RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Túl a csúcson! A 27,80kg-os pontyom története...

 

Abban a szerencsés helyzetben tudhatom magam, hogy már több mint harminc éve hódolhatok hobbimnak és mindig kitűnő horgászvizek voltak, vannak lakóhelyem környezetében. A Tisza partján születtem, majd családalapítás követően távolabb kerültem, szülőhelyemtől. Szerencsémre, új lakóhelyem környékén is csodás bányatavak vannak! Az egyik ilyen közeli tó, a hatvani  beton tó. Jelenleg  itt  vagyok egyesületi tag. A tó kb. 120-130 hektár nagyságú, de ez a szám folyamatosan változik, mivel jelenleg is kavicsbányászat folyik. A tavon mindenkinek saját jelölt horgászhelye van. A maximális horgászható–etethető távolságot 120 méterben határozta meg a vezetőség, és horgászni csak partról szabad. Az etetőhajó használata engedélyezett. A tó régen bányászott részén, az ún. kanalas kotrásnak köszönhetően általában 3-6 méter mélységű, míg azon a részen ahol többek között én is horgászom, már nem ritkák a 12-14 méteres mélységek sem. A halak valamiért inkább a 4-6 méteres részeken tartózkodnak legszívesebben, ellentétében mondjuk más bányatóval, ahol 12-16 méteres mélységben fogtuk a szebb pontyokat. Az előttem lévő területen 95 méterre található egy 8 méteren lévő padka, mely nem nagyobb egy teherautó platójánál, majd körben 10-14 méteres mélységek övezik. A kereső horgászat a fenti okok miatt kizárt, azt a halat sikerül esetleg megfogni, amit be tudunk csalni az etetésre, ehhez viszont szükséges a jó minőségű etetőanyag, bojli. Sajnos az idei év nem úgy alakult, ahogyan azt horgászat terén szerettük volna. A folyamatos, már tavaly ősszel megkezdődött esőzések, majd a téli és tavaszi csapadék jelentősen megnövelte a tó vízszintjét. Ezt még tetőzte a nyár eleji, szinte folyamatos, nagymennyiségű csapadék. A vízszint kb. 1,5 métert emelkedett, ezzel a horgászhelyek 80 százaléka víz alá került! A folyamatos viharok pedig a víz alatt tovább rombolták a stégeket, szinte lehetetlenné téve a horgászatot.

Több mint tíz éve horgászom bojlival , és szinte az első kísérleti évet leszámítva, mindig magam készítem el a csalijaimat. Ennek ellenére nem vagyok „bojlis horgász”, inkább fenekező horgászként jellemezném magam. Az évek alatt három különböző összetételű, de egy gyártótól vásárolt alapanyagokból készített bojli nőtt a szívemhez, melyeket minden évben elkészítek. Néha kipróbálok más gyártók termékeit is. A mottóm: kevés, de minőségi etetés! A bojlikat is csak minőségi alapanyagokból készítem, amely sokszor nem olcsó, de  megadja, azt a magabiztosságot, hogy én mindent beletettem, és elkövettem a fogás érdekében. Etetni, ha időm engedi, két-háromnaponta kijárok, ekkor kb. 5-6 kg. főzött kukoricát, 2-3 kiló vegyes aprómagot, ½ kiló bojlit és ½ kiló vegyes pelletet szórok szét a bója körül. Horgászatok alkalmával szintén a fenti mennyiséget viszem magammal, de nem etetem be a horgászat elején az egészet. Ez a mennyiség az etetőhajómban kb. négyszeri bevitelt jelent.  Általában a kezdéskor két hajóval szétszórok a platón, és csak később, vagy kapás után etetek újra. Ez az etetés töredéke annak amit látok és tapasztalok a vízparton, de nekem ez bevált, működik és én ennyit tudok rászánni!

Valami, ami hosszú évek alatt elkerült, és mindig hiányzott az, hogy életem álmát, egy 20kg feletti pontyot megfogjak. Nyolc éve fogtam Ecséden egy 17 kilós tükörpontyot, majd ezt tavalyelőtt 17,40 és 18,00 kilós pontyokkal szinte egy hónapon belül sikerült megdöntenem, de az „igazi” nagyhal elkerült......
 
A közel 10 méter mélyen lévő etetésemen a fentiek miatt, ahogyan azt sejteni lehetett, július közepéig sajnos még csak kapásig sem sikerült eljutnom. A halak nem úsztak le abba a mélységbe, ahol horgásztam. A kisebb vizekben szépen fogták a termetes pontyokat, és időközben megfogták a tórekord pontyot is, mely 29,40 kilósnak bizonyult. A ponty évek óta visszatérő tórekord, minden évben megajándékoz egy horgászt a jelenlétével. Ismerve az eddigi kifogókat megállapítható az is, hogy aki megfogta, mind kiváló csalival tudta horogra csalni.  Szóval a „sekélyebb” vizeken elég szép fogások születtek, több 20kg feletti pontyot is fogtak már idén. Én végig próbáltam teljes csali arzenálom, de egyszerűen nem tudtam eredményt elérni.  Elkeseredettségemben, mindent egy lapra téve gondoltam kipróbálom egy szimpatikusnak tűnő számomra még új termékcsaládot, az S-Carp termékeket.

A tavalyi évben már szemezgettem a cég termékeivel, egyre többet halottam róluk, és folyamatosan figyeltem az internetes oldalukat is. Szerencsémre találkoztam egy barátommal, aki azt mondta, hogy ő sikeresen használt már több mindent is, menjek el hozzá, és ott meg tudok nézni jó pár terméket. Már az első pillanatban megfogott, a tömény, sűrű adalékanyagok harmóniája, és a „gyári” mixek összetevői is jól érezhetőek voltak a vödrökben! Erre volt szükségem, hogy lássam, érezzem valóban nem csak a reklámok útvesztőjéről van ismét szó. Gyorsan döntöttem! Ezekből a termékekből fogom elkészíteni a szezon második felére a bojlikat, hátha sikeresebb leszek mint eddig! Szerencsémre egy horgászboltos ismerősöm, az idei évtől kezdte el nálunk is forgalmazni a termékeket, így amire szükségem volt, azt beszerezte. A „gyári” mixeket céloztam meg elsőként, és összeállítottam egy fűszeres bojlit, valamint egy májas –tintahalas bojlit kizárólag S-Carp termékekből. Későbbre hagytam a nagy favorit, a Top Force mix kipróbálását.  Az elszámoláskor lepődtem csak meg, hogy sokkal kedvezőbben állok az eddigiekhez képest, pedig minden fontos minőségi anyagot beleraktam a csaliba... A termékek kedvező ára mellett nagyon jó volt továbbá a feldolgozhatóságuk is! Kissé meg is lepődtem, hogy mennyire  jól kezelhető, gyúrható tésztát kaptam.

A fűszeres bojlit júniusban próbálgattam, komolyabb eredmény nélkül. Július utolsó hetében a családi nyaralást követően vasárnap délután kimentem a tóhoz füvet nyírni, és az egy hetes etetés kimaradás után, a szoktató etetést elvégezni. Úgy gondoltam, ha már kinn vagyok éjfélig horgászom is, és kísérletet teszek a „büdösebb” S-Carp, Squid-Liver mixből készített erősen májas íz felé kitolt bojlival etetni, horgászni.
 
Éjszaka 23 óráig nem történt semmi, majd jellegzetes keszeg kapást követően egy közel kilós dévér vette fel az 1 szem májas bojlit. A másik botom még az etetésen maradt. Lassan elkezdtem összepakolni, majd 10 perc múlva egy újabb gyenge kapást követően gyönyörű 15,10 kilós tükörpontyot szákolhattam! Nagyon boldog voltam, hogy előetetés nélkül ilyen gyönyörű halat sikerült fognom. Viszont volt azért némi üröm az örömben. A fényképezőgépem otthon maradt, igy a gyors mérés után már úszhatott is tova az idei első említésre méltó halam. Arra gondoltam, ha idén nem lesz több és nagyobb fogásom, már akkor is jó volt ez a mai nap.
 
Következő horgászatot hétvégére terveztem, egy csütörtöki etetéssel. Csütörtökön ebéd után az időjárást fürkészve azt láttam, hogy komoly lehűlés hidegfront érkezik péntek hajnalban, és marad a hétvégén is. Gondoltam a hétvégi pecának annyi, és  ha már etetni kimegyek akkor horgászom is egy keveset, hátha nem tudom majd az erős szélben beküldeni az etetőhajóm. Sajnos csak 18 óra után tudtam elindulni, ezért úgy döntöttem, hogy beetetek és legalább  éjfélig maradok.  A meghorgászott padka távolsága a zsinórjaimon mindig jelölve van, így aránylag pontosan tudok ráhúzni a hajómmal. Mire  a felcsalizott horgok a helyükre kerültek, már 20 óra körül volt. A szélcsendes időben szúnyogok nagyon aktívak voltak!  Az egyik botomon 1 szem 18 mm.-es májas süllyedő bojli, míg a másikon egy 18 mm.-es májas és egy 15 mm.-es White Secret lebegő bojli hóemberként csalizva, várta a padkára kilátogató pontyokat.

Viszonylag korán, 21 óra magasságában a hóember csalira maszatolós, jellegzetes keszeg kapás érkezett.  A bevágást követően viszont egy mély bólintás adta tudtomra, hogy bizony nem keszeg vette fel a csalim. A hal egy-két másodpercet szinte egy helyben  állt, majd egy erős húzást követően leakadt a horgomról. Jó hal volt, de hát ilyen is van. Miután kihúztam a szereléket, semmi problémát nem találtam azon. A süllyedő csalit kicseréltem majd ment is vissza a helyére. Kissé elbóbiskoltam a székben, és újabb csippanásra riadtam. Szinte ugyanaz, játszódott le, mint a korábbi kapásnál. A jelzőm 1-1 centit mozdul fe s le. Szintén óvatos, maszatolós kapásra vágtam be.  A bevágás után is szinte megismétlődött, az előbbi eset, annyi különbséggel, hogy most a másik botomon volt a hal, és majdnem fél távig el tudom hozni, mikor lefordult. Ismét megvizsgálom az előkét, horgot, mindent rendben találok, nem értem miért nem akadt a 4 -es horog, és az egy szem 18-as bojli!? Nagyon óvatosan kapnak, szinte csak tologatják a csalit, ezért kissé kissé bosszankodom, de legalább van az etetésen hal! 

Az órát nézve 23 óra elmúlt néhány perccel. Úgy döntök, nem bajlódom az újracsalizással, de a másik bottal még várok kicsit, majd pakolok. Beültem a kocsiba. Egy csippanás, majd még egy.  Felnézek, 01 óra van. Elaludtam, és míg ezen gondolkodom ismét szól az elektromos. Kinézek és látom, hogy a jelző szinte egyhelyben áll és épp csak remeg. A botvége egy kicsit most is mozdul. Kilépek és megemelem a botot. Bevitte a bójába gondoltam, mert a botvége erősen meghajlik, de szinte egyhelyben is marad. És ekkor egy mély bólintás majd még egy. Ez nagy hal! Szinte felkiáltottam, és lassan elkezdtem pumpálni, melyre a hal engedelmesen elindult felém. Az idegen  nagyon komótosan mozgott és végig a fenéken maradva hagyta magát vonszolni, néha egy- egy komoly bólintással jelezve, azért figyel ő is, de nem igazán menekült. Lassan oldalazott balra, de nem jelentősen. Ekkor harcsára kezdtem gyanakodni, ugyanis azt is egyre többet fogtak felénk bojlival az idei évben. Talán tíz perc telhetett el, és tőlem kb. 15 méterre, balra a harmadik stég túloldalán a tiszta vízben a fejlámpám fényében megpillantottam egy árnyat. Nagyon nagynak tűnt, ezért ismét harcsára gondoltam. Az ismeretlen a stégek lábainál úszkált, úgyhogy biztos voltam abban, hogy ez lesz a vége, két stégen és azok lábai között nem jön át, elveszítem a halat....Majd megtörtént az, amire gondolni sem mertem! Ellenfelem szinte azt sugallta, -hagyom, hogy megfogj, és lassan kioldalazott a stégek elől, hagyva, hogy magam elé vontassam. A merítő előtt egy hatalmas ponty jött fel és szinte beleúszott abba. Ekkor már érzetem megtörtént az, amire annyira vártam! Ez a hal túl lesz a csúcson! Nagyon nyugodtam tűrte, hogy kivegyem a szájából a horgot, majd letettem a botot, és csak álltunk egymás mellett a combig érő vízben. Megpróbáltam elindulni vele kifelé, de nem mertem bevállalni a csúszós deszkákon, így a merítőhálót kiakasztottam a stég bottartó villájára, és itt raktam át a pontyzsákba is, melyet szintén nagyon nyugodtan tűrt.  Ezután megkíséreltem megmérni, de nem tudtam a vízből teljesen kiemelni a hatalmas testet. Te jó ég! A mérleg így is 26 kilót mutatott!  Ekkor fogtam fel, életem halát tartom a kezemben. De mit tudok vele csinálni?! A környéken nem horgászott senki, valamint természetesen a fényképezőgép most sincs nálam. Kit hívjak fel, kinek szóljak? Ekkor jutott eszembe, hogy az este találkoztam két ismerős halőrrel, akik kb. 5-600 méterre horgásztak még este. Reméltem, hogy kinn lesznek még, így elindultam hozzájuk. Szerencsémre még kinn voltak, és természetesen jöttek segíteni. Ezt követően a partra hoztuk a halat, és ismét megmértük. A letárázott mérleg 27,80kg-nál állt meg, jelezve ez a végső súlyt. 

Igazából ekkor tudatosult bennem minden, „túl vagyok a csúcson”! Szinte nem bírtam felemelni és megtartani a halat, remegett kezem-lábam. A fotók elkészítésében már a hal sem volt igazából partner, mert igencsak mozgolódósra fogta, állandóan el akart indulni a kezemből. Mivel egyre türelmetlenebbek lettünk, én is és a hal is, ezért úgy döntöttem nem kínlódunk tovább. Reméltem van pár jó képünk, én pedig úgy is örökre az emlékezetembe véstem, hát hadd menjen vissza minél előbb. Ekkor derült ki az is, hogy a hal farok úszójának tövében van egy apró jel, melyet ismerőseim egyből megismertek. Ő a minden évben visszatérő  tórekord pontyunk. Visszaengedéskor még kétszer visszajött elköszönni a part szélébe, majd szépen lassan elindult és kiúszott a mély víz felé. Egy hét elteltével kaptam meg a képeket a halról. Sajnos a fotók valóban nem igazán sikerültek, de látszik, hogy nem beállított, műtermi fotók, hanem akkor és ott az éjszakában készűltek. Viszont hatalmas köszönet jár így is segítőimnek, ugyanis nélkülük valószínűleg még ezek a képek sem lennének. A csodás halat Idén másodjára sikerült megfogni. Igaz, hogy most a súlya kevesebb volt, mint ívás előtt de természetesen ez egyáltalán nem szegi kedvemet, nem bánom, hogy most nem lett tórekord! Ő már többszörösen az, nekem pedig így is tökéletes! Közel tíz kilóval sikerült megdöntenem a saját rekordomat. Még mai nap is hihetetlen számomra, és biztos vagyok benne, hogy életem halát tarthattam a kezemben! Ezt megdönteni legalább annyi szerencse kellene, mint amivel megajándékozott ez a fogás. Számomra 2010.08.06.-án 01 óra körüli időben sikerült azt a lehetetlennek tűnő kis pluszt is megszerezni, amelyre nagyon, de nagyon régen vártam. Jókor, jó helyen egy kiváló csalival sikerült egy álmot valóra váltani.
 
Abban biztos vagyok, hogy nem csak a nagyhal adta élménnyel gazdagodtam, hanem számomra az S-Carp Product bebizonyította, hogy minőségi termékeivel nagyon magasra tette a mércét. Biztos vagyok abban, hogy a jövőben csalijaim nagyrészt ezekből a termékekből készülnek, a teszt pedig még csak most kezdődött…
 
Üdvözlettel:
 
Szabó László
 
Szívből gratulálunk a hatalmas rekordfogáshoz, és kívánunk még sok ilyen, igazán eredményes horgászatot és rengeteg kapitális fogást!
 
Addig is - Feszes zsinórt! -
 
S-Carp Product Team 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie