RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Túl a 30 kg-os álomhatáron.

 
   Egy rekordpontyot hozó túra naplószerű beszámólója

Rekord halam története ez év elején kezdődött, amikor felhívott Dani barátom, hogy megkérdezze: lenne-e kedvem tagságot váltani  egy több mint 200 ha-os kavicsbánya tóra? Megköszöntem, hogy gondolt rám és megbeszéltünk egy időpontot, hogy megmutassa leendőbeli horgászhelyüket. Mikor megtekintettük a tavat még hó borította a tájat és a víz is be volt fagyva, de azonnal rabul ejtett a vízfelület gigászi mérete. Mindig is vonzottak a nagy tavak és az új kihívások. Az pedig külön öröm volt számomra, hogy barátom elmondása szerint nem csak területileg, de mélységileg is nagy víz partján állunk, hisz a változó mederviszonyok mellet, a tavat 3-tól a 10 méteres mélység jellemzi.
 
Az első három nap
Az első három napos horgászatra május 22-én tudtam időt szakítani. Délután érkeztem a tóra, Dani barátom és apukája Pista bá már vártak, - ők már 19-én lementek. Mivel frontos idő volt és barátom elmondása szerint a halak is igen aktívan táplálkoztak, etetőhajómat hamar hadi rendbe állítottam és megkezdtem az előttem elterülő víz radaros feltérképezését. Először horgásztam a tavon, így megfogadtam Dani tanácsait az ideális helyekkel kapcsolatban. Szerelékeimet a parttól 100-110 méterre egy markánsabb törés mögé, a 4-5 méteres mélységbe helyeztem el. Etetőhajómat frissen főzött tigrismogyoróval, kenderrel, egy kevés pellettel, valamint a 18 és 24 mm-es fagyasztott G.L.M. és Worm Force bojlikkal indítottam útjára. Csalinak az egyik botomon a kagylós jellegű bojlit, míg a másik botomon a Worm Force bojlit használtam, 18mm-es Squid & Smoked Herring lebegővel kikönnyítve.
 
 
Meglepetésemre 2 óra múlva már füstölős kapásom volt, amit az első napon még 6 különböző időpontban élhettem át. A halak mindegyike 7 és 9 kg közötti volt. A második napon valamelyest csökkent a halak étvágya, és napközben csak a kisebb 3-5 kg-os pontyokból fogtunk párat. Este Pista bácsi isteni kakaspörköltet készített. Megvacsoráztunk, s miközben jókat beszélgettünk, úgy elrepült az idő, hogy észre sem vettem, hogy már hajnali 1 óra van.  Pont lefeküdni készülődtünk, de egy 17,45-ös tükrös más programot tervezett nekem. A majd 15 perces fárasztás, - aminek a zöme a stég előtt a 4 méteres kristálytiszta vízben zajlott - nagyon kiemelkedő élmény volt számomra. Gyors fotózás után mehetett is az éjszakai vendég vissza az otthonába. A harmadik napon megint csak viszonylag kisebb halak érkeztek, és mivel haza kellett mennem az üzleti dolgaimat intézni, illetve a családomat meglátogatni, így estére már otthon voltam.
 
Újra a tavon
Május 27-én, hétfőn kora este érkeztem újra vissza táborhelyünkre. A mellettem lévő stégen horgászó Danit időközben Nagy Gábor barátom váltotta. Az előttünk álló időt már vele töltöttem a vízparton. Visszaérkezésem után - tudva, hogy most jó pár napot fogok horgászni - nagy mennyiségű etetéssel alapoztam. Majd 10 kg-nyi anyagot juttattam a meghorgászott, egyben jónak vélt helyeimre - természetesen etetőhajóm segítségével. A keverék 50%-ban bojliból, 25%-ban 22mm-es Halibut pelletből és 25%-ban főtt tigrismogyoróból állt. Pár kisebb hal kíséretében éjfél után sikerült egy 12,90-es tükörpontyot szákolnom a kagylós bojlival csalizott botommal. A hajnali órák kapás nélkül teltek, majd az azt követő 2 napban is csak kisebb halakat tudtam fogni: 5 és 10 kg egyedsúlyban. A szerdai nap legnagyobb eseménye az volt, hogy meglátogatott bennünket Gabi barátom családja, valamint az én párom a kisfiammal. Ezen a napon örültünk a szép napos időnek és kiélveztük a családunkkal együtt töltött időt, a gyönyörű környezetben elterülő tó partján. Kora estére újra ketten maradtunk Gabival. Jókat beszélgettünk a horgászat fortélyairól miközben a déli szél viharossá fokozódott, amit aztán erős esőzés követett. A déli szélnek nagyon nem örültünk, mert ez a szél nem felénk fújt. Véleményem szerint az előző 2 nap gyenge fogása is ennek a front előtti időnek volt köszönhető. Csütörtök délutánig pár kisebb hal tudatta velem, hogy jó az elem a kapásjelzőmben. Ekkor döntöttem úgy, hogy a magokat és pelleteket innentől teljesen nélkülözöm és kizárólag csak bojlival fogok etetni. Késő délután aztán sikerült is egy 16,40 kg-os tükörpontyot a szákba terelnem, amelyet egy gyors fotózás után útjára is bocsájtottam. Éjszaka egy nagyon erőteljes fárasztásban volt részem, amiről úgy gondoltam, hogy hamarosan álmaim halát pillantom meg a fejlámpám fényében.
 

A bő negyedórányi küzdelem után csalódottan tapasztaltam, hogy ellenfelemnek csak az ereje volt kiemelkedően nagy, a mérete viszont már korántsem. Kíváncsiságból azért lemértem a hal súlyát, ami mindössze 10,50 Kg volt. Hajnalra a déli szél lecsendesedett és lassan északira fordult, jelezve ezzel a közelben lévő hidegfrontot. Péntek reggel egy erőteljes húzós kapásra ébredtem és a majd 20 perc fárasztás után egy nagyon szép 14,70 kg-os tőpontyot meríthettem. Napközben az erős szél esőfelhőket is hozott magával, amely újabb jelentősebb csapadékot zúdított a nyakunkba. Ennek, a horgászat szempontjából ideális széljárásnak, valamint a magok elhagyásának köszönhetően egyre darabosabb halak érkeztek a törésem oldalába, köztük többek között egy péntek éjjel fogott 16,70 Kg-os tövessel gyarapodott a fotózott halak száma. Szombat reggel ködös-párás hajnalra ébredtünk, és hamarosan egy 13,70 kg-os tükrös tudatta velem, hogy elég a reggeli lustálkodásból. Az eső utáni párás reggel ellenére délutánra gyönyörű napos idő kerekedett, és mielőtt haza indultam volna, egy napra, az üzleti dolgaim elintézése céljából, egy gyönyörű szép duci, 15,40-es tükrös nagy erőt adott a visszatéréshez. 

Mikor hazaértem örömmel láttam, hogy időközben Tomitól megérkeztek a megbeszélt időpontra a folytatáshoz szükséges friss fagyasztott bojlik, amelyekből a túra utolsó szakaszára már csak 24-mm-es méretből kértem. Természetesen továbbra is kitartottam a WORM FORCE és G.L.M. Plus & Anchovy bojlik mellett hisz szépen bizonyítottak az előző időszakban. Miután viszonylag gyorsan elvégeztem itthoni teendőimet, kikaptam a fagyasztóból a friss bojlikat, és még vasárnap délután visszaindultam a tóhoz.
 
A biztató folytatás
Visszaérkezésemkor az időjárás nagyon változékony arcát mutatta, és délután pár óra leforgása alatt szinte három évszak zajlott le egymást követően. Az viszont biztató volt számomra, hogy maradt az erős északias széljárás. A vízhőfok ebben az időben 18-19 Celsius a hőmérséklet pedig 15 Celsius fok volt. A meghorgászott helyemre, ami a parttól 115 méterre, egy 5,5 méteres mélység markáns törés aljába volt, 2 kg G.L.M. és 2 kg WORM FORCE bojlit hajóztam be elsőre. Az éjszaka csendesen telt, de reggel 6 órától bődületes kapás sorozat vette kezdetét. Mivel kapitális hal nem érkezett ezért úgy döntöttem, hogy végszerelékeimet az etetett helytől kb. 20-25 méterre oldalirányban elhúzom, ahová már csak PVA fonalon 4 szem bojlit kínálok fel a 24 mm-es csali mellé.
 

Ennek az elterelő etetésnek köszönhetően egy gyönyörű szép duci 19,10 Kg-os tükörpontyot köszönhettem, melyet csak a 20 perces fárasztás után tudtam a kezemben tartani pár jó fotó erejéig. Ezt a halat az éjszaka beállta után egy nagyon szép 12,50 kg-os ponty követte még. A nagyobbik halam megfogása után bizakodva vártam a hajnali órákat.
 
Közeleg a nagy pillanat
Gabi barátommal táborhelyünkön, a sátrunk alatt beszélgettünk, s mivel közeledett horgásztúránk vége, azon filozofáltunk, vajon tartogat-e még valamelyikünk számára valami igazán nagy halat ez az óriási víz. Hamarosan, - teljesen váratlanul - a bal oldali botom jelzőjének hangja jelezte, a húzós kapással érkező hajnali vendég érkezését. A stéghez érve leemeltem a botot az állványról, és a féket erősebbre állítva próbáltam a száguldó gyorsvonatként kirohanó halat megfékezni, amely másodpercek alatt legalább 40-50 méternyi zsinórt vitt le az orsóm dobjáról. Ekkor már 150 méterre úszhatott a parttól, s csak nagyon lassan veszített lendületéből. A kagylók borított kövek miatt telibe 50-es zsinórt tekercseltem a 10000-es orsóm dobjára, amelyből a zsinór vastagsága miatt már csak kb. 20 méter volt a teljes lefutásig. Gabi meghallva, hogy milyen sebességgel húzza le a hal a zsinóromat az orsóm dobjáról, kiszaladt mellém a stégre, s csak annyit mondott: ez biztos jó hal lesz! Mivel nem volt más választásom az orsómon az első féket szinte teljesen keményre húztam, s megpróbáltam a halat megfékezni, egyben a part felé fordítani. A botom ekkor már, horgászmondással élve teljesen „karikába hajlott”. Ha nehezen is, de a hal lassan veszített lendületéből, s oldalazni kezdett a part irányába. Kb negyed óráig tartott mire a stégünk elé tudtam pumpálni, de itt új trükkhöz folyamodott. Ekkor a part széli stégeket, nádasokat, víz alatti fákat - bokrokat vette irányba. Gabi barátomat, aki a stégen izgulta át velem az ismeretlen ellenfelem kirohanásait, megkértem, hogy szaladjon át a szomszédos stégre, és ahogy tudja, csapkodja a vizet, hogy a hal újra a nyílt víz felé ússzon. Tudtam, ha nem tudjuk elterelni a part széli vesztőhelyektől, akkor elveszíthetjük. Ez a praktika bevált, és a hal bő 10 méterre eltávolodott a partszéli akadóktól. Ekkor megpróbáltam lassú mozdulatokkal magam felé húzni és irányítani, miközben az orsóm lassú kattogással adagolta a pattanásig feszült zsinórt. Ahogy Gabi barátom visszaért a stégemre, már futhatott is vissza, mert ellenfelem újra megpróbált a parti akadókba menekülni és a szereléktől megszabadulni. Most is sikerrel jártam, újra visszafordult a nyílt víz felé, de erejéből szinte mit sem veszítve, tartva a mélységet, húzta folyamatosan a zsinórt. Újabb 15 perc telt el mire a stégem elé tudtam irányítani. Ekkora a kezem, a hátam, és a vállam minden túlzás nélkül már égett a fáradtságtól. Gabi látva, hogy a hal már a stég előtt rója a köröket megkérdezte: - láttad már? Mire a válaszom egy rövid – nem - volt. Még a 2 méteres leadcore sem jött fel, mikor jött társam újabb izgatott kérdése: mit érzel?  Mint egy 20 literes vízzel teli vödröt próbálnék a víz tetejére kényszeríteni – válaszoltam. Közben olyan érzésem volt, mintha valamiben leakadtam volna, de tudtam, hogy ez nem lehetséges, mert láttam a víz felszínen a zsinór lassú mozgását, ahogy a hal komótosan úszott és küzdött a szabadságáért. Gabi újabb rövid, de tömör mondata következett: Peti ez brutális lesz - és biztató szavakkal nyugtatott, mert én ekkora már csak azon izgultam, hogy a szerelékem kibírja ezt az iszonyatos erőpróbát. A következő percekben megpillantottuk a leadcore egy részét a víz felszín felett, és éreztem, hogy a hal lassan veszített az erejéből és nemsokára talán megláthatjuk. Egyszer csak hatalmas teste áttörte a vízfelszínt és szinte mindketten sokkot kaptunk látványától, ahogy a kristálytiszta kék vízben megpillantottuk. Olyan érzés kerített hatalmába, amit még korábbi horgászataim alkalmával soha nem éreztem. Szó szerint kezem-lábam remegett már, és minden érzékszervemmel a hal végső biztonságos és kíméletes fárasztására koncentráltam. Minél hamarabb a merítőben szerettem volna már tudni a hatalmas halat, amelyről ekkora már biztosan tudtuk, hogy közel lesz a 30-as álomhatárhoz. Onnan érzékeltem, hogy milyen régóta tart a fárasztás, hogy közben már ránk virradt. A hatalmas tövest még mindig nem tudtuk megmeríteni, mert újra alámerült, de ekkor már érezni lehetett, hogy csak néhány percnyi van hátra, a gigantikus erejéből. A következő felfekvésekor, amikor már teljesen erőtlen volt, egy határozott mozdulattal Gabi megmerítette, és én szó szerint térdre rogytam. A stégen térdelve csak bámultam a nagyméretű merítő szákomat kitöltő halat, - amit Gabi szorosan markolt. Ahogy kissé magamhoz tértem ketten együttes erűvel kiemeltük a halat és óvatosan a matracra fektettük.
 

Letáráztuk a mérleget és a szomszéd stégen lévő horgászt is megkértük, hogy segítsen a pontos hitelesítésben. A gigászi ellenfelem súlya, amelyet egy szem fagyasztott 24 mm-es G.L.M. Plus & Anchovy bojlival fogtam pontosan 32,60 kg volt. Életem haláról gyorsan fényképeket készítettünk, valamint egy rövid videó felvételt, majd rövid időn belül visszaengedtük a kristálytiszta 200 hektáros otthonába. Leírhatatlan és egy életre szóló érzésben volt részem, hogy a több mint 45 perces fárasztás végén a karjaimba tarthattam egy fotózás erejéig ezt a csodás és egyben hatalmas halat. Köszönet Gabi barátomnak a biztató szavakért, a precíz szákolásért, Daninak, hogy a stégén horgászhattam és a szép fotókért, valamint Sági Tamás barátomnak az S-CARP tulajdonosának a mindig friss, jó minőségű és megbízható termékekért. Túrám utolsó 2 napján még 4 db 10 kg körüli halat sikerült fognom, de élményekkel gazdagon fejeztem be horgásztúrámat. Hogy minek köszönhetem ezt a szenzációs fogást? Talán a kitartásomnak, a jó helynek, csaliknak és taktikának, valamit egy hatalmas adag szerencsének, hogy ez a csodás példány akkor és ott felvette a csalimat. A rekordfogás ellenére már izgatottan várom a visszatérést, hisz sosem lehet tudni, mit tartogat egy ekkora víz a pontyhorgászok számára. Minden, pontyhorgásznak kívánom, hogy fogja meg álmai halát és éljen át ilyen a fantasztikus élményt, amit nekem ez a hal okozott!
 
Mihics Péter
S-CARP Product Team

RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie