RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Egy sikeres horgászkaland...

 
Egy sikeres és nehezen felülmúlható horgászkaland az Ecsédi bányatavon!

Ezt az írást egy élménybeszámolónak szánom, ami nem csak arról szól, hogy hány darab 20+-os halat sikerült fognunk és ezzel bizonyítanunk, hogy mennyire „nagy horgászok” vagyunk… Én is úgy gondolom, hogy minden bojlis horgász álma az, hogy minél nagyobb halat tudjon fogni, de sajnos ma az vált trendivé, hogy az-az igazi bojlis, aki úgy szedi a húsz kg feletti halakat, mint más a virágot… Nekem minden egyes hal örömet jelent függetlenül attól, hogy mekkora! A halak szépsége, eljutni egy ponty becserkészéséig, a fárasztás öröme, az hogy, a vízparton és a természetbe lehessek, ezek, ami számomra a mérvadó. Ezt az írást megpróbálom számok nélkül (kg), bemutatni és remélem a képek, valamint az írásom magukért beszélnek majd.

Közel két hónapos várakozás után szeptember utolsó hetében érkeztünk meg Peti barátommal a számunkra igen csak szeretett tóra. Szerencsére idén már harmadszor és remélhetőleg még nem utoljára tettük tiszteletünket Gábor barátunk csodálatos taván. Itt szeretném megemlíteni, hogy ez a horgászat annak a jegyében zajlott, hogy Sági Tamás az S-Carp termékek tulajdonosa pár hónappal ezelőtt megkeresett azzal a szándékával, hogy nem állnék-e be teszthorgász csapatába és népszerűsíteném, tesztelném az Ő termékeit. Tisztában volt vele, hogy régóta előszeretettel használom az S-Carp termékeit és mivel maximálisan meg voltam elégedve mind a kész bojlikkal, mind az összes többi kiegészítőjével, ezért igent mondtam.  Valahol megtiszteltetésnek is vettem, hogy rám gondolt és szeretné, ha csapatát erősíteném.

A fogattatás természetesen ismét olyan volt, amilyent már Gábortól megszoktunk!  A „Welcome” pálinka mellé, ezúttal a hétvégére érkező vendégeinek harcsahalászlével és szabadtűzön sütött kecskével is kedveskedett (tud élni a góré…).  A pálinkán és a nagyon finom ebéden túlesve már alig vártuk Petivel, hogy ránk kerüljön a sor a beköltöztetésnél. Erre a hétre a 4-es helyet foglaltuk le. A beköltözés zökkenőmentes és igen gyors volt, köszönhetően a segítőkész barátoknak. Mindig igen sarkalatos kérdés a túra során, hogy a stégen ki melyik oldalra kerül. Ezt mi pénzfeldobással döntöttük el. Innen kezdve nekiláttunk a tábor kialakításának és a helykeresésnek.  Eldöntöttük, hogy a hely adottságait kihasználva mind a ketten próbálkozunk egy-egy bottal közvetlenül a part szélén, mert az egész heti időjárás-előrejelzés felmelegedő, igen-igen napos időt jósolt függetlenül attól, hogy már szeptember utolsó hetében jártunk.

A szerelékek:  A szerelékeinket úgy állítottuk össze, hogy a főzsinór elé  20 m 60-as előtétzsinórt kötöttünk, és a 220-280 g-os ólmokat a nagy távolságok miatt, 100%-osan elhagyósra szereltünk. Az elő-kéinket igyekeztünk minél egyszerűbbre szerelni 25-30 cm hosszban. Én kizárólag bevonatos előkét használtam, mivel így kisebb az esélye a nagyobb mélységekbe való leengedéskor a gubanco- lódásnak és a kagylós terepen is jobb a kopásállóságuk.

A horgászhelyek:

Peti barátom a parttól 5-6 méterre lévő bokros akadós részt választotta ki a stégünktől kb. 150 méteres távolságban, 7 méteres mélységben az egyik botjának. Nagyon ígéretes helynek mutatkozott, de sajnos rengeteg akadó nehezítette az előttünk lévő horgászatot. Én a szélső botomnak kb. 100 méterre találtam a part szélén egy 5 méter mélyen lévő nyelv alakú púpot, ami 10-12 méterre tört le. Peti a másik két botját az előttünk elhelyezkedő gerincre helyezte el változó mélységekbe, megcélozva a töréseket. Nekem is a célom az volt, hogy ezt a gerincet horgásszam, de igyekeztem megtalálni azokat a mélységeket, ami a gerinc alján és tetején húzódtak. 14 méteren találtam egy kedvező területet, valamint 9 és 6 méteres vizeket horgásztam még. A gerincen lévő helyeink 220 és 260 méteres távolságokban voltak a stégünktől.

 

Az egész délutáni táborkialakítás, helykeresés és csalizás után a negyedik botom behordása már sötétben történt. Én ezeket a rohammunkában történt feladatokat nem igazán szeretem. De hát milyen dolog az, hogy nincsenek benn a botok az éjszaka során? Egy kiadós vacsora után egy-egy sör mellett Petivel már azt terveztük, hogy reggel korán kelünk és módosítunk, ha szükséges. Az egész napos meló után igen fáradtan, de bizakodva az éjszakában, feküdtünk le aludni. Talán egy órája aludtunk, amikor Petinek a gerincen lévő botja erőteljes húzós kapással megindult. Gyorsan csónakba pattantunk és indulás a hal fölé.  Mind a ketten örültünk, hogy ilyen gyorsan jelentkezett az első hal. Amint fölé értük, Peti csak annyit mondott:- elment. A szereléket rendben találtuk, úgyhogy gyors csali csere a helyszínen, lerakás és már indultunk is a part felé. Amíg azon tanakodtunk, hogy mi lehetett a baj, természetesen megint Petinek, a part melletti botja is megszólalt. Azonnal csónak és gyerünk! Mint már említettem, igen ígéretes helynek gondoltuk, csak sok akadó volt a közelben. Sajnos a hal, mire odaértünk a nagyon elfűzte magát az ágak rengetegében… Ez a kapás hal és szerelékvesztéssel fejeződött be. A kifelé vezető úton meg is beszéltük, hogy holnap reggel taktikát váltunk és mai éjszaka során ez a bot nem fog harcolni, mert nincs arra szükség, hogy a halakat bántsuk. Nagyon boldogok voltunk, hogy szélső és belső etetéseinken is akadt kapás, annak ellenére, hogy Ecséden nem jellemző az azonnali kapás. Mivel egy igen terhelt víz és a heti turnusváltások után a halaknak szerintem idő kell ahhoz, hogy átálljanak az újabb ízekre és esetleg a helyekre is. Ahogy ezen elmélkedtünk, még lefekvés előtt megcsippant a szélső botom. Azonnal csónak és hajrá! Félúton éreztem, hogy valamin húzom át a zsinóromat, de halam még a horgon volt. Az Ecsédi horgászatok során minden alkalommal megközelítőleg 20 m 60-as átmérőjű előtétzsinórt tekerek minden botom orsójára, ahogy már említettem, mivel az akadókból való szabadítás elengedhetetlen feltétele, hogy a zsinór ne vágjon bele a fába és ne szakadjon könnyen el. Ennek köszönhetően pár perc kínlódás után sikerült kifűzni a fából a zsinórt és folytatódhatott tovább a fárasztás, aminek egy gyönyörű pikkelyes lett az eredménye. Nagyon jó fárasztás volt és örültem, hogy ilyen csodálatos halat sikerült fognom elsőre. Azt mondtam: - Ha nem fogok ennél szebb pontyot a héten, akkor is nagyon boldogan megyek haza. A szerencsét hozó pálinka után, ami minden fogott hal után jár, nyugovóra tértünk és reggelig az igazak álmát aludtuk. Felkelve míg csodáltuk a gyönyörű napfelkeltét nyugtáztuk, hogy nem rosszak az elképzeléseink mind a helyeket mind az etetési stratégiánkat illetően. Ezért úgy döntöttünk, hogy nem módosítunk, hanem így folytatjuk tovább a horgászatot.




















 

A túra elején megbeszéltük, hogy mind a ketten igyekszünk törekedni a koncentrált etetésekre, mivel töréseket horgászunk. Kevés magmixet és bojlit használunk. A magmixet főtt tigrismogyoróból, kukoricából, kenderből, csicseriborsóból, juharmagból, földimogyoróból és csillagfürtből állítottuk össze. Mivel „elkötelezett” lettem, ezért kizárólag csak S-Carp termékeket használtam. Ez nem okozott problémát, mert az utóbbi időben szinte csak ezekkel a termékekkel horgásztam már. Teszteltem a kész bojlikat és az általam készítetteket is. A Red Force, Top Force, Spicy Fish & Robin Red kész bojlikat használtam különböző felkínálási módokban. Peti S-Carpos termékeket próbálgatott és más bojlikat is csalizott közben, de erről majd később. Én a partszéli etetésemre nem nagy mennyiségben, de igen nagy területen elszórva használtam a magmixet, ami azt jelenti, hogy igyekeztem minden közelben lévő bokorba juttatni magokat, a bojlit viszont már a kis tisztásra koncentráltan etettem. Reggel Peti partszéli botját visszavittük az eredeti helyére azzal a módosítással, hogy zsinórját kiakasztottuk a vízben álló bokrokra, így elkerülve az akadókat, reméltük ez sikeres lesz. Délután 4-ig kellett várni az első kapásig a szélében, ezzel a technikával meg is lett Peti első hala.

Csalizásra visszatérve, én Ecséden favorizálom a hóemberszerelést és a kikönnyített csalikat mindenféle formában és ízben. A hét során minden napra jutott mind a kettőnknek kapás változó számban, igen sok, gyönyörű halat fogtunk. A csalizási és etetési stratégiánkon nem változtattunk és kitartottunk etetett helyeink mellett is. A kapások általában a kora délutáni, az éjszakai és hajnali órákban voltak. Sajnos ebbe a beszámolóba az összes képet nem tudom berakni, de a teljesség igénye nélkül szeretnék bemutatni egy párat.


    
    
  

Végül a hét összegzése előtt szeretném leírni annak a halnak a történetét, ami arra inspirált, hogy cikkemnek azt a címet adjam, hogy „nehezen felülmúlható”.

A horgászat utolsó éjszakája előtti délután történt meg velem az, amire biztosan sokáig emlékezni fogok. Nagyon szép napsütéses szélcsendes idő volt, amikor a gerincen lévő egyik botomon egy komótosan elinduló kapásra lettünk figyelmesek. A szokásos forgatókönyv szerint csónakba pattantunk és irány a hal fölé! A befelé vezető úton semmi jelét nem adta a hal annak, hogy mivel is állok szemben. Ezt annak tudom be, hogy a 100%-ban elhagyósra szerelt ólmaink az akasztás után nem terhelik a hal száját és nem kelt nagy menekülési ösztönt bennük. Ahogy közeledtünk egyre jobban éreztem, hogy valami nem stimmel a hal súlyával. Mondtam is Petinek: - Lehet nagy harcsát akasztottam, aki nem foglalkozik az én kicsike horgommal -. Ismeretlen ellenfelem fölé érve gyanús volt már, hogy miért vagyunk a majd 25m-es vízben. Odaemeltem egy rendeset a halnak és abban a pillanatban éppen nem robbant fel az orsóm dobja, olyan lendülettel kezdte vinni a zsinóromat. Köszönhetem a jól beállított féknek, zsinórszakadás nélkül megúsztam a hírtelen ellenállást és megkezdődhetett életem eddigi legjobb fárasztása. A hal az első kirohanásával kb. 40 m zsinóromat vitte el olyan gyorsasággal, hogy azt hittem soha nem áll meg. A botom teljesen karikában, a fékerő a zsinórhoz maximálisra beállítva és a hal nem akar megállni. Nem igazán tudtam, hogy mi lesz a vége, csak tartottam a botot és vártam, hogy fáradjon a hal. Sikerült valamennyi zsinóromat visszatekerni kihasználva a hal gyengülését, de nem sok időt adott nekem, mert megint összeszedte magát és kezdődött minden előröl. A több mint 30 perc kőkemény fárasztás után végre megláttam, hogy mivel is állok szemben. A fárasztás közben mondtam is Petinek: - Ha ez nem harcsa, hanem ponty, akkor annak nagyon-nagy híre lesz! Álmomban sem gondoltam, hogy amit meglátok, egy csodálatos óriási feketeamur lesz. Akkora volt, hogy nem hittünk a szemünknek. A megpillantástól számítva még kellett 10 perc a szákolásig. Remegett kezem-lábam, míg nem került a szákba. A sikeres szákolást követően az örömmámor leírhatatlan és csodálatos volt. A fekete amurról tudni kell, hogy igen ritka és ebben a tóban is csak pár darab él. Igazi kuriózumnak számit, - ha jól tudom -, én vagyok az ötödik, aki a tó fennállása óta ilyen halat tudott fogni. Ezt nagyon-nagy szerencsének tudom be! Természetesen a halról készítettünk pár fotót és a lehető leggyorsabban visszaengedtük a tóba.

Összegezve a hetet elmondhatjuk, hogy egy igen eredményes horgászaton vagyunk túl. Az időjárás csodálatos kellemesen meleg volt, olyan igazi vénasszonyok nyara. A kapástalan órákban az elmaradhatalan főzéseinkre is nagy hangsúlyt fektettünk. A légnyomás egész héten tartotta magát, ami a halak kapókedvén is meglátszott. Az S-Carp termékek megint hibátlanul működtek. Visszatérve Peti barátomra, a hét közepétől ő is csak S-Carp csalikat tett fel és úgy gondolja, hogy a későbbiekben is favorizálni fogja. A Red force bojli volt az, ami a héten a legtöbb halat adta, utána jött a Top Force. Elmondható az is, hogy a felkínálási technikák közül a hóember és a félbevágott majd egymással szembefordított,  lebegő bojlival kikönnyített  csali vált be. Köszönhető talán annak, hogy a félbevágott bojliknak jobb a csalogató hatásuk a jobban kiáramló attraktorok miatt. A csodálatos feketeamurnak is az így felkínált Red Rorce bojli nyerte el a tetszését. Halainkat nagyobbrészt a gerincről fogtuk változó mélységekből. Nem volt olyan bójánk, ami nem adott volna halat a hét során. Minden halunkról elmondható, hogy küzdelmes fárasztás árán engedték magukat csak a szákba terelni. Aki horgászott már Ecséden az tudja, hogy milyen szenzációs erőnek örvendenek a halak. Itt minden hal maximálisan küzd, mindent megtesz azért, hogy megtalálja a számára menedéket nyújtó bokrokat, fákat. Ezért horgászt, felszerelést és technikát próbáló feladat a halak matracra fektetése. A hét folyamán halvesztésünk minimális, talán volt 5-6 db volt köszönhetően annak, hogy nem mentünk bele felelőtlen helyek meghorgászásába. Itt szeretném megköszönni Peti barátomnak az egész heti segítséget, mert voltak olyan szituációk, amikor a jó bojlis társ nélkül nem lehetett volna eredményesen megoldani a feladatokat. Remélem én is tudtam neki segíteni. Beszámolómat azzal fejezném be, hogy Ecséd megint egy felejthetetlen kalandot adott nekünk, amit sosem fogunk elfelejteni.

Köszönet Sági Tamásnak és az S-Carp Product-nak.

Schwarz Ákos

RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie