RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Négy éjszaka a bányatavon

 
Június végén Kovács Patrik barátommal négy napos horgászatra indultunk kedvenc bányatavunkra. A tó megközelítőleg 40 hektár és nagyon változatos mederrel rendelkezik. Legmélyebb pontja 19 méter.
 
Mivel már horgásztunk többször is itt, ezért a felkészülés nem okozott gondot, annak ellenére sem, hogy egy bányatóra mindig különös izgalommal készülünk. A csalikon és végszerelékeken nem sokat kellett gondolkodnunk, valamint az etetési stratégia is megvolt. Négy féle csalival készültünk, három fagyasztott bojlival, melyek a következőek voltak: G.L.M. & Anchovy, Top Force, Worm Force, és egy Patrik által Top Force mixből gyúrt májas jellegű házi bojlival. Mindegyikből 3 kg-ot vittünk magunkkal kizárólag 24 mm-es méretben. Ismerve a tó halállományát csak ezzel a mérettel oldható meg valamelyest a szelektálás. Többnyire a 24-es méretet is duplán használtuk, Patrik pedig az egyik botján hóemberrel csalizott.
 
 
Az előző horgászatokon megfigyeltük, hogy a tigrismogyoróval való etetés szinte elengedhetetlen. Ha egy-két marékkal nem szórunk belőle, akkor vagy egyáltalán, vagy csak jóval később lesz kapás. Véleményünk szerint a tigrismogyoró magas cukortartalma és ropogóssága ennek az oka, melyekkel nagyban eltér a tóban fellelhető természetes táplálékoktól. Ezért a bojli mellett tigrist és 22 mm-es Marine halibut pelletet vittünk magunkkal. Az etetés a nálunk megszokott minimál stílus volt. Behúzásonként 20 szem bojli, 20 szem pellet és 2-3 marék tigrissel kezdtünk. Megállapodtunk abban, ha sűrűen jönnek a kapások, akkor ezt a mennyiséget csökkentjük akár 5-6 szem bojlira és pelletre. Mint minden bányatavon, itt is a megfelelő hely kiválasztása a legfontosabb.
 
 
Bójáinkat a 14 méterről egészen 4-5 méterig feljövő törés oldalában helyeztük el. Próbáltunk viszonylag vízszintes, kicsit lankásabb mederrészeket keresni, amin biztonságosan megáll a szerelékünk és az etetés. Mindketten 8 méteres mélységben bukkantunk megfelelőnek tűnő helyekre, amik pár négyzetméteres kis platók voltak, ezért 3 bot ebbe a mélységbe került. Kicsit kockázatosnak tűnt azonos mélységeket horgászni, de a megérzésünk (hozzáteszem, hogy teljesen külön, egy időben végeztük a bójázást) ezt diktálta. Patrik bal oldali botja a horgászhelytől balra, egy akadókkal teli öböl elé került 10-es vízre. Megállapodtunk abban is, amelyik boton 24 órán belül nem lesz kapás, annak új helyet keresünk. Az első behúzások után nem sokkal meg is érkeztek az első kapások az én botjaimra. Rögtön, mindkét helyről 10 feletti halat fogtam.
 
 
Helyek rendben, csalik rendben, nagy baj nem lehet -gondoltuk. Patriknak az első hajnalig kellett várnia az első kapásokra. Érdekes volt, hogy a 4 napban Patriknak szinte csak hajnalban és napközben, nekem pedig csak este és éjszaka voltak kapásaim, egy-két kivételtől eltekintve. A 10-12 kg-os halak szinte sorban érkeztek, a fárasztásuk nagy élmény volt a tiszta vízben, némelyikkel fél órát is kellett küzdeni, mire elfáradt. Sőt, Patriknak egy hajnali hala több mint egy órán át forgatta a csónakot. Már harcsára kezdett gyanakodni, mert nem tudta a halat a 14 méteres mélységből egyszerűen feljebb húzni.
 
 
Lehet, hogy sok horgászt meglep, de kezdett aggasztani minket a sok kapás, hisz nem egészen erre számítottunk… Két nap után teljesen le kellett csökkenteni az etetés mennyiségét, mert nem tartott volna ki a túra végéig a csali. Nehéz volt a szelektálás, de ezért már be-beugrott pár termetesebb hal, melyek közel voltak a 15 kg-hoz.
 
 
A horgászat előtt, az esélyeket latolgatva abban egyeztünk ki, ha egyikőnk fog egy 15 kg feletti halat, akkor elégedettek lehetünk. A túra harmadik éjszakáján, a Worm Force-al csalizott botomra aztán megérkezett a túra hala, melyre igazán vártunk. Izgalmas fárasztás után sikerült partra vinni a gyönyörű tükörpontyot, mely kicsivel volt csak 20 kg alatt. Nagy volt az öröme mindkettőnknek. Rögtön készítettünk a halról pár fotót és visszaengedtük még a sötétben. Nem szerettem volna letárolni, holott erre lett volna lehetőség. Utólag kicsit sajnálom, mert nappal sokkal szebb képeket lehetett volna a halról készíteni. Akkor ezt láttam megfelelő döntésnek. A fogás öröme, az adrenalin és a hal szépsége láttán nem mindig tud az ember megfelelően gondolkodni. Nekem olyankor csak az lebeg a szemem előtt, hogy épségben vissza tudja engedni a halat…
 
 
Összegezve a horgászatot nagyszerűen sikerült. Összesen ketten 18 db 10 kg feletti halat fogtunk. A kimagasló minőségű frissen fagyasztott csalik között nem igazán tudtunk különbséget felfedezni, inkább a helyek adták más ütemben a halakat. Mindketten kombi rig-et használtunk, 20-25 cm-es hosszban, karomszerelékkel, 4-es horoggal, a csalikat 2-3 cm-re elengedve a horogtól. Természetesen mindketten használtunk vastag monofil előtét zsinórt 15-20 méteres hosszban, 0,50-0,70-esátmérőben. Patrik, az akadós rész előtti horgászatot aztán egy idő után feladta, mert pár hala bemenekült az 5 méteres vízben lévő erdőbe, ahonnan lehetetlen volt őket kiszabadítani. A halak védelme érdekében új helyet keresett.
 
Akik még nem próbálták a bányavízi pontyozást, azoknak azt tanácsolom, hogy minél előbb kerítsenek rá sort. Teljesen más hangulata van a horgászatnak és egy bányavízi hal fárasztása is merőben más új élményt nyújt.
 
Szüsz Ádám S-carp Product Team
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie