messze volt az április, de szinte minden héten szóba kerültek a versennyel kapcsolatos teendők: tervezgetés, taktika kidolgozása, felszerelések beszerzése. Időközben tagja lettem az S-Carp csapatának, így nem volt kérdéses, hogy honnan fogjuk kiválasztani a versenyre szánt csalikat. Tamás segítségével úgy döntöttünk, hogy három különböző féle bojlit viszünk magunkkal, a Spicy Fish & Robin Red-et, a Top Force-ot, illetve az új Pearl-t. Minden helyzetre fel akartunk készülni, ezért választottunk attraktívabb és kimondottan szelektív bojlit is. A méreteket tekintve alapvetően 24-es bojlikkal számoltunk, de némi 30-as golyó is lapult nálunk, hátha gondunk akadna a kisebb pontyokkal. Mivel a verseny elsősorban a mennyiségre megy, főtt magokkal is készülünk: kukoricával, sárgaborsóval, búzával, repcével és kölessel. Elérkezett a verseny nulladik napja, csurig pakolt kocsikkal és egy teherautóval érkeztünk a Club Tihany területére, ahol a csónakellenőrzés és a regisztráció után este megtörtént a sorsolás. 153-as hely. Balatonszemes. Vegyes érzelmek, nem ide szerettünk volna kerülni. Sebaj, az adott helyzetből kell mindig kihozni a legtöbbet, nem tudhatjuk, hogy mit hoz a holnap. Az éjszakát Balatonfüreden töltöttük, de én szinte szemhunyásnyit sem tudtam aludni. Lassan, de biztosan elérkezett a reggel, 5.30-kor már indultunk is, hogy 7 órakor megkezdhessük a kipakolást. A helyszínre érkezve barátságos strand fogadott minket, amolyan átlagos déli parti. Két csapat közé kerültünk, baloldalról egy nádas, jobbról pedig egy hosszan benyúló móló határolta a placcot.
 

Gyors táborállítást követően felszereltük a botokat, és délben már indultunk is, hogy megkeressük a számunkra ígéretesnek tűnő helyeket. Hosszas radarozás és tapogatás után kissé szomorúan konstatáltuk, hogy semmilyen haltartó vagy táplálékban gazdag hely nincs előttünk, így kezdésként 3 bóját helyeztünk el: egyet a 450 méteres szektorhatártól kissé visszább, 3,4 méteres vízbe, kb. 30 centis lágy iszapra, egyet 400 méterre, 3 méteres vízbe, 10 centis iszapra, egyet pedig a parthoz közelebb, kb. 120 méterre, kemény aljzatra. Az alapvető elgondolásunk az volt, hogy a két benti bója között csinálunk egy nagyobb területű sávos etetést, melyre nagy mennyiségű főtt magot és bojlit szórunk, és ennek a környékét horgásszuk 2 bottal. Egy bottal a közeli bóját céloztuk meg, amit szintén megetettünk az előbb említett keverékkel, de itt már kicsit kevesebbet szórtunk a bója környékére. A negyedik bottal úgy gondoltuk, hogy kereső horgászatot végzünk, először kb. 250 méteres távolságban kezdtünk próbálkozni. Minden boton különböző csalikombinációval kezdtünk, így felkerültek egy szem 24-es, hóember és dupla 24-es csalik is.
 

Az első kapásra éjfélig kellett várnunk, a tettes egy 7 kiló körüli tőponty volt. Nagyon megörültünk, hiszen ekkor még egyik szomszédunk sem fogott halat, ráadásul a közeli bójáról érkezett a kapás, ami a verseny szempontjából nagyon kedvező. Folytatás azonban nem érkezett. Másnap délután frissítettük a szerelékeket, ám az összes csalink érintetlen volt. Ennek részben örültünk, hiszen korábban tartottunk a fehérhalak aktivitásától, de a keszegnép szerencsére az ívással volt elfoglalva. Az éjszakára készülve az előző nap tapasztalatai alapján két botot helyeztünk a kinti bója köré, kettővel pedig kitartottunk a benti etetés mellett. Nagyon bíztunk abban, hogy éjszaka már jobban beindul az élet az etetéseinken, de sajnos nem így lett. Az egész éjjelt megúsztuk kapás nélkül, reggel pedig hosszan beszélgettünk arról, hogy mit lehetne tenni a jobb eredmény érdekében. Végül arra jutottunk, hogy valamivel attraktívabbá kell tennünk az etetésünket, hogy jobban felkeltsük a halak figyelmét. Az aznapi adag etetnivalót bőségesen lelocsoltuk CSL-lel, majd némi etetőanyagot szórtunk rá, így egyfajta panírt létrehozva a szemeken. Ez a módszer már gyakran kisegített a kapástalan időszakokban. A nappali órák eseménytelenül teltek, így nem maradt más, mint bízni az éjszakában és az új etetési taktikában.
 

Éppen besötétedett, amikor a balos botomon gyenge ejtés jelentkezett. Csónakba pattantunk és gyorsan a hal fölé értünk, de sajnos csak egy 3 kilós forma pontyocska törte át a vízfelszínt. Hogy kissé optimistán fogjuk fel a dolgot, megállapítottuk, hogy legalább már tartózkodott hal a benti etetésen. Ami ezután jött, arra viszont nem számítottunk! Egész éjjel fent voltunk és folyamatosan érkeztek a kapások, néhány 5 kiló alatti ponty mellett sikerült 8 mérlegelhető halat fognunk reggelig, melyek összsúlya közel 70 kiló volt. Azt gondoltuk, hogy az éjszakai roham napközben alábbhagy, azonban sajnos birtokba vették az etetést a 2-3 kiló körüli pontyok, és mindent felvettek, amit csak találtak. Az etetéstől 30-50 méterre letett, 30-as bojlival csalizott szerelékeket sem hagyták békén, mi meg csak dolgoztunk, de az összsúly nem növekedett. Mivel már közel 36 órája nem aludtunk, kissé fáradtan ültünk le megbeszélni a további taktikát. Az eredményekre tekintve láttuk, hogy az élmezőny nagyon elhúzott, de a szektor 3. helyezett is már 250 kiló körül járt, mi pedig alig 80 kilót mérlegeltünk eddig. Gyorsan beláttuk, hogy ebben a versenyben mi már igencsak esélytelenek vagyunk, így eldöntöttük, hogy megpróbálunk inkább a nagyobb halakra koncentrálni, hátha beesik pár darabosabb példány. Ennek megfelelően az etetés mennyiségét drasztikusan csökkentettük, a magokat pedig teljesen elhagytuk. Az etetés helyétől amennyire csak lehetett, messzebb horgásztunk, és csak néhány szem bojlit pötyögtettünk a lerakott szerelék köré. Először kitartottunk a dupla 24-es és egy szem 30-as csalizás mellett. Kezdetben úgy tűnt, hogy a szelektálás valamilyen szinten működik, hiszen ezután egyetlen 5 kiló alatti pontyot sem fogtunk, azonban a 10 kiló körüli halaknál így sem sikerült nagyobbat fognunk. Ekkor úgy gondoltuk, hogy kijátsszuk az utolsó lapunkat is: minden botra felkerültek a dupla 30-as Pearl bojlik, a legjobban szelektív csalik azok közül, amelyek nálunk voltak. Ekkor még volt hátra két éjszaka, kockáztattunk, hiszen nem veszíthettünk már semmit. Az igazán kapitális pontyok ezúttal sajnos elkerültek minket, de a maradék időben minden éjszaka és nappal sikerült fognunk pár szebb példányt. A kapások száma azonban egyre ritkult, ahogy kevesebb lett az etetett mennyiség.
 

Összességében nagyon tanulságos volt számunkra ez a verseny, egyáltalán nem vagyunk csalódottak, hiszen egy középszerű helyen horgásztunk, először ebben a csapatfelállásban. Vannak dolgok, amiket ha újra kezdeném, máshogy csinálnék, a versenyt kiértékelve az alábbi hibákat véltük felfedezni: Hiba volt kezdésként nagy mennyiségű sávos etetést alkalmazni, hiszen ennek kell néhány nap, hogy „beinduljon”. Ekkorra azonban már akkora volt a hátrányunk, amit lehetetlen lett volna ledolgozni. Ehelyett inkább 4 különböző távolságra helyeznék 4 bóját, ezek környékét etetném meg néhány négyzetméteres körben, több bojlit és kevesebb magot használva. Hiba volt nem elhagyni azonnal a magok etetését, amikor megjelentek az apróbb pontyok az etetésünkön. A ráetetés alkalmával egyre több mag került a vízbe, ami sokáig előttünk tartotta a kicsiket. Hiba volt az etetés mennyiségét drasztikusan lecsökkenteni, hiszen nagyon jól látszódott, hogy ahogy csökkent a mennyiség, úgy ritkultak a kapások, és úgy kezdett a szomszéd csapat is több halat fogni. Emellett a mi egyedsúlyunk pedig nem nőtt a kívánt méretig. Jó megoldás lett volna talán az, ha a magok elhagyása mellett ugyanannyi bojlit szórunk, mint korábban. Szeretném hangsúlyozni, hogy ezek mind találgatások. Soha nem fogjuk megtudni, hogy mi történt volna, ha valamit másképp csinálunk. A Balaton szinte semmilyen más pályához nem hasonlítható, pláne versenykörülmények között.
 

Biztos vagyok benne, hogy az ívás is nagy szerepet játszott abban, hogy milyen és mekkora halak tartózkodtak és táplálkoztak éppen előttünk. Örülök, hogy részese lehettem ennek a versenynek, és biztos vagyok benne, hogy az itt megszerzett tapasztalatok egyszer majd hozzásegítenek egy sokkal jobb eredményhez.

Tranker Balázs
S-Carp Product team
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie