RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Felejthetetlen túra a Széki tavon

 
A címet nem a hatalmas fogások ihlették ebben az élménybeszámolóban, ezért nem is szerepelnek a történetben kapitális pontyok. Azoknak, akiknek ez fontos szempont, azoknak előre jelezném, hogy bizony ne számítsanak rá. A cím apropóját az időjárás viszontagságai adták.
 
Április 20.-tól volt egy négy napos foglalásom a Széki tó kettes bojlis állására. Sajnos már a horgászat előtti héten markáns lehűlést jósoltak, sok csapadékkal, viharos széllel, az ország szinte egész területére. Aztán ahogy közeledtünk az adott időponthoz, egyre nyomasztóbb és elkeserítőbb hírek jöttek. Pár nappal a túra előtt már havazást is jósoltak a horgászat első napjára. Németországban és Ausztriában élő ismerősök már havas képeket posztoltak a netre, ami teljesen eloszlatta a kételyeket afelől, hogy biztosan ide ér e az ígért front. Mivel a feleségemmel ketten készültünk nekivágni a pecának, megfordult a fejemben a túra lemondása. Megkérdeztem neki mi a véleménye, de szerencsére elég kemény nő létére, így azt válaszolta, - menjünk, és ne aggódjak, jól fogjuk magunkat érezni -! Szerdán, az indulás napja előtt már megérkezett a lehűlés, esővel és hóval. A bevásárlás elintézéséhez sem volt semmi kedvem, de a szívem vitt előre, próbáltam győzködni magam, hogy péntektől már „jó” idő lesz! Szakadó esőben szereltem fel az autóra a tetőcsomagtartót, majd csévéltem fel az év első behúzós pecájára az új zsinórokat. Érdekes, de estére már teljesen feldobódva, minden félelem és aggodalom nélkül vártam a másnapi indulást!
 
Csütörtök reggel gyenge esőben indultunk. Veszprémig hol szitált, hol egész jól esett, de hónak szerencsére nyoma sem volt. Aztán amikor elhagytuk Veszprémet, mintha másik földrészre értünk volna. Fehér volt a táj, amerre csak elláttunk. Néhol még 15-20 cm-es hó is volt. A kellemes tavaszi peca helyet, egy kemény téli várt ránk. A tópartra érve szerencsére már kevesebb hóval találkoztunk. A szél viszont nagyon viharos volt. Tarajokat korbácsolt a vízre, melynek színe nagyon zavaros és sötét volt. A napijegyváltás után a sietős táborállítás zökkenőmentesen ment. Igyekeztünk minél hamarabb szélmentes menedéket kialakítani. A botokat ugyan felszereltem, de vízre szállni esélyem sem volt. Délután egy órától este hét óráig a sátor és hálózsákok fogságát élveztük. A horgászegyesület elnöke felajánlotta az egyik fűthető faházat a számunkra térítésmentesen, amiért ilyen kitartóak vagyunk, és eljöttünk a lefoglalt helyre. Megköszöntük a kedvességet, de nem éltünk vele, nem szerettem volna olyan messze lenni a botoktól és a felszerelésektől.
 
Hét órakor, egy hajszálnyit enyhült a szél és nekivágtam a hullámoknak. Sajnos helykeresésről nem lehetett beszélni. A radarra hagyatkoztam kizárólag, a parttól kb. 100-110 méterre kidobtam egy H bóját a 3,90 m-es vízben, amit alaposan megetettem egy igen attraktív keverékkel, amely felezett 24 mm-es Red Force bojliból, 18 mm-es Spicy Fish & Robin Red bojliból, Marine halibut pelletből állt. Ezt locsoltam le folyékony chili kivonattal és Pure Squid Liver olajjal. A bója környékére még 2-3 lapát főtt tigrismogyorót szórtam. A horogra, amit az etetésre húztam egy szem fagyasztott 18 mm-es Spicy Fish bojli és egy 14 mm-es White Secret hóember került egy 6-os Korda Krank alá. A másik botot az etetéstől jobbra, egy szem 24 mm-es Crustacean bijlival helyeztem el, amire csak bojlit etettem, kb 10-15 szemet. Az első behúzás után bő egy órával a rákos bojlival csalizott boton egy gyenge ejtős kapás jelentkezett, ami sajnos nem akadt meg rendesen, és hamar elvesztettem a halat. Sebaj, gondoltam, ez legalább jó jel! Visszahúzás után az első éjszaka kapás nélkül telt. A szél éjszaka sem csendesedett sajnos, a vizet tovább hűtve, amely az előző héthez képest már 6-7 fokot hűlt. A víz felső rétege nem érte el a 9 fokot. Ennek a nagyfokú lehűlésnek az egyik oka az is, hogy egy hét alatt kb 50 cm víz jött a tóba. Helyiek elmondása szerint, előző héten 14-15 fokos volt már a víz hőmérséklete.
 
 
Az első halra a második nap kora délutánjáig kellet várni, mely egy 11,20 kg-os tőponty volt. A még mindig viharos szélben jelentkezett ejtős kapással. Ez a hal a bójánál elhelyezett botra érkezett a fűszeres csalira. Reggel, mikor a szél engedte, a H bóját egy dőlő bójára cseréltem. Közben kiderült, hogy elég iszapos helyet választottam, de a fogott hal arra engedett következtetni, hogy jó helyen van az etetés, táplálkoznak az iszapról a halak.
 
A második éjszaka szinte teljes szélcsenden telt, és a legtöbb kapásom ezen a éjjelen jelentkezett, szám szerint öt. Volt egy dupla kapásom is, mikor szinte másodperc pontosan egyszerre sült el a két bot, este 23 órakor. Sajnos csak az egyik hal lett meg. A nagyobb csalira érkező kapások vagy üres bevágással, vagy lemaradással végződtek, pedig az előke, amit használtam, már régóta a kedvencem, és szinte az összes nagy halamat ilyennel fogtam. Arra következtettem, hogy gyengén esznek a halak, és nem szívják mélyre a csalit. Ennek ellenére egy boton hagytam a nagy csalit, bízva a nagy halban. Sajnos a kapások száma egyre növekedett, viszont az egyedsúly csökkent. A harmadik naptól, az etetésre is 24 mm-es bojlit tettem, hol magában, hol hóemberként csaliztam immár a Red Force bojlival. Ettől a naptól kezdve, a nagy csalikat is rendesen felszippantották még a kisebb, 5-6 kg körüli halak is. Sajnos szelektálni nem tudtam. A tigrismogyorót teljesen elhagytam, és a pelletet is ritkábban szórtam, volt, hogy csak bojlival etettem a bójához is, de nem hozott eredményt. Szembesültem egy érdekes jelenséggel is, a túra során négyszer volt olyan, hogy vagy egyetlen csippanással, vagy mindenféle kapás nélkül felakasztotta magát egy hal. Ezek, amikor sikerült őket kifárasztani, 5 kg körüli tövesek voltak. A napok szinte végig hatalmas szélben, néha megeredő esőben teltek, az éjszakák pedig rendkívül hidegek voltak, az évszakhoz képest. Nem tudom, hogy esetleg egy más, jobb taktikával sikerült e volna nagyobb halat fognom. Végül, az első hal lett a legnagyobb. Összesen közel 20 kapásom volt, melyekből volt pár halvesztésem.
 

Két halam egy tuskóba lefűzte a zsinórt, amelyet az egyik behúzás során teljesen véletlenül, megtaláltam. Biztos vagyok benne, hogy a lemaradt halak között volt nagyobb ponty is, mint amiket sikerült fognom, de erre már nem derül fény sajnos. Igazából a halak súlyát nem minden esetben mértem, de 5 kg alattit nem fogtam. Kettő volt 10 kg felett, és kettő picivel alatta. A többi 5 és 9 kg közötti súlyban mozgott.  A csalik végig jól működtek, talán a fűszeres vonalra több kapás érkezett, de ez a taktika része is volt. Elégedett vagyok az eredménnyel, főleg az adott időjárás tekintetében.
 
 
Ha valaki megkérdőjelezi, hogy ebben az egyáltalán nem horgászbarát időben megérte e kint fagyoskodni, küzdeni a széllel, akkor mindenképpen azt válaszolom, hogy igen! Nem lehet mindig kapitális halakat fogni, az adott szituációból kell kihozni a lehető legtöbbet. Érzésem szerint én a tőlem telhetőt megtettem. Végig igyekeztünk magunkat jól érezni, a rossz idő ellenére is, elvégre ez a horgászat fő célja.
 
Aki minden nehézségtől megriad, az nem igazi horgász. Biztos vagyok benne, hogy tanultam valamit ebből a horgászatból, amit később kamatoztathatok, és aminek köszönhetően egyszer jó pontyhorgász lehetek a jövőben! A nagy hal megfogásához kint kell lenni a parton, ami egyszer sikerül, máskor nem. Nagyon büszke vagyok a feleségemre, aki ezúttal csak kísérő volt, de lehet sok férfi sem állta volna a sarat ilyen körülmények között!
 
Szüsz Ádám
S-carp Product Team
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie