RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Hatvani revans

 
Akik figyelemmel kísérik az eseményeket az S-Carp Product háza táján, emlékezhetnek rá, hogy tavaly október végén egy rövid összefoglalóval jelentkeztünk be Ádámmal egy néhány napos hatvani peca után. Sajnos az a horgászat nem kecsegtetett túl nagy sikerrel, de már akkor megfogadtuk, hogy következő nyáron visszatérünk egy hosszabb bevetésre, hogy ismét megpróbáljuk kapásra bírni a tó sokat látott, öreg pontyait. A maratoni túra július utolsó és augusztus első hetében, 10 napon át zajlott, nem is akármilyen eredményekkel!

Hétfői megérkezésünket követően lassan, megfontoltan alakítottuk ki a táborunkat. Nem kellett sietnünk, hiszen rengeteg idő állt rendelkezésünkre. Egy ilyen hosszú horgászatnál pedig kiemelten fontos, hogy átgondoljuk, mit hova tegyünk, hogy a lehető legjobban szolgálja a kényelmünket. Helyükre kerültek a sátrak, ágyak, székek, az élelmezést biztosító hűtőládák, a szerelékes és ruhás táskák, a csalik, végül pedig a leszúrók, botok, halvédelmi eszközök. A bojlikat szárítóhálókba helyeztük, hogy minél keményebbek legyenek, és így tovább bírják a vízben, ellenállva a fehérhalak támadásának. Mindketten 24-es Squid Effect bojlival készültünk, hiszen ez a nyári, meleg vízben mutatja meg igazán, hogy mire képes. Jelentős mennyiségű tintahallisztet és májport tartalmaz, ezáltal igazi „nagyhalas fegyver”. Kora délután nekiláttunk megkötni az általunk jónak gondolt előkéket: a Combi-link megoldás mellett tettük le a voksunkat, melyet Korda Boom és Supernatural előkezsinórokból készítettünk el.
 

A csalizásban volt némi eltérés: Ádám a kikönnyített, míg én a fekvő csaliknak szenteltem bizalmat, így egyik botomra dupla 24-es, másikra pedig egy szem 30-as Squid Effect került. Hosszan elbíbelődtünk a kötögetéssel, így jócskán elmúlt már a délután, mire etetőhajóval behúztuk a szerelékeinket. Mivel jelentős mederváltozások nem voltak előttünk, a két középső botnak igyekeztünk kialakítani egy központi etetést, míg a szélső botokkal próbáltunk mindig új helyekre húzni, így keresve a halak útját.
Az első kapásra másnap reggelig kellett várni, az ismeretlen ellenfél viszont nem védekezett túl agresszíven, ezért egy kisebb pontyra gyanakodtunk. A gyors merítés után azonban láttuk, hogy igencsak alábecsültük a méreteit, hiszen kereken 21 kilogrammot nyomott a túra első hala! Dupla 24-es Squid Effect bojlira érkezett, melyet vastagon bevontam Krill & Belachan pasztával.
 

Csináltunk néhány képet a parton és a vízben, majd útjára engedtük a pompás tövest. A nap nagyobbik része – ahogy az a későbbiek során is jellemző volt – eseménytelenül telt, majd este megszólalt Ádám jelzője. Ekkorra már ő is fekvő csalikkal próbálkozott, mivel a kikönnyített felkínálási mód nem hozott eredményt. Hosszú csata vette kezdetét, bő egy óra után sikerült megszákolni a közel 17 kilós, bivalyerős tőpontyot. Ekkor még azt gondoltuk, ezt a fárasztást nem lehet felülmúlni. Mint kiderült, hatalmasat tévedtünk… A következő nap reggelén a korábbihoz hasonló időben érkezett a kapás, ezúttal Ádámnál, és elkönyvelhettük a túra következő 20 feletti pontyát, egy 20,6 kilogrammos tövest. Ezután gyors kontrában az én botom is elsült, és sikerült egy 23,5 kilós, magas hátú tőpontyot merítenem. Sajnos a hal testét helyenként piros pöttyök, foltok borították, ennek ellenére erős volt, jól küzdött, masszívan tartotta magát a merítésig. Reméljük, amikor legközelebb előkerül, újra teljesen egészséges lesz az öreg harcos.
 

Bő egynapos csend következett, ezalatt küzdöttünk a hőséggel, a szúnyogokkal, illetve próbáltunk megoldást találni a kapástalanságra. Ismét rápróbáltunk a kikönnyített csalikra, D-rigekre, pasztákra, de a jelzők továbbra is hallgattak, mint a sír. Csütörtökön, a kora esti órákban érkezett a következő hal, Ádámnak sikerült megfognia az első tükörpontyot, ami valamivel 15 kilogramm felett volt. Aztán péntek reggel ismét én kerültem akcióba, és egy izgalmas fárasztás után matracra fektettem egy hibátlan pikkelyest, mely alulról közelítette a 20 kilogrammot.
 

Ezután úgy alakult, hogy rövid időre el kellett jönnöm, és csak vasárnap tudtam visszatérni a partra. Sajnálatos módon ezalatt az idő alatt Ádám egyetlen fogást sem tudott elkönyvelni, így nagy fejtörést okozott, hogy hogyan folytassuk tovább a horgászatot. Hosszú tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy nem variálunk számottevően a korábban már bevált taktikán. Mindössze annyit beszéltünk meg, hogy megpróbálunk minden bottal új helyekre húzni, hogy minél nagyobb területen keressük a halakat. Sajnos azonban úgy tűnt, azok nincsenek nagy számban előttünk: míg korábban fordulásokkal, ugrásokkal mutatták magukat, ekkorra alig-alig láttunk pontyra utaló jelet.
 












                                                                                                                                                                                      Hétfő reggelre aztán a kitartásunk meghozta a jutalmát! Ádámnál a kora reggeli órákban egy 23,7 kilogrammos pikkelyes tette iszteletét, mely túránk legnagyobb halát is jelentette. Aztán délelőtt a másik botja is elfüstölt, ezután pedig olyan gigászi küzdelem következett, melyet még egyikünk sem tapasztalt korábban! A csata közel kettő órán keresztül zajlott, ezalatt a hal kénye-kedve szerint hol jobbra, hol balra oldalazott, visszaúszott az etetés helyéig, vagy éppen a partszéli akadók felé vette az irányt. Már azt gondoltuk, hogy egy harcsának tetszett meg a tintahalas-májas bojli, amikor végre megpillantottuk a tettest a vízben. A szákolás után egy makulátlan, hosszúkás, csupa izom tükörponty feküdt előttünk. Kereken 20 kiló! Nem tudom, ki fáradt el jobban, de az biztos, hogy ezt a harcot még sokáig emlegetni fogjuk.
 

Kedden reggel megint Ádám botja sült el. Ellenfele nem volt vehemens, inkább vontatta magát, mint egy zsák, mi pedig szinte tudtuk, hogy újabb jó hallal hozott össze minket a sors. Mint kiderült, nem csalt a megérzésünk, hiszen egy duci, kereken 21 kilós tükrös vette fel a csalit, és okozott ismét boldog pillanatokat Ádámnak. Úgy tűnt, hogy a változtatás a taktikán meghozta a sikert, az utóbbi néhány nagy hal mind az addig még nem vallatott, jobb szélső pályáról jött. Nekem a bal oldalról azonban egyetlen hal sem érkezett ez idő alatt, mintha teljesen eltűntek volna onnét a pontyok.
 

Kedd estére – esővel, széllel, dörgéssel és villámlással – megérkezett a korábban jósolt hidegfront. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogy a hosszú kánikula után mit tartogat számunka ez a lehűlés, így izgatottan vártuk sátrainkban, hogy megszólaljon a jelző. Sajnos azonban csalódnunk kellett, mivel szerda déli indulásunkig már egyetlen kapást sem sikerült kicsikarnunk. Ennek ellenére egyáltalán nem búsultunk, hiszen a túra alatt sikerült 6 darab 20 kilogrammot elérő vagy meghaladó pontyot fognunk, emellett pedig érkezett több 15 és 20 kiló közötti példány is. Természetesen fogtunk néhány kisebb halat is, de szerencsére sikerült szinte teljesen minimálisra szorítani ezek számát. Az előre kitalált taktikánk jórészt működött, csak néhány apró változtatást kellett menet közben alkalmazni. Összességében egy felejthetetlen horgászatot zártunk, de abban is biztosak vagyunk, hogy még vissza fogunk térni, hogy elkapjunk néhányat a tó legnagyobb lakói közül.

Tranker Balázs S-Carp Product Team & Mester Ádám
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie