RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Két hét, a nagyhalak birodalmában 1. rész

 
 
Június eleje lehetett, amikor nagybátyám felvetette, nem ismételjük-e meg a 2010-es, tavaly őszi palotási túránkat. Mivel tényleg nem voltam az idén hosszabb horgászaton, jónak véltem az ötletet, és szerettem volna minél több napot egyhuzamban eltölteni a vízparton. Vágytam a csendre, a nyugalomra, a pihenésre, amit a vízpart és a pontyhorgászat nyújt nekünk. Mindenre és mindenkire kiterjedő egyeztetések után úgy döntöttünk Emillel, a nagybátyámmal, hogy október 8-tól eltöltünk két hetet kedvenc vizemen, Palotáson. Tudom, hogy ez a víz nagyon furfangos, és manapság rendkívül nagy nyomásnak van kitéve, de úgy gondoltam van egy kis tapasztalatom ezen a tavon és itt az idő ezt újra kamatoztatni. Két héttel az indulás előtt már figyeltem és jegyzeteltem az időjárás előrejelzést, mert a legjobb taktikát akartam alkalmazni, a siker érdekében. Kevéssel indulásunk előtt megérkezett az első komolyabb őszi lehűlés, és a túra első hetére is hűvös időt ígértek az időjósok.
 
Október 8. szombat
 
Jócskán megpakolva indultunk el hajnalban. Az út gyorsan telt, miközben nagy halakról, élvezetes fárasztásokról és új élményekről álmodoztam… Megérkezésünkkor láttam, hogy a tavon sok a szlovák horgász, ezért egy kis információgyűjtésbe kezdtem. Az egyik csapat tagjai ismerőseim voltak, így próbáltam tőlük érdeklődni. Elmondásuk szerint nem nagyon szákoltak a héten halat és csak egy csapat dicsekedhet szebb fogásokkal, akik a tározó közepén ültek. A cseppet sem bíztató hírek hallatán - rövid tanakodás után - választásunk a „spicc” nevű helyre eset, ahol már volt szerencsém horgászni. A megérkezés után hamarosan nekiálltunk a táborállításnak. Mikor minden a helyére került elkészítettem a végszerelékeket, amit a nagybátyám a csalizással, csali választással, behordással együtt rám hagyott. Így, csak a fárasztás maradt számára és az is csak partról. Sokuknak biztos furcsa lehet ez a szituáció, de én ennyivel tartozom neki, mivel gyerekoromban ő tanított meg az alapokra és mutatta meg a horgászás rejtelmeit. Mostanra fordult a kocka: én vezetem be őt a modern pontyhorgászat rejtelmeibe, mivel sajnos a közben kialakult betegsége fékezi őt ennek a gyönyörű sportnak az űzésében.
 
Kezdésnek mind a négy boton más-más szereléket és csali kombinációt alkalmaztunk, próbáltunk rájönni, hogy a bajszos barátaink mit fognak majd előnyben részesíteni. Két botunkra rövid, 15-17 cm-es combi link előkéket alkalmaztunk, ahova 140 grammos in-line ólmok kerültek és 1 méter hosszú leadcor. A másik két botra 120 grammos forgós ólmok kerültek, hosszabb 20-25 cm-es lágyabb bevonatos előkékkel, melyeket Sufix és Korda termékekből készítettünk. Horgoknak, a nekem bevált Hayabusa és Gardner termékeket alkalmaztam. 
 
Amint elkészültek a szerelékek elkészítettem a másnap reggeli etetésre szánt magmixet, ami főt kukoricából, kenderből, repcéből, juharból és tigrismogyoróból állt. Emellé - egy másik vödörbe - került a felezet bojli, ultramix, halibut valamint pisztráng pellet keveréke. A bojli és pellet mixeket meglocsoltam kevés lazac olaj, máj kivonat és Extreme  Red liquiddel majd, megszórtam egy kevés belachan és C.S.L. porral. Alaposan összekevertem a csábító keveréket és félreraktam egy éjszakára, hogy a natúr attraktorok íze és illata kellően „összeérjen”. Mikor mindennel készén voltunk fáradtan nyugovóra tértünk.
 
Október 9. vasárnap
 
Reggel kipihenten, de hűvös időre ébredtünk, ennek ellenére teli energiával és elszántsággal. A reggel megerősödő észak-nyugati szél is nekünk kedvezett és bizakodással töltött el. Eljött a mi időnk gondoltam, csónakba szálltam majd elindultam bójázni. Mivel a víztározó medre egyenletes, változó mélységű iszap réteggel, úgy döntöttem, hogy hagyatkozom a bevált dolgokra azzal az eltéréssel, hogy most sávetetést fogok alkalmazni. Egyik bójánkat kb. 110 métere a másikat kb. 140 métere tettem a partról. A bóják közti távolság kb. 30-40 méter volt, amit már előző este elkészített mag, valamint az „ízesített” bojli és pellet mixel jócskán megszórtam.
 
Próbáltam ezzel a taktikával megállítani az arra vonuló halakat. Közös megegyezés után én a horgászhely jobb oldalát Emil pedig a bal oldalát foglalta el. Csalinak ezen a vízen jól bevált Top Force, Spicy Fish és az idei újdonságot a Red Force bojlit választottam, White Secret és Pinneapple lebegő bojlival kombinálva. A többi horgász elmondása szerint óvatosan táplálkoztak a pontyok, ezért elhatároztam, hogy minden szerelékre horog paszta és stick-mix hurka is kerülni fog. Próbáltam a lehető leghatékonyabban a horog csalira irányítani az etetésre érkező pontyok figyelmét. Délre mindegyik szerelék a helyén volt: Kettő a sávetetés közepére kettő pedig az etetés szélére került - egy maréknyi tört bojli, kevés magmix és pisztráng pellet társaságában.  A jól elvégzett munka után kijárt egy meleg étel és persze egy rövid ital a hűvös időben. Az első kapásra meglepő módon alig egy órát kellet várni.  Nem éreztem nagy ellenállást így mellcsizmában a vízben állva óvatosan húztam magamhoz az ismeretlen ellenfelemet. Sajnos az egyik kirohanásnál kifordult a horog a hal szájából, így a szákolás elmaradt…Kicsit bántott a dolog, de gondoltam, sebaj, csak nem lesznek az ilyen halvesztések gyakoriak a túra során.  A délután csendesen telt, csak egy távolabbi vihar szivárványát csodálhattuk az égbolton.
 
Sötétedés előtt újra húztam azt a két botunkat, amelyen nem volt kapásunk és hálózsákjainkba bújtunk a hideg elől. Bíztunk az éjszakában ugyanis az észak-nyugati szél a sötétség beálltával ismét megerősödött. Mély álmunkból Emil jelzőjének a csippanása ébresztett. Mind a ketten kisiettünk. A swinger már oda volt tapadva a bothoz, így társam habozás nélkül felvette a kontaktust. Mivel már említettem, hogy ő csónakba nem ül, így a partról fárasztotta ki ellenfelét, amely egy 9,60 kg-os tükrös volt. Újra húztam a szereléket és hamar elnyomott minket az álom. Alig éjfél előtt a nem rég behúzott botnak a jelzője törte meg ismét a csendet. Emil újra a tőle megszokott nyugalommal fárasztotta a következő pontyát, amely a túra első 10+ hala volt. A pontosan 11,95 kg-os tükrös a dupla 20 mm-es Spicy Fish bojlinak nem tudott ellenállni. Az éjszaka hátralévő felében már zavartalanul aludhattunk…
 
Október 10. hétfő
 
Hajnalban - még világosodás előtt - újra megszórtam a sávot a két bója között ugyanannyi mennyiséggel, amellyel az előző reggelen. Mindezt annak ellenére, hogy nekem az éjszaka nem volt kapásom, de Emil két hala jelezte, hogy a halak itt vannak a közelünkben. Az időjárás semmit nem változott, a ködfoltos hajnalnak az újfent megerősödő északi szél vetett véget. Egy kiadós reggeli és kávé után újra húztam mind a négy botot és elkezdtem elkészíteni az etető anyagot már a következő reggelre. (Fontosnak tartom, hogy ha bármilyen csalit, akár folyékony akár por attraktorokkal teszünk még vonzóbbá, vagy különlegessé, akkor legyen kellő ideje magába szívni a csalogató anyagokat). A délelőtt csendesen telt, amit szomszédolással töltöttünk. Jobbra tőlünk három szlovák horgász próbált szerencsét, egyelőre siker nélkül. Délután két óra lehetett mikor a nappali kapástalanságot újra Emil jelzője törte meg. Rövidesen egy 7,70 kg-os pikkelyest engedtünk vissza. Jó jel gondoltam, ha Emil mind két botja működik és már csak idő kérdése, hogy nekem is elinduljon a hal. Már jócskán ránk sötétedett, mikor Emil jelzője újra megszólalt. Az erőteljesen védekező hal egy 11 kg-os pikkelyes volt, amely fertőtlenítés után természetesen gyorsan elnyerte szabadságát.
 
Kezdett elég hűvös lenni, ezért visszahúzódtunk hálózsákjainkba és elaludtunk. Talán két óra telhetett el mikor egy maszatolós ejtős kapásra reagáltam. Először a partról kezdtem el fárasztani a halat, de amikor a fejlámpám fényével megvilágítottam a zsinórt és láttam, hogy az jócskán balra mutat, rögtön a csónakba szálltam. A parttól kb. 80 méterre, balra, az öböl bejárata felé lehettem, amikor a hal fölé értem. Jó néhány percig ellenfelem még komótosan és egyenletesen vontatott, aztán ha lassan is, de egyre feljebb tudtam kényszeríteni. Még további öt perc kellett mire - néhány erőteljes kirohanás után,- elfáradva felfeküdt a víz tetejére. Ekkor óvatosan alátoltam a szákom és a csónakom oldalához húztam. Kíváncsian emeltem meg kissé a merítőt. Látva a lámpafényben a hal széles hátát, már titkon örültem és reméltem, hogy a pikkelyes meghaladja a 20 kg-ot. A hűvös éjszakából mit sem éreztem, annyira boldog voltam. Ahogy közeledtem a parthoz szóltam Emilnek, hogy hozza a pontymatracot, nehogy megsérüljön a gyönyörű hal. Óvatosan ráhelyeztem a matracra -ekkor már biztos voltam benne, hogy 20 kg feletti lesz ellenfelem. Remegő kézzel kitáráztam a mérleget, a halat megszabadítottam a horogtól, amely alatt még mindig ott fityegett a Top Force és az ananászos „hóember”. Mérlegelőbe helyeztük és kíváncsian, lélegzetünket visszafojtva meredtünk a mérleg kijelzőjére. Örömünk leírhatatlan volt, amikor a letárázott mérleg 21,70 kg-ot mutatott. Röviddel ezután, óvatosan pontyzsákba helyeztem a halat a reggeli fotózásig. Természetesen alig jött álom a szemünkre. Pár percig még a nagy fogás volt a téma, aztán elaludtunk, igaz, reggelig még sikerült két-két db. 10 kg alatti tükröst fognunk.
 
Október 11. kedd
 
A korahajnali, - újabb alapos etetés - befejezése után már csónakáztam a part fele mikor a jobbos botomra érkezett újabb kapás. Emil látva, hogy még nem értem ki a partra nekiállt fárasztani a halat. Ahogy partra értem gyorsan kiugrottam a csónakból felhúztam a melles csizmám, és átvettem a botom. Bő tízpercnyi fárasztás, majd néhány heves kirohanás és fejrázás után, a partszélében sikeresen merítettem meg az újabb halat.  A mérleg ezúttal 17,55 kg-nál ált meg! A csípős hideg ellenére újfent nagy volt örömünk. Megnyugvással töltött el, hogy egyelőre mind az etetési taktika, mind a csalik eredményesek és sikerült a testesebb halakat is a bójáink környékére irányítani és táplálkozásra bírni. Mivel lassan a nap is kibújt, ezért minden adott volt az éjszaka érkező nagy hal megörökítéséhez. A fotózáskor szomszédjaink kissé értetetlenül álltak fogásainkat látva és hallva, mert nekik egy kapáson kívül, - ami leakadt - nyugalmas éjszakájuk volt. A délelőtti óráktól az északi szél ismét megerősödött, ami biztatónak tűnt a horgászat további eredményességét illetően.  A nap gyorsan eltelt, és mindössze egy kapásunk volt, Emil botjára. A 10,25 kg-os újabb hal, ismét a Top Force és ananászos lebegő bojli kombinációra éhezett meg, amely egyelőre kimagaslóan működött.

A délutáni csevegés és elmélkedés közben a következőn tanakodtunk: - hogyan tudnak a tározó halai szinte hihetetlen módon sokszor akár napokig vagy hetekig olyan óvatosan táplálkozni, hogy szinte üresnek tűnik a tó és majd mindenki eredménytelen….?! Vagy miért van az, hogy néhány négyzetméternyi területen lehet fogni egy-egy a halat, pár méterre arrébb pedig napokig semmi….?! Amikor viszont érkezik egy front és előkerül, egy-egy szebb hal azok meg szinte majd kicsattannak az egészségtől, erőtől. Valószínű az év közbeni, kapástalannak titulált időszakokban is jócskán táplálkoznak a halak, csak valahogy elkerülik a horgokat… Mindez érdekes és elgondolkodtató, de hát ettől szép az egész pontyhorgászat…
 
Sötétedés előtt a szokásos csali frissítést megcsináltam, majd irány aludni, amíg lehet - mondtuk egymásnak viccesen. Este kilenc óra lehetett, amikor Emil jelzője egyet csippant. Kinézet a sátorból, de nem volt folytatás, így visszafeküdt az ágyába. Ugyan azon a boton talán fél perc múlva valami őrült tempóban elkezdte húzni az orsóról a zsinórt. Bevágás után aztán a feltűnően könnyedén védekező halat 5-6 percnyi fárasztás után társam a partszélébe irányította, ahol én sikeresen megszákoltam. Mérlegelésnél aztán ismét nagy volt örömünk, hisz újabb 15 kg feletti halat fogtunk. Gyors fénykép az éjszakában és máris úszhatott vissza, éltető elemében a fűszeres bojlitól elcsábuló hal.
 
A szereléket gyorsan visszavittem és rászórtam a sávra úgy két kg-nyi pellet és magmixet, - meglehetősen ritkásan -, hogy minél tovább tudjam a halakat az etetésen tartani. Nem telhetett el negyed óra mikor újabb ejtős kapásra reagáltam. Pár pillanatra a bevágás után átfutott az agyamon, hogy vajon hány db hal lehet az etetésen és környékén, hogy szinte egymást érik a besötétedés óta a kapások….Mivel ez a hal is erősen oldalazott balra, gyorsan csónakba szálltam és a hal irányába motoroztam. Hamarosan a hal közelébe értem, ahol kissé meglepődtem annak erőteljes ellenállásán. Ellenfelem először vagy öt percig forgatta a csónakomat, körbe - körbe, aztán elindult a gát irányába komótosan.  Próbáltam közben felhúzni a felszínre, de legalább negyed óra kellett mikorra már kezdtem érezni, hogy fárad. Még néhány óvatos pumpálás kellet, mikor először megpillantottam a halat a fejlámpám fényében. Egy újabb gyönyörű ponty volt a horgon, aki aztán párszor még visszatört a mélybe, de végül erejével teljesen elfáradva felfeküdt a vízfelszínre.  Széles mosollyal érkeztem a partra, hisz biztos voltam benn, hogy ennek a halnak a súlya is 15 kg fölött lesz.  Jól saccoltam, mert az erős tükrös súlya 16.40 kg volt pontosan. Pontyzsákba tettem óvatosan a halat a reggeli fotózásig, majd a csali visszavétele után eldöntöttem, hogy a jobb oldali botomat, amin jóval kevesesebb kapás volt ez idáig, - még éjfél előtt - a balos bójám és szerelékem közelébe rakom. 
 
Október 12. szerda

Hajnal kettő volt mikor pont az órámra néztem és másodpercek múlva megszólalt annak a botnak a jelzője, amelyet az új helyre tettem. Gyorsan csónakba szálltam és motoroztam a kapás irányába.
 
Útközben tűnt fel, hogy bejött az előzőleg jelzet fagy, mert tiszta dér volt minden és a merítőm is rendesen oda volt fagyva a csónakomhoz. Mikor a hal fölé értem még néhány percnyi harc és meríthettem egy újabb tükröst. A szereléket még a csónakba újracsaliztam és leengedtem az előző kapás helyére, majd kicsónakáztam a partra. Valószínű, hogy felhőtlen éjszakának is köszönhető, de nagyon hideg volt, ezért megnéztem a hőmérőt, amely meglepetésemre -5 fokot mutatott. Kora hajnalban aztán még egy 11.20 kg-os nyurgát is sikerült fognom az éjszakai 12,70 kg-os tükrös mellé. Ez a hal is a Red Force és White Secret „hóembertől” csábult el. Reggel újra napos, de viszont ismét szeles és hideg napra ébredtünk. Lefotóztuk az éjszaka és hajnalban fogott pontyokat és kíváncsian vártuk a folytatást. Délelőtt semmi különös nem történt, társalgással és elmélkedéssel próbáltuk eltölteni a napot. Szomszédjaink még mindig nem fogtak pontyot csak egy amurt sikerült zsákmányolniuk, így egyre sűrűbben kezdtek átjárni hozzánk és faggatni bennünket, hogy mi lehet a sikerünk titka…. Nem tudom délutánra mi történt, de zsinórba három rontott kapásunk volt! A 4 kapásból mindössze egy halat tudtunk szákba terelni, melynek a súlya 9.10kg volt. Újfent hamar besötétedett és rohamosan kezdett hűlni a levegő. Este 8 órára a hőmérő már -1 fokot mutatott! A víz is láthatóan hűlt, gőzölgött és az egész táj párássá-deressé változott. Lassacskán bevackoltuk magunkat a hálózsákjaink melegébe és elaludtunk.
 
Október 13. csütörtök

Már jócskán a hasunkra sütött az októberi nap, mikorra felkeltünk. Meglepődve vettük tudomásul, hogy az éjszaka mind a négy szerelékünk érintetlenül maradt. Az első éjszakánk volt, ami teljes kapástalanságba telt el. Kicsit furcsállottuk, de legalább valamelyest kipihentük magunkat, mert a mozgalmas és hűvös előző esték elég sok energiát kivettek belőlünk. A nappali órák is kapástalanul teltek, amit lehet, hogy a folyamatosan és viszonylag gyorsan lehűlő víznek is köszönhettünk. A horgászat kezdete óta 15 Celsius fokról 11 Celsius fokra hűlt a víz és valószínű, hogy a halak kapókedvének ez nem tett jót. A délutánt az új stick-mix hurkák készítésével, a friss magmix főzéssel és az új előkék megkötésével töltöttem. Mivel a viszonylag rövid kb. 15cm-es kombi link előkék hozták a legtöbb halat ezért az összes botunkra már ezt kezdtük alkalmazni, hátha újabb sikereket erünk majd el az egyre visszafogottabban táplálkozó halaknál. Gyorsan eljött az este ésvele ugyan olyan gyorsasággal kezdet ismét rohamosan lehűlni a levegő. A sötétedés után egy órával végre kapásom volt. A hosszú majd 24 órás kapástalanság után nagyon örültem a 11,70 kg-os pontynak. Talán két óra telt el az előző kapástól és valami újra ugyan azt a szereléket húzta el, amin az előző halat fogtam. A hal olyan erővel menekült, hogy a csónakba szálás közben még mindig húzta a zsinórt az orsóm dobjáról.  Gyors tempóval próbáltam motorozni a hal felé, amit az éjszaka folyamán megerősödő hideg szél nehezített. Mikor közel voltam már a halhoz akkor vettem észre, hogy jócskán balra vagyok a bójámtól és közeledek a szomszédokhoz, akik a délutáni órákban jöttek. Féltem, hogy összeszedem a zsinórjaikat és ebből akár halvesztés is lehet, de szerencsére a halat a bóják mögé tudtam irányítani. Így már zavartalanul elkezdődhetett a fárasztás. Botom alaposan karikába hajlott és ellenfelemen egy picit sem éreztem, hogy fáradna. Bő negyedórás huzavona után láttam meg a lámpafényben a vízfelszínre jövő első buborékokat. Hamarosan egy pillanatra megmutatta magát egy hosszú pikkelyes, aztán visszatört a mélybe. Még néhány, egyre erőtlenebb fejrázás és kitörés következett, majd felfeküdt a fáradt hal vízfelszínre. Próbáltam megmeríteni, de az erős szél által keltett hullámok ebben alaposan hátráltattak. Beállítottam a csónakomat gyorsan a hallal szembe, és ahogy a hullámok a halra toltak, egy határozott mozdulattal alá toltam a merítőt. Megvan - sziszegtem magamban! Beemeltem a pontymatracra az elfáradt halat és egy pillanatra leültem a csónakomban, hogy gyönyörködjek abban a hosszú, erőtől duzzadó testben.

Emil és a szomszédok kíváncsian vártak a parton, akik közben átjöttek látva, hogy hosszú ideje már a vízen voltam. A halt a pontybölcsőbe helyeztem, majd óvatosan kiakasztottam szájából a horgot. Egyikőjük meg is jegyezte közben - a feltűnően rövid előkém láttán -, ő ezt egyszerűen nem hiszi el, hogy egy iszapos vízen egy ilyen rövid előke eredményes lehet. Ők már elkeseredettségükben 30-35 cm hosszú előkékkel próbálkoznak. Mosolyogva válaszoltam nekik, hogy én itt legtöbbször ilyen rövidet használok a vastag iszapréteg ellenére is. 
 
Október 14. péntek

Az éjszaka hátralévő felében még sikerült fognom egy 9.90kg potyeszt és egy kapásom lemaradt. Érdekes, hogy csak az - az egy botunk működött, amelyet az előző éjszaka helyeztem át. Már jócskán virradt, amikor a balos botomon egy maszatolós óvatos kapásra ébredtem. Hamar felvetem a botom, a csónakba pattantam és próbáltam lehajtani motoromat, amely a hajnali fagynak köszönhetően meg volt fagyva. Kicsit meglocsoltam vízzel, ami segített az olvadásban és ez után máris motorozhattam ellenfelem irányába. Viszonylag gyorsan a hal fölé értem ugyanis a szél valamelyest enyhült, és elejét vehette a fárasztás. Meglepetésemre nem tartott sokáig a hal ellenállása és pár kör után, amit a csónak körül tett felfeküdt a felszínre. Megmerítettem és kicsit meglepődtem a méretén. A viszonylag gyenge védekezés után nem gondoltam volna, hogy ekkora lesz. Mérlegelésnél aztán megkaptuk a hal pontos súlyát, amely 16.30kg volt. Délelőttre a szél is csendesedet és a nap is kibukkant itt-ott a felhők mögül, így ismét jó fotókat készíthettünk fogásainkról. Napközben elhatároztuk, hogy mivel Emil jelzői már jó ideje nem szólaltak meg, és ha ez az előttünk álló éjszaka sem változik, akkor újabb stratégiát kell kitalálnunk. Arra gondoltunk, hogy a balos bójánknál levő három szerelék közvetlen közelsége talán egy picit megzavarta az óvatos halakat és ezért azokat kikerülték, vagy egyszerűen csak kifürödték az iszapot és arrébb kellene pár méterre raknunk a szerelékeket.
 
Délután Marian és felesége csatlakozott hozzánk egy hétvégi horgászatra. Már a nap lassan lenyugvóban volt mikor minden a helyére került. Talán tizenegy óra lehetett, amikor egy rövid csipanásra ébredtem.  Kiérve botomhoz láttam, hogy végre a jobbos botomon van kapás, ami már régóta csendes volt.  A swingerem fent feszült, de mozdulatlanul állt, a hal nem húzta a zsinórt. Kicsit bizonytalanul ráemeltem a botra és elindultam a hal felé csónakommal, aki egyelőre nem mutatott erős ellenállást. Ahogy a hal közvetlen közelébe éretem botom karikába hajlott és komoly ellenállást éreztem. Tizenöt perc óvatos fárasztás után pillantottam meg először, majd még öt újabb perc kellet, hogy a halat megmeríthessem. Mikor csónakomba tettem mosolyogva mondtam magamnak, hogy biztos ismét 15 kg feletti ez a hal is. A pontos mérést követően örömmel láttam a mérleg kijelzőjén a 16.60 kg-os súlyt. Az éjszaka folyamán aztán már más nem történt.
 
Október 15. szombat
 
Délelőtt, ahogy előzőleg megbeszéltük szerelékeinket teljesen elraktuk egymás közeléből a sávetetésünk különböző pontjaira.  A csalizáson és az előkéken nem változtattunk, mert azok fogósságában teljesen megbíztunk, hisz a hét folyamán kellően hatékonynak bizonyultak. Kora délután Marián kapására lettünk figyelmesek, aki negyedórás fárasztás után széles mosollyal közeledett vissza a parthoz.  A napközben érkező tükrös súlya alatt a mérleg 16.10kg-ot mutatott. Jöhetett egy közös fotó az én éjszaka fogott halammal és máris úszhattak vissza a halak a tározóba.
 


Október 16. vasárnap
 
Reggeli ébredésnél vettük tudomásul, hogy az éjszaka is csendesen telt. A szélcsendes és beállt időben eyg kicsit bizonytalanul, de újra húztuk szerelékeink. Délelőtt aztán újra megszólaltak a jelzőink igaz, hogy csak pár kisebb 10 kg alatti példány volt az érdeklődő, de ezeknek is örültünk. Marianéknak is sikerült  a kisebb pontyokból fogniuk párat, aztán délután összepakoltak és hazaindultak.
 
Kora estére újra ketten maradtunk, hátunk mögött egy szerintem eredményesnek mondható héttel. Nos, valóban "csak" egy 20 kg feletti halat fogtunk, viszont jó néhány 15 kg feletti gyönyörű pontyot szákoltunk.  Véleményem, hogy egy megfogott hal súlya 17,50 kg vagy 21,50 kg, az esetek döntő többségében a szerencsén múlik. Viszont az, hogy a mögöttünk álló héten jó pár darabos halat tudtunk fogni az már inkább a csalinak és a taktikának volt köszönhető. Főleg azért gondolom ezt, mert a héten a tavon szerencsét próbáló pontyhorgászok döntő többsége eredménytelenül zárta a hetet. Mindenesetre mi újra bizakodva és reményekkel teli vártuk az előttünk álló újabb hetet….
 
Majoros Richárd (SK)
S-Carp Product

RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie