RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Rekordok hete Palotáson...

 

Rohanó világunkban biztosan sokaknak ismerős a "véletlenszerűen létrejött túra" fogalma. Az idei áprilisi, öt napos horgászatunkat is ezzel a jelzővel illetném. Egyedül, Ádám barátomnak volt biztos az időpontja a horgászatot illetően. Jó előre, már tavaly leszervezte túráját osztrák barátaikkal. Sajnos a "sógorok" egyik közeli hozzátartozója súlyos beteg lett, így ők lemondták az áprilisra tervezett magyar-osztrák horgásztalálkozót. Kriszta és én, egy radutai horgászatra készültünk, de cégünk különböző halaszthatatlan dolgai miatt, sehogy sem tudtunk elmenni, az oly régóta vágyott román tározóra. Szlovák barátaink, Marián és Ricsi egy hirtelen ötlettől vezérelve próbáltak szerencsét, velünk azonos időben a tavon.

Ádám, április 17-én, szombaton ment ki a palotási tározóra, hogy helyet foglaljon magának és érdeklődjön, hol és milyen intenzitással táplálkoznak a halak. Nos, a megszerzett információk nem kecseg-tették túl sok jóval. A tavon tartózkodó rengeteg cseh és szlovák horgász ellenére, alig fogtak hal. Hosszas töprengés után, és persze hallgatva a legelső megérzésére a tó közepénél található "Y"-nak becézett hely feletti, harmadik állást szemelte ki, az egy hetes horgászatra. Vasárnap, a kellemes tavaszi időben kora délutánra végzett a táborállítással, a botok felszerelésével, és a bójázással. A két bóját a parttól különböző távolságokban és enyhén balra helyezte el. Az egyiket kb. 120 méterre, míg a másikat kb. 150 méterre. Ádám stratégiája, utólagos elmondása szerint az volt, hogy a két bója közti kb.20-25 m-es ferde sávot felezett és egész 18mm-es Top Force bojliból, chilis kendermagból, és konzerv-kukoricából készült keverékkel köti össze. A sávetetés a tó markáns méretei miatt volt indokolt. Az aránylag rövid horogelőkén az etetéssel azonos fajtájú bojlit valamint a már jól bevált 15-mm-es ananászos és White Secret lebegő bojit kínált fel hóember kombinációban.

Kora estére beélesített jelzők, és az etetési sáv két szélére lerakott szerék várta, a tóban kóborló rafinált, öreg pontyokat. Késő este, Ádám még felhívott pár perc erejéig. A telefonbeszélgetésünk tartalma a következő volt: -"Papám! Ha már a Radutára nem tudtatok elmenni, legalább ide gyertek el, pár napra. Nagyon érzem, hogy lesz jó hal!". Meg próbáljuk, válaszoltam, és ha komolyabb hal jönne az éjjel, akkor küldj sms-t. Majd elbúcsúztunk.

Hétfőn, kora reggel a kávém kevergetése közben álmos szemekkel bámultam a telefonom kijelzőjét. Ádámtól sms érkezett: -"Megfogtam Georgit, szerintem! A fejlámpám fényénél nem látom rendesen, de 27, 20 kg-ot mutat a mérleg!" Mondanom sem kell, hogy pillanatok alatt kiment az álom a szememből. "Ez fantasztikus!" -kiáltottam. Fel-le futkostam a lakásban. Hihetetlen módon örültem Ádám sikerének, és a kapitális halnak! Természetesen rögtön hívtam, hogy pár szóban meséljen a történtekről. Elmondása szerint a következő történt: "Éjszaka szokatlanul csendesnek tűnt a víz. A hatalmas víztükör teljesen sima, szinte feszült volt. Sehol egy ugrás, vagy bármi halra utaló jel. Éjfél után nem sokkal, a csillagos égboltot egyre vastagabb felhők takarták el. Szinte érezhető volt az időjárás változása. Hajnali 3 óra 40 perckor, a jobb oldali, tőlem távolabbi botomon egy folyamatos, ejtős kapásra vágtam be. Nagy meglepetésemre, jó pár tekerés után tudtam csak felvenni a kontaktust a hallal, olyan sebességgel úszott a part felé. Amilyen gyorsan csak tudtam beleugrottam a mellcsizmámba, magamhoz fogtam a merítőm, és besétáltam derékig a vízbe. A fárasztás közben még nem sejtettem, hogy a tó egyik, ha nem a legnagyobb példányát sikerült becsapnom. A hal komótosan oldalazott, és mindenáron a tavat szegélyező nádba szeretett volna menekülni. Próbáltam a lehető legjobban távol tartani a sűrű nádastól, hisz tudtam, ha engedem beleúszni, Ő nyer... Talán bő tízpercnyi fárasztás után felfeküdt előttem a vízre és egy határozott mozdulattal alátoltam a merítőmet. A hatalmas test megadóan, nyugodtan tűrte, hogy széthúzzam a merítőm keretét és kisétáljak vele a vízből. Ahogy a pontymatracomra helyeztem rögtön leszakadt az ég és feltámadt az északi szél. A horog tökéletesen akadt a szája alsó, középső részébe. A csali bojli még mindig ott lógott a hajszál előkén. Gyorsan letáráztam a mérlegem, és a szakadó esővel nem törődve, a mérleg kijelzőjét bámultam. "ÚR ISTEN 27, 20kg (!)" - kiáltottam fel. Kiabálásomra, a szomszédomban éjszaka megérkező Ricsi és Marián is átsietett. Újra megmértük a halat, és a mérleg újfent az előbbi súlyt mutatta. Letérdeltem a szakadó esőben a sáros talajra, és a hajnali derengésben a hatalmas testet csodáltam. Örömömben még könnyeim is kicsordultak. A reggeli fényképezésig egy túlméretezett, hosszú kötéllel ellátott pontyzsákba helyeztük a kapitális halat, hogy biztosan ne sérüljön meg. Most várjuk a halőrt a hitelesítéshez, aztán persze készítünk pár fotót. Nos Papám ez történt, az éjjel, úgyhogy amint tudtok, gyertek, hátha kószál még pár jó hal a környéken."

A telefont letéve azonnal ott akartam lenni, és látni élőben a nem mindennapi halat.... Sajnos a leges - legkorábbi időpont az indulásunkra a másnap, kora délutánja volt. A hosszú autóút után, kedd kora estére végre megérkeztünk kedvenc tavamhoz.

Ádám és szlovák barátaink, tárt karokkal és széles mosollyal fogadtak bennünket. Gratuláltunk a nagy halhoz, és igaz segítséggel, de még világosban sikerült felállítanunk ideiglenes lakhelyünket. A táborállítás közben Marian büszkén mutatta fényképezőjén, a hajnali szintén Top Force és White Secret hóemberrel fogott 11, 50 és 16, 20kg-os potyka képeit.

Gyorsan összeállítottam felszerelésemet, majd összeszereltem egy bóját és Ádámmal közösen csónakos helykeresésre indultunk. Mivel a tó mederviszonya általánosságban eléggé egyhangú, ezért én személy szerint, sokszor csak egy bóját teszek le. Azt is csak irány-jelzőként. A bójához 10 méteren belül soha nem rakok le, felcsalizott horgot! Úgy gondolom egy ilyen, nagy nyomásnak kitett vízen, érdemes a halak számára minden gyanús, apróságnak tűnő részletre is figyelni. A jónak tűnő hely közelében, aztán, ahol is a vízmélység kb. 2,5 méter volt, a parttól kb. 130 méterre letettük a bójámat.

Még a tó felé vezető úton elhatároztam magamban, hogy az öt napos horgászat alatt az első napon viszonylag nagy mennyiségű vegyes főtt magot, (chilis kender, mini tigrismogyoró, konzervkukorica) és a viszonylag kisméretű 16-18 mm-es bojlikat fogok az előttem lévő lehető legnagyobb területre "szétpotyogtatni". Igyekeztem valahogyan elérni azt, hogy a ponyokat "összegyűjtsem" a rendelkezére álló vízterületen. Hogy az elképzelésem valamelyest jónak bizonyúlt azt mi sem mutatta jobban, mint hogy a később kifogott halak szemmel láthatóan díjazták a finom falatokat. Nagy valószínűséggel rátaláltak a nagy területen felkinált etetésr, mivel viszont ritkásan végeztük az etetést ezér hosszú időn keresztül kllett keresgélnie a halaknak...
 

 A késő esti szélcsendes időben ezt könnyedén el tudtam végezni és kb. 80-90 négyzetméteres területre, beetettem. Horog csalinak mindkét botomra a héten már bizonyított kombinációt; Top Force és Pineapple "hóembert" csaliztam és a horogra akasztottam egy, a részemről elmaradhatatlan kis PVA csomagot.

Ahogy vártam, a keddi, egyben első éjszakám teljes kapástalanságban telt el. Sok helyen megfigyeltem már, hogy ha nagy területen próbálom "összegyűjteni" a pontyokat, akkor az bizony időbe telik.... Szerda reggel, gyönyörű napsütéses időre ébredtünk. Enyhe északi szél borzolta a tavat. Sajnos, ahogy nekem, úgy Ádámnak is, némák maradtak éjszaka a jelzői. A hajnali órákban Ricsi és Marián is csupán két 10 kg körüli pontyot tudott fogni. Az ügyeletes halőrtől közben megtudtuk, hogy teljes kapástalanságról számolt be a többi horgász is. A délelőtti szikrázó napsütés ellenére, egyre erősödő északi szél jelezte a következő hidegfront közeledtét. Az év e szeszélyes hónapjában, bizony nem ritkák akár a 24 órás frontátvonulások sem. A kora délutáni csendet, végre Ádám jelzőjének sípolása szakította félbe. Bevágás után sietve szálltunk a csónakba, és a gát irányába menekülő hal után csónakáztunk. Bő 15 perces fárasztás után megadta magát a "nap hala". A gyönyörű tőponty súlya:15, 70 kg volt.

A szép hal ismét bizakodással töltötte el mindannyiunkat. Késő délutánra beborult az ég, és már-már viharos szél korbácsolta a vizet. A borongós szeles időben a jobb oldali jelzőm éles hangjára lettünk figyelmesek. A csónakos fárasztást követően megmerítettük idei első palotási pontyomat, melynek súlya 10, 90 kg volt. Alig, hogy visszaengedtük a halat a másik jelzőm is éles hangon, újabb húzós kapást jelzett. Ismét csónakba ugrottunk és a menekülő hal felé vettük az irányt. Az erősen hullámzó vízben több mint 30 percig vontatott bennünket ismeretlen ellenfelem. A hosszú fárasztásra a parton több horgász is összesereglett és látva a karikába hajló botot, sokan harcsára gyanakodtak.

Amikor végre feljött a hal nagyon meglepődtünk mindannyian. Ennyire harcos, erős tőponttyal még soha nem találkoztam. A mérleg kijelzője 14, 80 kg-on állt meg. Ez a hal is, a "hóember" csalit vette fel. Napközben a tőlünk balra horgászó Ricsi és Marián ismét több, 10-15 kg közötti pontyot szákolt. Nagyon ráéreztek a fiuk a halfogásra. A tavon uralkodó általános kapástalanság ellenére, amit a halőr ismét megjegyzett, feltűnően sűrűn fogták a halakat. Ádám még meg is említette, szerinte már csak idő kérdése, hogy mikor "ugrik" be egy újabb rekordhal... A napközbeni kapássorozat után bizakodva, és nagy reményekkel vártuk a közelgő éjszakát. A botokat újracsaliztuk, és késő este, újfent beetettem (igaz már kisebb mennyiséggel) az előttem lévő nagy területre. Biztos voltam benne, hogy a környéken tartózkodó halak elfogadják, és keresik a ritkásan szétpotyogtatott, ízletes egyben magas beltartalmú bojliszemeket. Az éj leszálltával is maradt a szeles, borús időjárás. Semmi érdemleges nem történt, aztán kb. hajnali egy órakor szinte a semmiből, a jobbos botomra érkezett egy nagyon erős, húzós kapás. Pillanatok alatt kirohantam a sátramból, és felvettem a hallal a kontaktust, majd Ádámmal, a szeles sötét éjszakában kimotoroztunk ellenfelem után. Ahogy egyre közelebb értünk a gát irányába menekülő halhoz, úgy éreztem, hogy nem mindennapi halat sikerült akasztanom. Egyenletesen húzta a zsinórt és folyamatosan komótosan úszott. Az első tízpercnyi fárasztás után, aztán irányt váltott és az erősen hullámzó vízen, a part felé kezdte el húzni kis gumicsónakunkat. Pillanatok alatt átvillant mindkettőnkben, hogy ahol kb. most fárasszuk a halat, ott egy vándorkagylóval vastagon benőtt, vascső áll a víz alatt.

Ádám próbálta a lehető leggyorsabban más irányban kormányozni a csónakot, én pedig a bottal igyekeztem elterelni az akadó mellől, nehezen fáradó ellenfelemet. A sikeres manőver után a hal megfordult, és ismét a tó közepe felé vette az irányt. Talán húsz perce tarthatott már a küzdelem, mikor először megláttuk a leadcore zsinórom felső részét. A hal egyre feljebb jött, majd kis idő múlva, vastag farok úszójával kicsapva a vízből, újra a mélybe tört. Egyszerre hördültünk fel. "Biztosan húsz kg feletti!" Eddig is izgultam, most meg aztán látva a hatalmas testet tényleg aggódhattam, hogy jól akadt-e a horog? Talán még öt percet körözhetett méltó ellenfelem a csónak körül, mikor teljesen elfáradva felfeküdt, és Ádám egy határozott mozdulattal alá tolta a merítőt. Egyszerre kiáltottuk. "-Megvan!"A partra kiérve vastag, puha matracra fektettük, majd a szája jobb alsó sarkában biztosan tartó horogtól óvatosan szabadítottam meg. Izgatottan akasztottuk a mérlegelő állványra. A letárázott mérleg kijelzője pontosan 23,70 kg-ot mutatott. Ádámra néztem, és csak annyit mondtam: "-Ez fantasztikus, hihetetlen! Nekem is új, egyéni rekord!" Azokban a pillanatokban nagyon, de nagyon boldog voltam. Közben Kriszta is kijött a sátorból és álmosan a nyakamba borulva csak annyit mondott:" Ugye mondtam, hogy te is fogsz egy szép halat! Gratulálok, megérdemled!" A halat óvatosan becsúsztattam egy nagyméretű pontyzsákba, majd kikötöttük egy leszúróhoz. A botomat, még mindig örömmámoros állapotban újracsaliztam, és visszavittem az előző kapás környékére. Az éjszakai kaland után kis csapatunk ismét nyugovóra tért. Csütörtök reggelre elvonultak a felhők és szinte varázsütésre előbújt a nap. A félnapos hidegfront amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is. A szép, napos időben jó pár fotó elkészítése után boldogon engedtem vissza éltető elemébe a gyönyörű halat.

 
A reggeli kávézásunk közben Ricsi és Marian akciójára figyeltünk fel. Egy ejtős kapás után azonnal csónakba szálltak és a nyílt vízre motoroztak. A majd húsz percig tartó fárasztás közben Ádámmal a partról szorítottunk a fiúknak. Mikor láttuk, hogy a merítés után Ricsi magasba tartott kézzel fejezi ki örömét, szinte egyszerre mondtuk: -Megvan az újabb nagy hal! A partra kiérve Ricsi izgatottan tárázta le a mérleget és mindannyian lélegzetünket visszafojtva figyeltük, hogy hány kg-on áll meg a mérleg. A gyönyörű pikkelyes, ha csak picivel is, de elérte a "bűvös" határt. A hal súlya pontosan 20, 05 kg-ot (!) nyomott. Ricsi majd kiugrott a bőréből! Neki is hosszú évek után új, egyéni rekordot adott a csodás víz.
 
Túránk hátralévő, két utolsó napját, csütörtököt és pénteket szokatlanul meleg, szinte kora nyárias időjárás jellemezte. A szélcsendes vízen sikerült még, több 10 kg körüli ponty után, ismét két, fotózásra méltó pontyot fognom. A két szép tükrös súlya 13, 50 kg és 17, 20 kg volt. Utolsó éjszakánkon még fogtunk pár szebb halat, majd szombat reggel nekilátott kis csapatunk a táborbontásnak.





A mögöttünk lévő, majd egy héten ismét bebizonyosodott, hogy a Top Force bojli sem egy "csoda csali", viszont ott és akkor, a tavon lévő többi horgászhoz képest kiemelkedően jó fogásokhoz segítette kis csapatunkat.

Hasonló, felejthetetlen élményeket és sikereket kívánok barátaim nevében is, az összes pontyhorgásznak!

Sági Tamás
S-carp Product
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie