RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Pontyos kalandok Muraszemenyén

 
Tóbemutató

Furcsán alakultak a júliusi túrám előkészületei. Még pár nappal indulás előtt az sem volt biztos, hogy egyedül leszek-e az előzőleg már lefoglalt horgászhelyen, vagy valamelyik horgásztársam csatlakozik hozzám az 5 napos horgászatra. Végül úgy alakult, hogy egymagam nézek szembe a kihívásokkal és az egyre fokozódó kánikulával. Csak a helyszín volt biztos: Muraszemenye. Egy hónappal a túra előtt már volt lehetőségem eltölteni 3 éjszakát Feri barátommal, ezen a kb. 40 ha kiterjedésű vad és érintetlen vízen. Komolyabb eredményekkel akkor sajnos nem kényeztetett el ez a csodás szépségű bányató; összesen 4 halat sikerült fogni melyből 3 amur volt. A legnagyobb pikkelyes akkor egy 11,70 kg-os növényevő torpedó volt. Egyetlen és egyben legnagyobb pontyom pedig a maga 8 kg-os súlyával nem igazán dolgoztatta meg a kemény pályára hangolt szerelékemet. Az élmény viszont magával ragadott és tudtam, hogy a következő túrám helyszíne is ez a hihetetlen szépségű és rendkívül tagolt bányató lesz.

E hatalmas halakat rejtő vízen csak 2006-ban alakult horgászegyesület, habár a kb. 30 évig tartó bányászatot már 80-es években befejezték. Az egyesület vezetősége azon fáradozik, hogy az ide látogató horgászatot, vízpartot és természetet kedvelő embereknek maradandó élményt szerezzenek. A tóban rejlő lehetőségek ehhez pedig teljes mértékben adottak. Ezt bizonyítja a 77 kg meghaladó harcsarekord, a számos testes csuka és süllő valamint a 2-3kg-os egyedsúlyú dévérkeszeg fogások, mely a feeder-horgászoknak is meghatározó élményt nyújthatnak.
 
        

Nagyon izgatott voltam a kiruccanást illetően, mert ilyen hosszú időt a külvilágtól távol egyes-egyedül még nem töltöttem. Elérkezett a várva várt vasárnapi nap és jó másfél órás utazás után a reggeli napsugarak már a vízparton köszöntöttek. Foglalásom a tónak egy távoli szegletében található csendes kis szigetre szólt, így a bepakolásban nagy segítségemre voltak éppen távozó horgászbarátaim. A beköltözés közben kifaggattam őket a várható fogási esélyekről, de nem kecsegtettek sok jóval. 3 éjszaka alatt mindössze 6 pontyot és egy amurt fogtak, 10 kg feletti haluk pedig nem volt. A rekkenő hőséget, valamint a félelmetes mennyiségű és méretű keszegeket okolták többek közt a gyenge fogás miatt…. Elbúcsúztunk majd a szokásos táborépítés, sátorállítás után nyakamba vettem az előttem elterülő 5-6 ha-os meghorgászható vízfelületet. Helykeresés közben nagy segítségemre volt egy medertapogató, melynek alkalmazásával hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egy 3 méter átlagmélységű iszapos terület húzódik előttem, nagyobb törések és platók nélkül. A szokatlan meleg miatt az iszapból folyamatosan feláramló gázok hatására a pontyok - véleményem szerint táplálkozás céljából - elkerülik ezeket a területeket, így más helyszínt kellett keresnem. Viszont a szigetekkel, félszigetekkel szabdalt part menti mintegy 5-8 méteres sávban, töklevél szőnyeg húzódott. A töklevél alatt mindenhol egyenetlen, de kopogós mederfenék volt található, ezért úgy gondoltam, hogy legalább egy bottal ide próbálok horgászni egy szem Fluoro Extra Friut pop-up bojlival. A növényzet közvetlen közelsége miatt itt elhagyós kő nehezéket alkalmaztam ólom helyett.
 
 
Másik szerelékemet, mely két szem tigrismogyoróból állt szintén meglebegtettem és iszapra raktam, gondoltam teszek egy ellenpróbát elméletem igazolására. Hogy a keszegraj támadásait elkerüljem, első etetésre mindkét helyen az S-Carp fekete-fehér tigrismogyoró mixet és hagyományos barna XL-es tigrismogyorót használtam vegyesen. A magammal hozott Spicy Fish és Top Force bojlit pedig azonnal szárítani kezdtem, hogy az éhes keszegek támadásának minél jobban ellenálljanak és egy darabot sem szórtam a vízbe.
 
 
Mire szerelékeim a helyükre kerültek, már kellően megéheztem és összeütöttem első szigeti ebédemet. Mivel hiába vártam a kapást ezért a délutánom „strandolással”, pihenéssel és az éjszakára való felkészüléssel telt. Lassan elcsendesedett a festői táj és hirtelen már az esti szürkületben találtam magam. Első kapásom 11 óra körül érkezett a tökleveles szélében lévő készségről. Még a parton azonnal felvettem a kontaktust a hallal és megpróbáltam elfordítani a töklevél-mezőtől. Sikerült, de éreztem, hogy vadul védekező példánnyal van dolgom, így azonnal csónakba szálltam és üldözőbe vettem ismeretlen ellenfelemet. Fölé értem a nyílt vízen, de ahhoz, hogy megláthassam még jó néhány percnek el kellett telnie. Felbukkant egy pontyfej nem is akár mekkora, felfeküdt előttem a vízre – „tükrös és tuti hogy tíz feletti”. Még volt néhány jó körünk, majd végre meg tudtam meríteni és irány a part. Tudni akartam a pontos súlyát miközben határtalan boldogságot éreztem. Első kapásra egy ilyen csodás potyka, nem is számítottam rá. Jó kezdet gondoltam, miközben már a parton figyeltem a letárázott mérleg kijelzőjét, ami 12,40 kg-ot mutatott. Nem akartam, hogy a part menti sekély vízben a hajnali órákban fellépő oxigénhiány miatt esetleg elveszítsem a hibátlan halat, így még ott az éj sötétjében fotóztam, majd visszaengedtem.
 
 
Az éjszaka folyamán még 3 kapásom volt, ugyanerről a helyről. Ebből 2 halat tudtam megszákolni, 8 és 5 kg-os súlyban, egy pedig a tökszárakra tekerve főzsinóromat, meglógott. A hajnal fényei varázslatosak voltak, így elkattintottam még néhány fotót az ébredező tájról majd meglehetősen fáradtan sátramba húzódtam.
 
 
Hétfő délelőtti ébredés után bizonyítva éreztem elgondolásomat a halak táplálkozásával és a begázosodott iszappal kapcsolatban, így azonnal nekiálltam új helyet keresni kapástalan végszerelékemnek. Az egyik sziget előtti kavicspadon - melyet szintén vastagon borított a töklevél - találtam meg a legígéretesebb helyet. Itt a parti fák, mélyen a víz fölé hajolva kellemes árnyékot adtak, a vízoszlop pedig mintegy másfél méter volt. Bedőlt fákkal is tarkított hely némi elővigyázatosságra adott okot, de nagyon bíztam a kapás lehetőségében. A kánikula miatt nappali fogásra nem számítottam, így csak este frissítettem mindkét szerelékemet. Csali tekintetében nem változtattam, maradtam az egy szem extra fruit pop-up-nál, másikon pedig a két szem XL-es tigrismogyorónál, amit lebegőszivaccsal könnyítettem ki. Az éj sötétjében kapásjelzőim megélénkültek és 5 újabb szép fogással gazdagodtam, 6 és 9kg-közti súlyban. Nagy élmény volt kifárasztani és megszákolni ezeket a bivalyerős szemenyei pikkelyeseket és tükrösöket. Bevallom jól szórakoztam egész éjjel. Hajnalban a kapássorozat megszakadni látszott és én is kellően fáradt voltam már, így visszavonultam a sátramba.
 
Kedden, a kora délutáni ébresztőt egy harcos 8kg-os tőponty adta meg, mely a töklevél-dzsungelbe menekülve jól megdolgoztatott. Az első nappali kapás. Mivel a halak most már felváltva érkeztek mindkét szerelékemről, elégedettnek éreztem magam. Bojliaim már három napja „aszalódódtak” így elég keménnyé váltak ahhoz, hogy ellenálljanak a keszegraj támadásainak. Valamint tudatában voltam, hogy ha igazán nagy pontyot akarok fogni, akkor alkalmaznom kell a tigrismogyorónál komolyabb beltartalmú anyagot is. Így az esti frissítésnél az egyik etetésre már csak S-Carp Top Force és GLM Plus Spirulina bojlikat szórtam. Csalimat is ehhez igazítottam és a tigrismogyoró helyett egy szem 24mm-es Top Force került a 4-es méretű Gardner talon tip horog mellé. Másik etetésemen tartottam a tigrismogyorót és az egy szem narancsszínű pop-up-ot, de ide is került a kiváló minőségű golyóból egy kilónyi. Az éjszaka közeledtével aztán hiába vártam a halakat a „megszokott” ritmusban, a kapások elmaradtak. Éjfél körül, a miérten gondolkozva nyugovóra tértem. Talán az új, ismertetlen etetőanyaggal szemben óvatosabbak a halak? Bíztam a bojliban - hisz tudtam - ha megkóstolják a kiváló emészthetősége és a halak meleg miatti felgyorsult anyagcseréje hamar visszacsábítja majd őket horgom közelébe. Töprengésből mély álomba szenderültem melyet csak a kapásjelzőm sípolása tudott megszakítani 3 óra körül. A tettes, túrám első és egyetlen amurja volt, természetesen az édes pop-up-ot kívánta meg. A remekül harcoló példányt a nyílt vízen sikerült kifárasztanom, a csónakban mérlegelve valamivel több, mint 9kg-ot nyomott. Szabadon engedtem és irány a part. Jól indult a szerdai napom, hiszen alig, hogy kiértem azonnal elfüstölt a másik szerelékem is. Indultam vissza, a zsinórom végén küzdő 8 kg-os tőpontyért.
 
 
 
Ő is visszakerült a vízbe és visszahúztam végszerelékeimet majd irány az ágy. 6 órakor a kapáspár megismétlődött, egy 6 és egy 5 kg-os ponttyal haverkodhattam össze átmenetileg. Újabb kapásra 9 órakor lettem figyelmes. A sátorból kilépve a tűző napra egyből megragadtam a botot, de a hal már a töklevél-szőnyegben tombolt. Amilyen gyorsan csak tudtam megközelítettem a kapás helyét és kezdetét vette a „tánc”. 20 perces már-már reménytelenek tűnő zsinórszabadítás következett, mely során 3 bedőlt fából és köztük elterülő vastag töklevélből szedtem össze a monofilt. A növényzet alatt felbukkanó hal körvonalait látva csak még izgatottabb lettem, mert tudtam, hogy a túrám hala küzd a horgomon. Számos szákolási kísérletem volt, melyekből mindig kifordult a testes töves. Ilyenkor ellenfelem rendszerint jókora fröcsköléssel eltűnt a zöld levelek között. Mikor már mindketten erőnk végénél jártunk, sikerült a szákba vezetni. Hatalmas örömkiáltásban törtem ki, a hala súlyától függetlenül maradéktalanul boldog voltam.
 
 
Egy heroikus küzdelemben győztem, melyben ellenfelemnek legalább annyi, ha nem több esélye volt a diadalra, mint nekem. Szerencsémre Ádám barátom a túra végére csatlakozott hozzám, így a mérlegelésnél és a fotózásnál már tudott segédkezni. A mérleg letárázva 21,05 kg-ot mutatott, mely a végsőkig fokozta örömömet. Viszont a tény hogy a kifogott példány farok úszója meg volt csonkítva, nagyon elszomorított. Kicsit üröm volt az örömben. Mélyen elítélem, és soha nem fogom megérteni a főként külföldi horgászok által kedvelt halcsonkítást, haljelölést. Miért nem elég egy tökéletes fotó annak „bizonyítására”, hogy sikerült kifogni egy ilyen gyönyörű példányt? A sebek már réginek és gyógyultnak tűntek ezért reményeim szerint teljes életet tud élni és nőni ez a hatalmas tőponty.
 
 
Hamarosan visszaengedtünk a remek halat éltető elemébe és újrahúztam szerelékemet. Közben cimborám is bevetette a cájgjait. Utolsó éjjel szerencsére őt is megdolgoztatta egy 6 kg-os körüli amur, az én fogási lapomra pedig egypár kisponty mellett egy 1,5kg körüli harcsa került fel, aki szintén Top Force csalira éhezett meg. Másnapi hazaindulás közben az járt a fejemben, hogy vajon mikor lesz lehetőségem visszatérni erre a csodás bányatóra... és remélem, hogy tartogat még nekem kincseiből - a gyönyörű víz - a következő alkalomra is.
 
Kovács András
 
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie