Instagramm
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Siker vagy kudarc?

 

Kissé vegyes érzelmekkel gondolok vissza arra a két nyári horgászatra, amelyekről most ezeket a sorokat írom. Siker vagy kudarc – mi dönti ezt el? Előfordulhat-e a kettő együtt? A két túrában az volt a közös, hogy mindkétszer sikerült elérnem a kitűzött célt, azonban a partot elhagyva mégsem voltam teljesen elégedett. Tisztában vagyok vele, hogy nem „divat” ilyen jellegű cikket írni, hiszen ritka az olyan eset, amikor nem a hatalmas fogásokról és naponta megdőlő egyéni rekordokról olvas az ember. Én mégis úgy gondolom, hogy ilyenkor is érdemes „tollat ragadni” és megosztani a tapasztalatokat, hiszen a hibák a legjobb tanítók.

Első felvonás: Palotás
Amint véget ért a vizsgaidőszak, rögtön elkapott a vágy, hogy hosszú idő után újra a vízpartra költözzek egy időre. Szerettem volna egy számomra ismeretlen, új helyen horgászni, így végül a Palotási-víztározóra esett a választásom. Leérkezésemkor meleg, beállt idő fogadott, aminek nem igazán örültem. Körbejártam a tavat és érdeklődtem a fogásokról, de nem érkezett túl sok biztató hír. Végül hosszas gondolkodás után az öböl közepére ültem le, közepes vízmélységű pályára. Nagyon megtetszett a ligetes, fás-bokros part hangulata, és ilyenkor nyáron azért az sem árt, ha van a közelben némi árnyék. Gyorsan felállítottam a tábort és indultam is helyet keresni. Először sikerült kitapogatnom a régi köves utat, majd bent, a tó közepénél találtam egy szimpatikus helyet, ahol kicsit kisebb volt az iszap, mint máshol. Kétféle csalival készültem: 24-es Red Force és Squid Effect bojlikat vittem magammal, előbbit egy Hyper 6-os pop-uppal kikönnyítve, utóbbit egy szem süllyedőként kínáltam fel, etetésre pedig ezekből pötyögtettem szét néhány egész és felezett szemet. Az első este folyamán sajnos kiderült, hogy nem volt túl bölcs dolog az öböl közepére ülni: az öböl széléről befelé horgászó sporttársak miatt egészen kis sáv maradt számomra. Sebaj, gondoltam, az ígéretes részek így is pont előttem voltak. Az éjszaka sajnos nem sikerült pontykapást elérnem (ellenben fogtam egy 2 kiló körüli dévért), azonban reggel nagyon gyenge ejtős kapásra reagálva pattantam csónakba. Bő 15 percig fárasztottam első pontyomat, a sikeres szákolás végén pedig gyönyörű aranyszínű nyurga pihegett a merítőben. Kiérve gyorsan lemértem, és örömmel vettem tudomásul, hogy sikerült teljesíteni a kitűzött célt: 15 kilogrammnál nagyobb pontyot fogtam.
 

Bíztam benne, hogy a folytatásban érkeznek még szép halak. A másik botot is átraktam középre és azon is hóemberrel csaliztam. A második éjszaka azonban ismét kapástalanul telt és a reggel sem hozott eredményt. Láttam halmozgást a bójám körül, így a helyen nem változtattam, azonban frissítéskor észrevettem, hogy a csalik iszonyúan büdös, szúrós szagúak lettek az iszapban. Hiába, a kánikula megtette a hatását. Nem volt mit tenni, meg kellett próbálni védekezni a „rothadó” iszap ellen. Ez egyrészt abból állt, hogy készítettem stick mixet, mely bojlimorzsából és tonhalkonzervből állt, és ezt gazdagon lelocsoltam Extreme Red és Liquid Salmon Extract étvágyfokozókkal, másrészt jó vastagon bevontam a csalikat Robin Red & Liver pasztával.
 

Az elképzelés az volt, hogy a stick mix „ágy” és a folyamatosan oldódó paszta ideig-óráig megvédi a csalit a bebüdösödéstől. Az utolsó éjszaka folyamán beigazolódni látszott ez a sejtés: sikerült egy valamivel 10 kiló feletti és két kisebb pontyot fognom. Pakolás közben az járt a fejemben, hogy mit csinálhattam volna másképp. A célomat elértem, de valahogy mégsem volt felhőtlen az örömöm.
 

Második felvonás: Fehérvárcsurgó
Július elejét írtuk, amikor adódott néhány szabad napom a horgászatra. A kedvenc vizemet, a Fehérvárcsurgói-víztározót választottam, de szerettem volna olyan részre ülni, ahol korábban még nem horgásztam. Így esett a választásom a kincsesi oldal végén található erdőbe. Érkezésem napján éppen visszamondtak innen két helyfoglalást, így hatalmas placcon tudtam egyedül horgászni. Nem ismertem ezt a részt, szóval nagy hangsúlyt fektettem a helykeresésre. A szektorhatárnál találtam egy nagyon ígéretes helyet: körülbelül 20 négyzetméteres elnyújtott alakú kemény részt tapogattam ki. Ennek a két szélén helyeztem el két bóját, egyik bottal a túloldalát, a másikkal a közelebb eső részét kezdtem horgászni. Csalinak Pearl és GLM/Anchovy bojlikat vittem magammal 24-es méretben, ezekből etettem egy-egy marékkal a bóják körül némi Marine Halibut pellettel kiegészítve. Behúzást követően reményekkel telve nyújtózkodtam el a székemben, nagyon élveztem a nyugalmat és a körülvevő természet csendjét. Az első kapásig hajnalig kellett várnom, azonban mire utolértem a tettest, lefűzte magát egy akadóba és már csak az üres szereléket tudtam kiszabadítani. Nagyon bosszantott a dolog, - rögtön halvesztéssel indítani egy pecát. Nappal semmi akció nem történt, és ez jellemző volt a túra folyamán végig. Este azonban, ahogy besötétedett megérkezett az újabb kapás. Hosszú és izgalmas percek következtek, a végén pedig sikerült egy szép, vaskos tövest merítenem. Mérlegelésnél elégedetten láttam, hogy sikerült elérnem a célomat, halam valamivel 15 kilogramm fölött volt.
 

Az éjszaka sikerült még egy kisebb pontyot fognom, azon kívül nyugalmasan tudtam pihenni. Mivel a következő nappal is eseménytelenül telt, újra nekiláttam helyet keresni, hátha találok még ígéretes részeket. A balos botomon jelentkezett eddig az összes kapás, amivel a kemény rész túloldalát horgásztam, és mivel nem láttam szimpatikusabb helyet, a jobbos botot telibe a kemény részre raktam. Az este hasonlóan kezdődött, mint a korábbi napon, érkezett egy érdekes mintájú tükrös, azonban a folytatás elmaradt. Reggel fogtam még egy kisebb pontyot, aztán frissítésnél láttam, hogy a kemény részre rakott dupla 24-es csalimat borsószem nagyságúra faragta valami, és a másik botom csaliját is megrágták az éjjel. Nem akartam megkockáztatni, hogy üres hajszálelőkével várakozzak a parton, így mindkét csalimat befóliáztam az újrahúzás előtt. Nagyon bizakodó voltam, hiszen még volt előttem teljes 24 óra, és a nyári kánikula hűvös, szeles-esős időbe fordult, ami itt Csurgón mindig jó szokott lenni. Egész nap a sátorban várakoztam ugrásra készen, szinte biztos voltam benne, hogy lesz még kapásom. Sajnos tévedtem. A teljes napot és éjszakát megúsztam egy csippanás nélkül. Nem tudom, hogy minek volt köszönhető a kapástalanság, de tény, hogy amíg nem fóliáztam be a csalikat, sikerült néhány pontyot fognom. Másrészt úgy érzem, hogy nem ezt a helyet kellett volna választanom, de mindenképpen ki akartam próbálni a tónak ezt a részét is. A partról távozva megint hasonló gondolatok motoszkáltak a fejemben, mint Palotás után.
 

Ahhoz, hogy valaki igazán sikeres pontyhorgász legyen, rengeteget kell tanulnia. Úgy gondolom, hogy nem feltétlenül a legeredményesebb horgászatokból lehet a legtöbbet tanulni. A hibázásból és azok kiértékeléséből sokkal több hasznunk származhat később. Én tudom magamról, hogy rengeteget kell még tapasztalnom és hibáznom ahhoz, hogy igazán sikeres legyek a pontyhorgászatban. Ki a sikeres pontyhorgász? Véleményem szerint az, aki minden körülményhez eredményesen tud alkalmazkodni és minimálisra tudja redukálni a szerencse-faktort.

Tranker Balázs
S-Carp Product Team
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie