RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Két hét, a nagyhalak birodalmában 2. rész

 
Október 17. Hétfő

A reggeli ébredést követően sajnálkozva vettük tudomásul, hogy előző héthez képest – amikor is szinte minden nap viszonylag erősen fújt a szél - mostanra szinte tükör sima lett a vízfelszín. Sokszor tapasztaltam, hogy az ilyen típusú vizeken, a többnapos szélcsend beálltával a kapások szinte teljesen elmaradnak. Hogy tegyünk ez ellen valamit, hamarosan tanakodásba kezdtünk. Még a helyváltoztatás fogalma is megfordult a fejünkben, végül azonban - megérzésből és az általános kapástalanság miatt - a maradás mellett döntöttünk, de biztos voltam benne, hogy kell némi változást eszközölnünk.
 
Először mind a két bójánkat áthelyeztük bő tíz-tíz méterrel közelebb a parthoz, de természetesen a ferde sávot megtartottuk. Véleményem szerint ezen a vízen sokszor a kevés kapást az is okozhatja, hogy az etetésen forgolódó és táplálkozó halak, a viszonylag lágy iszapréteget hamar lefürdik és a keményebb aljzaton jóval könnyebben kitapasztalták, érzékelik a veszély jelenlétét. Az ilyen, kifürdött területeken a halak aztán jóval gyanúsabbá válnak és kikerülik a felcsalizott szerelékeinket.  Az újonnan kijelölt - immár iszap fedte sávot – a délelőtt folyamán megszórtunk a már megszokott mennyiségben bekevert mag valamint bojli és pellet mixszel.

A második változtatás abból állt, hogy a szerelékeinket újra távolabb tettük egymástól az etetésen, (ellentétben az előző héttel, amikor három szerelékünk is szinte egymás mellet volt), hogy megtaláljuk azokat a részeket, ahol esetlegesen táplálkozhatnak a pontyok.

Jöhetett a következő gondolatunk kivitelezése: Még jobban vonzóbbá tenni a csalikat. A stick-mixemet a szokásos módon készítettem el, csak ezúttal adtam hozzá még egy kevés C.S.L. valamint máj port, amit egy Csilis - Robin Redes és májas étvágyfokozó segít-ségével állítottam be ismét „földnedves” állagura.  Hogy a folyamatosan hűlő vízben még vonzóbb legyen a stick-mix keverékem, pár csepp fokhagymás esszenciális olajjal is megbolondítottam.
 
Két nagyon hatásos "hideg vízi" attraktort, a C.S.L. és májport adtam előbb a mixhez.... ....majd egy kevéske fűszeres Extreme -Red- folyékony étvágyfokozót. Végül néhány csepp - a hideg vízben nagyon jól működő - Garlic esszenciális olajjal tettem ellenállhatatlanná.
 
Az előző héten is sikeresen használt horogpasztákat, - melynek szintén nagy jelentőséget tulajdonítok - ezúttal kétféle paszta keverékéből készítettem el. Az egyik, egy májas Robin Redes alapú, míg a másik rákos - belachanos ízesítéssel rendelkezett. A 100%-ban natúr pasztákhoz ezúttal adtam még egy kevés belachan por kivonatot, majd egy kevés lágy iszap segítségével alaposan összekevertem a hozzávalókat. Ezzel az iszapos „trükkel” szinte a legkapástalanabb időben is lehet elérni eredményeket, hisz a halak így teljes bizalommal keresgélnek a csalinkról leoldódó iszapos, mégis attraktorokban bővelkedő íz felhőben.
 
 
Összekevertem a két 100%-ban natúr, különböző ízvilágú pasztát, majd adtam hozzá némi belachan por kivonatot. Ezt követően adtam hozzá egy kevéske, - a tóból vett iszapot.... ...majd alaposan összegyúrtam, és készen is volt a nagyon vonzó csalipaszta.


Csalinak a már jó működő Top Force és ananászos pop-up, valamint a Red Force és White Secre pop-up bojli csali kombinációt választottuk, amelyekben továbbra is 100%-ban megbíztunk. Igaz most a bojlikból a kisebb, 18mm-es nagyságúakat kezdtük alkalmazni - ezzel a mérettel etettünk és csaliztunk is. Előkékkel kapcsolatban egyöntetű volt a véleményünk: Az eddig jól jól bevált rövid, 15-17cm-es kombi linket fogjuk a hét hátralévő részében alkalmazni, az összes botunkon.


Szerintem ezeken az apró részleteken és változtatásokon sokszor nagyon sok múlik, így azt javaslom, ha valamit jónak vélünk ne féljünk kipróbálni.
 
Dél már javában elmúlt mire végeztünk és minden szerelék a helyére került. Délután élveztük a szélcsendes, napsütéses ragyogó októberi időjárást, amely a következő napokra is igaz volt. Hűvös reggelek és szélcsendes ragyogó napsütéses nappalok jellemezték végig ezt a hetet. Meglepetésünkre az első kapásra nem kellet sokat várni, amelyet estig még három követet. Sötétedésig sikerült négy pontyot fognunk, amelyeknek a súlya 4-8kg mozgott. Nem voltak óriások, de akkor abban a pillanatban új erőt adott nekünk a következő napokhoz. Természetesen annak is örültem, hogy a kis változtatások viszonylag gyorsan eredményt hoztak. Már jócskán ránk sötétedet, mikor a balos botomon, hirtelen valami nagyon erőteljesen húzta a zsinóromat. A kontaktus felvétele után irány a csónak és máris motorozás a bóják irányában. Útközben meg is jegyeztem magamnak, hogy menyivel egyszerűbb az erős szél és az éjszakai fagy nélkül ez a művelet. Mikor a hal fölé érkeztem óvatosan elkezdtem a felszín felé pumpálni, de rögtön erős ellenállás volt a válasz és halam a mélybe tört.  Hosszú tízperc telhetett el, amikor először meg pillantottam az aranysárga testet.  A merítés elsőre sikerült, majd a halat óvatosan a csónakom mellet kivittem a partra. Emil már nyugtalanul várt a parton a mérlegelővel.  Dobogó szível, óvatosan mértem meg a halat. A letárazott kijelző pontosan 17.50 kg ált meg. A gyönyörű halnak rendkívül örültem miközben pontyzsákba helyeztem. Az éjszaka hátralévő részében Emil még két pontyot terelt szákba, amelyeknek súlya 8.10 kg és 11 kg volt.

Október 18. Kedd
 
Reggel a szokásos kávé mellet örömmel beszélgetünk az éjszaka történtekről, majd lefényképeztük az éjszaka két legnagyobb halát, akik máris úszhattak tovább. Napközben sikerült társamnak két kisebb potyeszt zsákolnia, de más nem történt. Élveztük a kellemes őszi időjárást és lassacskán készültünk az újabb éjszakára. A nap alig bújt el, a mögöttünk húzódó dombok mögé, máris a jobbos botomon egy ejtős kapás jelezte, hogy megérkeztek ismét a halak. Pár pillanat múlva már csónakáztam is - a közben besötétedett tájban - a kapás helyszíne felé. Talán fél távon lehettem, amikor zsinórom elakadt valamiben.  Hamarosan óvatosan húztam fel a felszínre egy beszakadt és az iszapba belesüllyedt öreg szereléket jó néhány méter kanóc társaságában. Gyorsan megszabadultam a kolonctól, és mivel a horog jól akadt, kemény harc vehette kezdetét, melynek a végén egy zömök tükröst szákolhattam.  A 4-es méretű Mugga horog biztosan ült a szájában, ezért sem tudott szabadulni. Később a mérlegelésnél mosolyogva vettük tudomásul, hogy egy újabb 15kg fölötti hallal gyarapodott a fogási listánk: A hal alatt a mérleg pontosan 16.30 kg-ot mutatott. Ha mondhatom így utólag, nagyon büszke voltam ott és akkor, hogy működik a taktika, amit alkalmaztam abban a helyzetben. Gyorsan újra húztam a szereléket és nyugovóra tértünk. Az éjszaka során az én jelzőim némák maradtak, viszont társamnak a sikerült partra segíteni két tíz kilogramm körüli pikkelyest.

Október 19. Szerda

Egy kiadós reggeli után újra húztam az érintetlen szerelékeket miközben kémleltük a túlpartot, ahol már népes társaság előtt engedték a tározóba a frissen érkezett potyeszokat.  Kíváncsi voltam, hogy milyen változást hoz, - ha egyáltalán hoz - a friss telepítés az elkövetkezendő napokra.  Déltájt látogatóink voltak két szlovák csapat személyében. Kis eszmecsere után derült ki, hogy nem nagyon megy a hal tározó többi részén. Az egyik csapatnak kapása sem volt eddig, a másik csapatnak pedig négy darab, nyolc kiló körüli hala van vasárnaptól. Kicsit érthetetlenül álltak a fogásaink hallatán és elkezdtek faggatni, hogy mi is a sikerünk titka, mikor vannak a kapások stb. Épp válaszolni akartam, mikor ismét megszólalt a jelzőm. Óvatosan felvetem a kontaktus a hallal és elsőször a partról kezdtem el fárasztani az újabb ellenfelemet. A hal komótosan kezdet oldalazni balra, így jobbak láttam, ha csónakból fejezem be a fárasztást. Tíz perc elteltével, széles mosollyal tértem vissza a partra. Gyors mérlegelés és fotózás után már engedtem is vissza éltető elemébe a 13.20kg-os hibátlan tükörpontyot. Látogatóink a hal láttán mintha új erőre kaptak volna úgy elviharoztak. Délután aztán volt egy lemaradásom és egy kisebb pontyom még, Emil pedig két nyolc kiló körüli halat fogott. Az éjszaka folyamán egy kapásom volt mindössze, hajnali három óra tájékán. Következett egy izgalmas fárasztás a csillagos és hűvös éjszakában, majd bő negyed óra elteltével boldogan helyeztem pontyzsákba a következő szebb halamat, amely 15,80kg-os súlynak örvendett. Kora hajnalban Emil jelzője ébresztett bennünk. Az újabb érdeklődő egy 10.20kg ponty volt, amely után nem sokkal később én is fogtam még egy 11,80kg-os nyurgát.
 
Október 20. Csütörtök

Délelőtt elkezdtek enni az előző nap telepített pontyok. Furcsálltuk az estet, hisz általában két-három nap is kell, hogy az új jövevények belakják a tavat és táplálkozásba kezdjenek. Gyors egymásutánban fogtunk is belőlük 8 darabot, így újabb probléma ált elő: Ki kell küszöbölni ezeknek a halaknak a jelenlétét! Nem mintha elítélném az ilyen méretű halakat, de bojlis horgászat mégis csak a kevesebb kápásról és inkább a termetesebb halakról szól. Az új taktika csak annyiba tért el ez elmúlt napokhoz képest, hogy meg- feleztem a magmix mennyiségét, amit a sávra szórtam. Két szereléket mostantól a sáv elé helyeztem el kettőt pedig a sáv mögé. A szerelékek mellé már csak egész bojlit dobtam, magmix és pellet nélkül. Így próbáltam a kisebb pontyokat a sávetetésre irányítani, bízva abba, hogy a testesebb pontyoknak megmarad az etetés szélén elhelyezett szerelék. Tudtam, hogy ez nem fog 100%-an működni, de más választásom nem volt és nagyobb méretű csali nem volt nálam (tapasztalatom alapján különben sem szokott ezen a vízen nagyobb halat hozni a nagyméretű csali). Sötétedés előtt felkészültünk az éjszakára, frissítettük a szerelékeket, és nyugovóra tértünk. Este tíz óra lehetett, amikor egy húzós kapásnak a hangja törte meg az éjszaka csendjét. Kicsit álmosan és komótosan szálltam a csónakba és motoroztam a halam irányába.  Érdekes módon a többi halhoz képest ez a hal jobbra, a gát felé menekült. Rövid időn belül a hal fölé értem és kezdődhetett a fárasztás. Ellenfelem egy pillanatnyi időt sem hagyott a lazításra. Erősen küzdött, amit a kezem fáradásával kezdtem igazán észrevenni. Viszonylag sok idő telt már el, mikor végre a felszínre felfeküdt egy sötét színű, magas hátú tükrös. Egy határozott mozdulattal megmerítettem és beemeltem a csónakban lévő matracra. Pár pillanatig még csodáltam a gyönyörű egészséges tükröst, majd a partra vittem, ahol 15,50kg-nak mérlegeltük az éjszaka halát. Visszabújva a hálózsákomban még mindig nagyon örültem, hogy a napközbeni kisponty invázió után sikerült ismét a szákba terelni egy újabb termetesebb halat. Napfelkeltéig Emil jelzői csendesek maradtak, csak nekem sikerült még fognom két kisebb pontyot.

Október 21. Péntek

A délelőtt, már a másnapi haza menetel jegyében zajlott. Kezdtük elrakni a nem szükséges dolgokat, miközben sikerült a kisebb potyeszokból újfent négyet elcsípni. Hihetetlen étvágyuk volt a frissen érkezett halaknak. A rakodásban észre sem vettük, hogy milyen gyorsan ránk sötétedet, így már igaz sötétben, de gyorsan még utoljára újra húztam két szerelékünket. A két hetes horgászatunk utolsó estéjén aztán hamarosan nyugovóra tértünk. Elalvás előtt a hálózsákom melegében, - a túra néhány emlékezetes pillanatát - még újra felidéztem magamban, majd elaludtam.  Az éjszaka csendesen telt, kipihenve ébredtünk.  

Október 22. Szombat

Kicsit meglepett, hogy nem volt kapásunk, de gondoltuk, sebaj, legalább egy jót aludtunk az utazás előtt.  Egy kiadós reggeli után elkezdtünk rakodni ez alatt Emil szerelékét valami elhúzta. Társam óvatos, partról történő fárasztás után terelt szákba: egy 9,70 kg-os hosszú nyurgát. Mosolyogva mondtam neki, hogy búcsú halnak nem is olyan rossz, majd szedelőzködtünk tovább. Talán két óra telhetett – addigra a botokon és a csónakon kívül mindent elpakoltunk -, amikor megszólalt a jelzőm. Csónakba pattantam és a tükörsima vízen gyorsan a hal fölé értem és kezdetét vehette az utolsó fárasztás, melynek minden másodpercét igyekeztem kiélvezni a gyönyörű napsütéses időben. Szűk tíz perc után még néhány kört tett a csónak körül, majd felfeküdt a vízfelszínre egy szépséges sötét színű tükrös. A sikeres szákolás után a halat a csónakba lévő matracra tettem, majd öklömet a magasban megrázva jeleztem, hogy megvan az újabb 15kg fölötti ponty.  Ez a példány számomra - a maga kerek 17kg-os súlyával - egy nagyon szép búcsú ajándék volt, a hosszú túra legvégére. Nagyon boldog voltam, hogy a csendes éjszaka és a kis pontyok rohama után egy ilyen szépséges hallal búcsúzhattam a csodálatos, mégis sokszor rapszodikus Palotási víztározótól.

Két felejthetetlen hetet töltöttünk el Palotáson, hidegben, fagyban, napsütésben és szélben egyaránt. Új élményekkel, barátokkal, tapasztalattal és - nem utolsó sorban fényképekkel - lettünk gazdagabbak. Nagyon boldoggá tett, hogy a stratégiánk és annak változtatása egyenletesen gyümölcsözőnek bizonyult.  Véleményem szerint az eredményes horgászathoz nem elég csak a szerencse!  Jó helyen kell lenni, jó időpontban, a megfelelő csalival és taktikával. Ezek együttese, - ha nem is kiemelkedően, de a körülményekhez képest-, még akár egy ilyen ilyen kapástalan időszakban is, meghozhatja a sikert.

Majoros Richard (SK)
S-Carp Product team

RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie