RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Két hét a ''Vörös pokolban'' - Lac Du Salagou

 
Tavaly télen a neten, véletlenszerű barangolás közben bukkantam erre a csodálatos Francia tóra. Talán közhelyesnek tűnik, de nézegetve a képeket és néhány igazi szép ottani pontyfogást rögtön éreztem, hogy egyszer el szeretnék majd jutni ide. Bő egy év információgyűjtés és szervezés előzte meg, mire végül útnak indulhattunk barátommal, Endrével a két hetes októberi túrára. Előkészületem során találkoztam olyan emberekkel, akik már horgásztak a tavon, ezért viszonylag sok érdekes hírhez jutottam. (Utólag már belátva, sajnos nem eléghez). Az egyik, és talán a legnagyobb negatívuma a tónak az, hogy lakhelyemtől kb. 1700 km–re található. Az út hosszadalmas, nem olcsó, nagyon fárasztó - főleg egyedül, hisz két autóval kellett mennünk. Cserében szebbnél - szebb helyeken autózik az ember, amíg a hatalmas tóhoz ér. Az utazás kb. 20 óráig tartott a több beiktatott pihenővel együtt. Megérkezésünk után elintéztük a horgászengedélyeket, ami a négy botra nevetségesen olcsó a Magyar vagy a Szlovák árakhoz képest.
 
 
Az első pofon az volt, hogy épp pontyfogó horgászverseny zajlott, amiről nem volt tudomásunk, viszont ennek ellenére engedélyezve volt a horgászás az egész tavon. A versenynek köszönhetően sokkal nehezebb volt a helykeresés, ami egy ilyen nagyságú és adottságú tavon a lehető legfontosabb. Rövidesen egy jónak ígérkező helyet találtunk, egy viszonylag nagy kiterjedésű öbölben. A kipakolás és táborépítés után neki láttunk az előttünk lévő horgászterület alaposabb feltérképezésének. A meghorgászandó területen nagy részben vízi növények sokasága mutatkozott. Azt gondoltuk, hogy ez egy remek haltartó hely lehet, de aztán öt eredménytelen nap után rájöttünk, hogy ha halat szeretnénk fogni, itt szinte semmi esélyünk.
 
 
Iszonyatos mennyiségű rák, kagyló és csiga található a vízben, így a bojli nem annyira vonzó a halak számára, mint mondjuk egy természetes táplálékban szűkölködő vízben. Eldöntöttük, hogy a hatodik napon költözünk. Az új táborhelyünket 4 km-rel feljebb vertük le, itt szűkült a tó és bíztunk abban, hogy az erre áthaladó halakat meg tudjuk talán állítani… A „szűkebb” részben a bójáink 4, 6, 9 és 12 méter mélységben voltak elhelyezve. Igyekeztünk minden ígéretesebb helyre egy - egy szereléket elhelyezni a siker érdekében. A csalizásra 3 fajta bojlit használtam. A jól megszokott Red Force base mixet Smoked Herring aromával, a Squid  Effect base mixet Monster Crab Classic aromával ízesítettem. Ebből a két mixből, saját, otthoni elkészítésű 22 és 24 mm-es bojlikat gyúrtam. A harmadik botra a „gyári” Crustacean bojlit - 20 és 24 mm-es méretben - csaliztam. A negyedik botomra pedig egyszer főtt XL-es tigrismogyoró, máskor egy szem pop-up bojli került.
 
 
Nagyon fontos megjegyezni, hogy az etetésre és csalizásra használt bojlik szinte kő keményre legyenek kiszárítva, hogy ellenálljanak a rákok ollóinak. Fontos megemlíteni, hogy az előkék egyszerűek és merevek legyenek. A szinte mindenütt kemény mederfenéken a rákok, még 9 méter mélységben is jelen voltak. A viszonylag merev, bevonatos előkéket nem tudják összecsomózni, – ezért használtuk azokat. Néhány újabb kapástalan nap múlva szembesültünk a ténnyel, hogy sajnos ismét tévedtünk, a második hely sem volt jó választás. A fogások és az ott lassacskán begyűjtött értesülések alapján körvonaladózott, hogy a halak többsége a tó legfelső, sekélyebb részén tartózkodott. Közben kiderült az is, hogy a tó jelenlegi átlagszintje bő 3 méterrel magasabb az ilyenkor megszokottnál, talán ezért is vonultak fel a halak a sekélyebb részekre.
 
 
Tíz napon keresztül csak néhány keszegeket és kárászt tudtunk fogni. Ekkor már tényleg nem bíztunk abban, hogy lesz esetleg ponty ezen a túrán. Aztán a tizenegyedik nap estélyén végre, egy erőteljes, húzós kapásra ébredtünk. Utolsó próbálkozásként, egy 14 méter mélységben elhelyezett, Squid Effect 24 mm-es bojlira érkezett a kapás. Ez a szerelék már 2 napja a vízben ázott! A hely, a maga 14 méterével volt a legmélyebb része a tónak ahol mi horgásztunk. A 20 perces izgalmas csónakos fárasztás után nagy örömmel szákoltuk meg az első és egyben a túránk egyetlen Francia pontyát. A hibátlan duci töves alatt a mérleg 17,50 kg mutatott, amit egyben az eddigi horgászataim legértékesebb halának tekintek, mert nagyon nehéz körülmények között sikerült megfognom!
 

A két, ott töltött hét alatt az időjárás váltózó, de főképpen meleg és szeles volt. Az ottani táj gyönyörű, a mesés kb. 1000 hektáros Lac Du Salagou pedig lenyűgöző, amit az elkészített fényképek is bizonyítanak. Annak ellenére, hogy az első horgásztúrám nem úgy zárult, ahogy elképzeltem, már eldöntöttem, hogy 2 év múlva ismét visszatérek!
 
Tanulság, amire szeretném felhívni azoknak a horgászoknak a figyelmét, aki ide, vagy hasonlóan nagy és nehéz vizeken szeretnék próbára tenni magukat: a személyes tapasztalat mindennél többet ér, mint az interneten és az emberektől begyűjtött információ! A „tanulópénzt” sajnos meg kell fizetni és ezt nagyon nehéz elkerülni. Azonban az ilyen vizeken eltöltött napok, hetek, valamint ha sikerül egyszer a kezünkben tartani egy ekkora vízből egy igazán szép példányt, azokra az élményekre egy életen át büszkén és boldogan emlékezhetünk vissza! Legközelebb már nagyon sok mindent másképp fogok csinálni, mikor ismét ellátogatok erre a mesés vízre. Köszönetet mondok a családomnak, akik mellettem állnak, Sági Tamásnak a támogatásáért és barátomnak Füleky Endrének a két hetes embert próbáló túra áttelésért.
 
Kovács Tibor 
S-carp team (Sk)
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie