RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Egy rég látott helyen

 
A vizeink jóformán még ki sem olvadtak, amikor Levente barátommal kiválasztottuk közös nyári horgászatunk helyszínét. Ez amolyan hagyomány nálunk: amióta ismerjük egymást, minden nyáron szervezünk egy közös, egy hetes horgásztúrát. Az ilyen, összeszokott, páros horgászatoknak semmihez sem hasonlítható varázsa van, mindenki tudja a dolgát, közös a munka, közös a jutalom. Együtt dolgozunk a hőn áhított halakért, segítjük egymást, persze emellett mindenki a saját csaliját használja, a saját elképzelése szerint választ helyet és etetési stratégiát. A mostani beszámolómban részletesen leírom azokat a tényezőket, amelyek mentén felépült egy melós, izgalmas és eredményes horgászat.
 

A horgászvíz: Túránknak az Ajka közelében található Széki tó adott helyet. Sok év telt el azóta, hogy utoljára itt áztattam a zsinórjaimat, de már akkor megfogott a gyönyörű, erdővel körülölelt környezet és a kiváló halállomány. Még éppen csak ismerkedtem a golyós horgászattal, de sikerült több nagytestű halat fognom, köztük egy kereken 13 kilós tövest, mely akkoriban az egyéni rekordomat jelentette. Azon a túrán a tó közepén próbálkoztam, míg most az egyik legjobban frekventált 7-es bojlis állást foglaltuk le, amely a zsilippel szemben található. Bíztunk abban, hogy a meleg miatt a halak a hűvösebb, mély vizet fogják preferálni, és szép fogásokban lesz részünk.
 

A horgászhely kiválasztása: Ezen a tavon a behúzós horgászat a szektorbóják által határolt területen belül történhet. A mi esetünkben ez úgy nézett ki, hogy kb. 135-140 méterre volt előttünk a két szektorbója, egymástól 35-40 méteres távolságban. Ezen a területen belül kellett megoldani a horgászatot. A meder előttünk a part menti törés után viszonylag sík volt, vastag és lágy iszapréteggel és 6 méter körüli mélységgel a szektorbóják között. Mivel előzetes információink alapján a horgászok zöme a bóják környékét horgássza, és mi sem találtunk semmilyen különösen ígéretes helyet, bíztunk abban, hogy a rendszeres etetésnek köszönhetően a halak látogatják ezeket a részeket. Úgy döntöttünk, hogy elosztjuk a rendelkezésre álló területet, és nagyjából egyenlő közönként helyezzük el a botjainkat, hol kicsit közelebb, hol távolabb. A horgászat során egyébként kialakult egy olyan tendencia, miszerint a sáv közepe jóval kevesebb kapást eredményezett, így próbáltunk minél közelebb horgászni a bójákhoz, persze az ésszerűség határain belül maradva.
 

Csalogatóanyagok: Az ilyen jellegű vizeken, ahol vastag és puha az iszap, megfigyelhető, hogy a nyári melegben nagy mennyiségben szabadulnak fel belőle gázok. Ezt a vízen úgy érzékelhetjük, hogy mindenhol kisebb-nagyobb buborékok jelennek meg. Nem koncentráltan, mint amikor a ponty túrja az aljzatot, hanem egyenletesen elosztva, nagy területen. Ezzel csupán az a probléma, hogy ilyenkor a csalink is könnyen átveszi az iszap büdös szagát, amelyet nem szívesen fogyasztanak már el a pontyok. Az ilyen helyzetekben nekem a fűszeres ízvilágú csalik váltak be legjobban, hiszen erőteljes, karakteres ízük miatt nem engedik be az iszapszagot, és attraktívak maradnak a halak számára. Ezúttal a Spicy Fish & Robin Red bojlit hoztam magammal 24-es méretben, illetve készültem keményített és könnyített horogcsalikkal, pop-up bojlik arzenáljával, pasztákkal és Extreme Red folyékony étvágyfokozóval. Volt még nálam a biztonság kedvéért némi Halibut Pellet is, melynek a későbbiekben nagy szerep jutott.
 

Etetési stratégia: A horgászhelyek kisorsolása nálunk pénzfeldobással történik, ez alapján Levente került jobb, míg én a bal oldalra. Az etetésünket úgy alakítottuk ki, hogy a bóják vonalára minden reggel és este pötyögtettünk fejenként egy-két marék bojlit és pelletet, a szerelékekre pedig minden behúzásnál rádobtunk néhány szemet ezekből. Igyekeztünk minél ritkásabban etetni, hogy a beérkező halak nagy területen keresgéljenek, és többet időzzenek előttünk.

Csalizás: A hét során sokféle variációt kipróbáltunk. A probléma az volt, hogy rengeteg kisebb testű, 4-8 kilogramm közötti hal tartózkodott előttünk, és ezek a halak igen mohón táplálkoztak. Ám érdekes módon azokat a csalikat, amelyeket ezek a halak nem vettek fel, a nagyobb társaik is érintetlenül hagyták, hiába voltak bent akár 24 órán keresztül. Így nem maradt más, mint fogni és fogni a halakat, és reménykedni, hogy be-beesik néhány darabosabb példány. A túra alatt végig jól működtek a kikönnyített csalik, a legeredményesebbnek ezek közül a Spicy Fish Balanced Hardened Hookbaits (vagyis keményített, könnyített horogcsali) bizonyult. Ezek a bojlik az iszap tetején, súlytalanul lebegnek, így nem érintkeznek a rossz szagú felülettel, emellett pedig a legkisebb szívóerő hatására is a pontyok szájában landolnak. A hetet egy erős lehűléssel kezdtük, azonban ahogy melegedett az idő, egyre több halat láttunk a vízfelszín közelében mozogni. Ekkor próbáltunk rá mindketten egy-egy boton a Halibut Pellet csalira is, mellyel szintén sikerült pár szebb halat becserkésznünk. Ezek a pelletszemek a meleg vízben akár 8-10 órán keresztül is a hajszálelőkén maradnak, miközben folyamatosan dolgoznak és árasztják ki magukból az értékes olajcseppeket, melyek a mederfenékhez irányítják a vízközt tartózkodó halakat is.

Végszerelék, horogelőke: A nem túl nagy távolság miatt 135 grammos in-line ólmokat használtam, melyeket egy kb. 1 méteres leadcore előzött meg. Erre a part menti sziklák miatt is szükség volt. Az előkéket a szokásosnál hosszabbra, kb. 35-40 centis méretűre kötöttem az iszapos aljzat miatt. Kétféle előkét használtam a túra során: az egyik a kikönnyített csalik felkínálására tökéletes IQ D-rig, míg a másik az általam süllyedő csalikhoz használt, szinte már szokásosnak mondható Blow-back rig. Előbbit Korda Kurv Shank, utóbbit Korda Krank horoggal kötöttem, szigorúan 2-es méretben.
 

Összegzés: A Széki tó rendkívül jó halállománnyal rendelkezik, azonban horgász is jut rá bőven. A tó körül végig a helyi horgászok stégjei és faházai helyezkednek el, és általában minden helyhez tartozik egy fix dőlőbója. Sajnos ez a nagy nyomás meglátszott a halak száján is, ebből adódóan az átlagosnál több halvesztést könyveltünk el a túra alatt. Nekem minden nap sikerült egy-egy igazán nagytestű halat akasztanom, azonban ezek közül kettőt a fárasztás során elveszítettem. Szörnyen frusztráló érzés volt, hiszen mindkét esetben láttuk már a halat, alig néhány perc lehetett hátra a merítésig. Ráadásul én hatványozottan rosszul viselem a halvesztéseket, ilyenkor jön jól egy társ, aki segít átlendülni a mélypontokon. Ezt leszámítva nem lehet okom a panaszra, hiszen a horgászat alatt több 10 kilogramm feletti halat is fogtam, melyek közül kettő meghaladta a 15 kilót is (pontosan 15,80 és 17,90 kg-osak voltak). A túrát pedig az utolsó előtti napon érkező bandanagy, 21,40 kg-os gyönyörű, masszív tőponty koronázta meg. Egy darabig biztosan nem fogom elfelejteni az érzést, amikor a megakasztás után lomhán, komótosan úszó hal után iramodtam csónakkal, és a látványt, amikor az izgalmas csata után megpillantottam a hatalmas testet. Ezért csináljuk az egészet…

Tranker Balázs
S-carp Product Team
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie