RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Gyékényesi óriások nyomában

 
Az előző írásomat azzal fejeztem be, hogy az idei évben megpróbálom szelektálni a Gyékényesi kagylózabálókat és igyekszem megfogni közülük egy-egy öregebb matuzsálemet is. Mivel munkámat magam osztom be, így lehetőségem nyílik arra, hogy kéthetente három éjszakát lenn töltsek szeretett vizemen. Alkalomról, alkalomra megpróbálok valami kis praktikát beiktatni a horgászatomba, hogy horogvégre kapjak egy szebb példányt.
 

Hol a csali méretével, hol az elengedés hosszával, hol pedig az etetési taktika változtatásával kísérletezek, hogy becsapjam az öreg rutinos pontyokat vele. Ezeknek a szelektáló praktikáknak köszönhetően már egyre kevesebb kis ponty érkezik a horgomra, ami örvendetes az őszi 109 q és az idei 90 q telepítés után. Sok pontyhorgász egyöntetű véleménye, hogy aki ebből a vízből kifog egy-két 10 kg felettit, az már tud valamit…. Nos, nekem eddig 5 db 10 kg felettit sikerült becserkésznem ebből a vízből, de tudom, ezzel még nem szabad megelégednem, hisz minden vágyam ezen a hihetetlenül nehéz 400 hektáros tavon megfogni, egy makulátlan Gyékényesi öreget. Sok anekdota és elmélet létezik a nagy hal megfogásáról, de ami a legfontosabb: - jókor, jó helyen, jó csalival kell ott lenni!
 

A csalival úgy érzem nincs gond, ötödik éve horgászok az S-Carp Product termékeivel és bátran állítom, hogy a minőségük, fogósságuk megkérdőjelezhetetlen. Próbáltam a bel tartalmukra rádobni még egy lapáttal és a tavasszal megjelent újdonságokból is kerültek a golyókba plusz összetevők.


Mivel elég jól megismertem már az eddigi horgászataim alatt az északi oldalt és a szigetek széleit is, ezért biztosan állítom, hogy a helykereséssel sincs gondom. Már nagy biztonsággal megtalálom az úgynevezett "forró pontokat" a lakóházméretű törések között is.
 

Az időpontválasztással azonban akadtak kisebb gondjaim, hisz eddig bármikor jöttem ebben a félévben, az időjárás soha nem fogadott igazán a kegyeibe. Volt már részem hóviharban, ónos esőben, szélviharban, szakadó esőben és legutóbb 38 fokos kánikulában is. Írásom ihletét azonban mégsem a felsorolt körülményekkel való küzdelem adta, hanem a csapat ifjú tagjának, Szüsz Ádámnak utóbbi írása szolgáltatta, amelyben nagy örömömre őszintén bevallotta, hogy egyéni csúcsa megfogásához bizony az égiek segítségére is szüksége volt.
 

Ez persze semmit sem von le a szimpatikus horgász érdemeiből - sőt ezúton is szívből gratulálok neki - de azt gondolom és tapasztalataim eddig azt igazolják, hogy a nagy pontyok megfogásához bizony jókora szerencse is szükségeltetik, - a korábban felsorolt tényezők és a sok-sok parton töltött órák száma mellett is. A tavon történő korábbi nagy fogások körülményeiről érdeklődve arra jutottam, hogy a nagy többség bizony csak „bele-bele botlik” a nagy pontyokba és túlnyomórészt nem egy kidolgozott, taktikus, előre átgondolt hosszabb túra eredményeképpen fogják meg itt a nagy halakat. Három héttel ezelőtt bevallom magam is úgy jártam, hogy az utolsó délutánig még kapásom sem volt, aztán a sokadik próbálkozás utáni helyről 5 óra alatt 9 db halat tudtam megfogni 7 kg és az eddigi legnagyobb 12.70 kg közötti méretekből.
 
 
Egyik nyár elejei horgászatom során, helyi jó barátommal, Boti Jocóval ültünk a parton és kérdeztem tőle egy érdekeset:  - Tegyük fel, ha leengednénk a tó vizét itt egy pillanatra, szerinted mit látnánk magunk előtt? Hunyjuk be a szemünket és képzeljünk el egy nagyvárosi lakótelepet, ahol a 4-6 emeletes házak sokaságát látnánk magunk előtt, - na, szerintem ezt látnánk itt is. 17-18 méterről 5-6 méterre feljövő óriás púpok, törések sokasága venne körül bennünket, ki se látszanánk közülük, és ha felnéznénk ezekre az óriási törésekre, hegyekre, vajon el tudnánk dönteni, hogy melyik részére tegyük le a szerelékünket, ahol a nagyhalak laknak? Úgy érzem, itt jön be a szerencse nagy szerepe a horgászatunkba, mint egy cseppet sem elhanyagolható tényező, hisz mi nem csak kapást akarunk elérni és halat akarunk kicsikarni ebből a helyből alkalomról-alkalomra, hanem ezzel szemben nagyhalat, a tó testesebb példányait akarjuk horog, majd lencsevégre kapni. A nyár elején aztán már sikerült egy 15 kg feletti példányba is belebotlanom, és mivel mindent a szokott módon csináltam szintén a szerencse faktor játszott nagy szerepet a gyönyörű hal megfogásában.
 
 
A tavasszal fogtak itt már több 20, sőt 30 kg feletti pontyot is, a tó több pontján össze-vissza, többféle módszerrel. Tehát úgy gondolom, bármikor és bárhol megjöhet a hőn áhított nagy-bajuszú, aminek horogra kerítéséhez az előbb felvázolt emeletes házak példája kapcsán jókora szerencse is szükségeltetik. Írásom vége felé megemlíteném a kedves olvasóknak, hogy ebben a vízben már legenda övezi - több csónakos horgász és búvár állítja, hogy látta, de még nem fogta meg senki - a jóval 20 kg feletti fehér albínó pontyot, és biztos vagyok benne, hogy ebben az óriási méretű vízben vannak akár 40 kg felettire hízott egyedek is, főleg ívás előtt vagy október-november környékén. Úgy érzem, már csak ezért is érdemes az itt található elemekkel megküzdeni és ezt az egyedülálló adottságokkal rendelkező vizet választani "álmaink hala" megfogásának helyszínéül, mert itt soha nem tudni mi akad a horog végére.

Végezetül és következésképpen arra jutottam, hogy megéri és érdemes a nagy vizeket, kihívásokat keresni, érdemes a módszerek között válogatni, mindenképpen elengedhetetlen a kitartás, a tó és környezete iránti tisztelet, a horgászat iránti alázat, természetesen kihagyhatatlan a túrák alapkelléke a kiváló minőségű bojli és nem utolsósorban elhanyagolható tényező a nagy hal megfogásához a szerencse sem!
 
Putz Gyula
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie