RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

A hét, amikor minden jól alakult

 
ELŐSZÖR A KISZEMELT HELYEN!
A szóban forgó helyet, ahonnan végül is az öt szép halat sikerült szákba terelnünk két dolog miatt választottam: egyrészt saját magam megmérettetése miatt, másfelől a tó egy olyan részén szerettem volna horgászni, amely egy kicsit elszeparáltabb, taglaltabb és nem igazán jellemző a közelben a bojlis horgászat.
A kezdetek
Mikor letáboroztam a helyre, csak elbeszélésből volt sejtésem az előttem elterülő víz mederviszonyairól így kíváncsian kezdtem el a radaros feltérképezést. A meder legmélyebb pontja előttem egy árok formájában húzódott, a parttól 80 méterre. Itt a vízmélység 7,8 m volt, így először ezeket a helyeket tartottam esélyesnek. Sajnos 48 óra leforgása alatt csak 3db kisebb, 50-60cm-es harcsát sikerült fognom, így úgy gondoltam új helyeket keresek, ahol remélhetőleg majd a pontyok vonulási útvonalát, táplálkozási helyeit is megtalálom. Ezúttal a parttól úgy 100-110m-re, egy 6,40m-es nagyméretű plató tetejét szemeltem ki, és bíztam benne, hogy a harcsák elkerülik az általam kiszemelt új helyet. 3 óra múlva egy 12kg-os tőponty jelezte, hogy talán jó döntést hoztam... Izgatottan vártam a folytatást, és nagyon bíztam benne, hogy nem csak egy véletlenszerű hal találta meg az etetésem. Bő 24 óra alatt még 3 pontyot sikerült fognom, közte egy 15,40 kg-os tükörpontyot, így most már biztos voltam benne, hogy érdemes volt váltani.
 
 
Mivel úgy véltem, hogy rátaláltam a pontyok által kedvelt helyre, nagyobb mennyiségű etetést juttattam be a plató tetejére etetőhajóm segítségével. Célom az volt, hogy lehetőleg minél többet - a közelben tartózkodó pontyokból odagyűjtsek – beleértve akár a kisebb egyedeket is, hogy azok felkeltsék, a nagyobb fajtársaik figyelmét miközben táplálkoznak. Ezt a taktikát azért tartottam ésszerűnek, mert, ahogy az előzőekben említettem a tó ezen a részén nem megszokott a halak számára a nagyobb mennyiségű etetés. Újabb 3 nap leforgása alatt 14 db pontyot sikerült fognom több 10 kg felettit és újabb 2 db 15kg fölötti tükröst sikerült becsapnom. Mivel egyre darabosabb halak érkeztek bizakodtam, hogy egy igazán nagy hal is elcsábul az etetésemen, de ugyanakkor vészesen közeledett horgásztúrám vége is. Sajnos az utolsó előtti napon egy gyors lefolyású, de annál kellemetlenebb vírus döntött le a lábamról. Teljességben képtelen voltam a horgászatra. Nem volt más választásom, mint, hogy a botjaimat pihenő pozícióba helyeztem az állványon, majd főztem egy adag kamillateát, bekucorodtam hálózsákomba és próbáltam túlélni ezt a kellemetlen élményt. Kb. 24 órányi szenvedés után lettem jobban. Erőt vettem magamon és szerelékeimet visszajuttattam az ígéretes helyekre, ahol már tudtam csak a szerencsémen múlik, hogy egy igazán szép hallal bővíthessem a fotóalbumomat. Kitartásom kifizetődött, hisz az első halam, melyet az újrakezdés után fogtam egy gyönyörű szép 22,10kg–os tőponty volt. A kemény ellenfelet csak 20 perces erőteljes fárasztás után tudtam egy közös fotózás erejéig a matracomra invitálni. Az idei évben megújított és általam nagyra becsült G.L.M. Plus & Anchovy fagyasztott bojli a tó ezen elhagyatottabb részén is szép halak megfogásához segített hozzá. Mivel a horgászatra szánt időm lejárt, a nap végére összerakodtam és a betegségem napját leszámítva, jó emlékekkel indultam haza.
 
 
Hazafelé elújságoltam Tamásnak az örvendetes hírt, miszerint az újonnan kiszemelt hely ígéretesnek ígérkezik és reménykedtem, hogy hasonló élményekben lesz részük a két hét múlva esedékes túrájuk alatt.
 
AMIKOR MINDEN JÓL ALAKULT
 
A mi egyhetes túránk története májusig vezethető vissza, mivel akkor határoztuk el, hogy meghódítjuk ezt a hatalmas Észak-magyarországi kavicsbánya tavat. Rengeteg jó és rossz információt hallottunk a tóról, de azt biztosan tudtuk, hogy a víz kiemelkedően jó halállománnyal rendelkezik. Minden előítéletünket félre tettük és nekiláttunk a túránk megszervezésének. Ez viszonylag sok fejtörést okozott számunkra, sokszor azt éreztük, hogy talán nem is fog sikerülni. Szerencsére nem így alakult, így végül a túránk kezdési időpontját október 7-ére tűztük ki. Társunktól kapott jó hírek alapján nagy bizakodással vártuk a horgászatunk kezdetét mivel jó eredményeket tudott produkálni a viszonylag „szűz” helyen. Az érkezésünk előtti szombaton Peti előetetett nekünk, mondván, hogy így talán előbb tudunk majd jobb halakat becserkészni.
 
Hétfő:
A tagsági viszonnyal kapcsolatos papírmunka lebonyolítása nagyon gyorsan lezajlott, így innentől kezdve szabad volt az út a horgászatra. Megérkezésünket követően a tóparton csodával töltött el bennünket a hely szépsége, nyugalma, zavartalansága. Tökéletesen alkalmas táborozásra és arra a fajta horgászatra, aminek mi a hívei vagyunk. A táborhelyünk feltérképezése után nagy vehemenciával láttunk neki a sátrak felállításának, a szerelékek elhelyezésének.
 
 
A Petitől kapott információk alapján tudtuk, hogy kb. milyen távolságban és milyen vízmélységben kell megpróbálni a horgászatot. Azért biztos, ami biztos alapon, egy marker-úszóval Tamás még átszondázta a meder alját, hogy lehetőleg minél tisztább képet kapjunk. Ezt követően a parton pontosan kimértük a meghorgászandó távolságot, amit a zsinórunkon megjelöltünk, így nem tudtunk hibázni a behúzások során. Ezen a tavon az egyik legszigorúbban betartatott szabály az, hogy nem szabad 120 méternél messzebb behúzni a szereléket. A meghorgászandó területre több etetőhajónyi vegyes magmixet és bojlit juttattunk be, hogy folytassuk a megkezdett etetést. Megbeszéltük Tamással, hogy a további etetést a kapások számától és a fogott halak nagyságától tesszük függővé.
 
 
Ezen a tavon nagyon sok mende-monda terjed, köztük az is, hogy csak akkor lehet nagy halat fogni, ha több 100 kg etetőanyagot juttatunk a vízbe. Sok, ezen a tavon horgászó szerint nem a minőség a lényeg, hanem a mennyiség. Tehát rontják, csökkentik az etetőanyag minőségét azért, hogy minél többet tudjanak etetni a lehető legkisebb költségek mellett. Mi megállapodtunk abba, hogy maximálisan a minőségi etetésre koncentrálunk, és inkább kevesebbet etetünk és bízunk a csalik bel tartalmában. Délután 4 órára minden csali a helyére került és bizakodva vártuk az előttünk álló első éjszakát. A négy botra négyfajta bojlit tettünk fel, többféle felkínálási módszerrel. Én G.L.M. Plus & Anchovy fagyasztott 1 szem 24 mm-es bojlival és Squid Amino & Liver fagyasztott 1 szem 24 mm-es bojlival csaliztam. A csali és a halak mérete miatt, valamint azért mert viszonylag nagy távolságból kell a halakat partra terelni, én nagyobb és erős horgokat használtam. Bevonatos előkezsinórt és 2 m leadcore-t kötöttem fel a rengeteg kagyló miatt. Tamás Red Force, Worm Force fagyasztott csalikat használt különböző méretekben. Ő csalizott „hóember felkínálással”, illetve dupla 24mm-es fekvő csalikkal.

 
Ezen az éjszakán a halak megengedték számomra, hogy jól kipihenjem magamat, mert nem zavarták meg az álmomat. Tamást egy kisebb amur rázta fel az álmából valamikor az éjszaka közepén, de sajnos más nem történt.

Kedd:
Kellemes őszi időre ébredtük. A reggeli elfogyasztása után frissítettük a csalijainkat és vártuk, hogy az első nappal mit hoz a számunkra. Mivel számottevő kapás nem volt az éjszaka, ezért az etetés mennyiségét visszavettük. Majdnem délután 4 óra volt, amikor először megszólalt a jelzőm. Igen vehemens kapással jelentkezett be az első tólakó. Bő tízperces fárasztás után megszákoltam az első gyönyörű és egészséges 13,65 kg-os tőpontyomat. A hal mindent megtett, hogy szabadulni tudjon, nagyon jó harcos volt. A helyiek szerint a mély és tiszta víznek köszönhetően, itt minden hal így küzd, ami külön öröm volt számunkra. A hosszú pikkelyes az egy szem 24 mm-es G.L.M. Plus & Anchovy bojlinak nem tudott ellenállni. Gyorsan megraktam az etetőhajómat és már húztam is vissza a szereléket. Este 7 órakor a másik botom is akcióba lendült, amit egy 11 kg-os tőponty húzott el, neki a másik ízű csalim tetszett meg. Tamás napközben fogott egy amurt és este 10 órakor egy 13,20 kg-os tőpontyot.
 

A nappali kapások után bizakodva vártam az éjszakát, ami be is jött. Szerencsére nem hagytak aludni a halak. Hajnal 1-től kétóránként kapásom volt: 10,5 kg-os tőponty, 8 kg-os amur, 9 kg-os tőponty, amelyek felváltva húzták el mindkét ízű csalimat.

Szerda:
Borús időre ébredtünk, a meteorológia egy kisebb hidegfrontot jelzett erre a térségre. Úgy gondoltam, hogy ez talán még jobban meghozza a halak kapókedvét, ezért egy kicsit nagyobb mennyiséget etettem az eddigiektől eltérően. Sajnos a nap folyamán nem történt semmi, mind a ketten megúsztuk kapás nélkül. Az éjszaka folyamán aztán az eső is elkezdett esni. Szerencsére azonban az égi áldás nem tartott sokáig.

Csütörtök:
Viszonylag rossz időre ébredtünk, feltámadt a dél-keleti szél, és az előző napokhoz képest hűvösebb is lett. Gondoltuk ez az igazán jó horgászidő, de sajnos nem lett igazunk. Napközben nem történt semmi azon kívül, hogy volt egy lemaradásom. Az etetés mennyiségét szinte teljesen visszavettem, mivel 24 óra leforgása alatt semmi említésre méltó kapás nem volt. Éjjel még jobban feltámadt a szél, ami fél kettőkor hozott egy 9,5 kg-os tőpontyot. Ez a hal a májas bojlimat szerette volna megenni. Tamást az éjszaka során egy kisebb amur és egy 3 kg körüli ponty zavarta meg a pihenésben. A szél hajnalra még inkább felerősödött. Már világosodott, amikor arra lettem figyelmes, hogy csippant egyet a kapásjelzőm és a swingerem lassan a bothoz feszül. Bíztam benne, hogy lesz folytatása a kapásomnak, és örömmel láttam, hogy igen! Igazi nagyhalas módon egyre jobban begyorsulva aztán vehemensen kirohant a hal. A bot megemelését követően a legjobbakat reméltem. Több mint 20 perces fárasztás után megpillantottam a stégem előtt egy hatalmas tőpontyot. Miközben a merítőt alátoltam nagyon bíztam benne, hogy súlya átlépi a bűvös határt. A mérlegelés után leírhatatlan volt az örömön, mert a hal súlya kereken 20,50kg volt. Ez a hal is az 1 szem 24mm-es fagyasztott májas bojlinak nem tudott ellenállni. Hihetetlen volt számomra, hogy az első alkalommal ilyen sikerben lesz részem. Csináltunk pár fotót a hibátlan halról, majd óvatosan visszatettük a vízbe.
 
Péntek:
Reggelre meleg front érkezett, szél átfordult délire, kellemesen meleg napos idő volt, olyan igazi „vénasszonyok” nyara.  Az etetés mértékét én nem növeltem mivel a kapások száma nem emelkedett. Reméltem, hogy inkább a darabosabb halak jönnek.  Tamás napközben megpróbálta egy szem pop-up bojlival ellátott Stiff Rigg-el megnézni, hogy van-e hal egyáltalán a meghorgászott platón, de mindösszesen két kisebb ponty és egy amur volt a keresőhorgászat eredménye.  Pénteken a nappali órák nem hoztak kiemelkedő sikert, amit betudtuk a hirtelen jött időjárás változásnak. Péntek este egy kellemes vacsora elfogyasztása közben Tamással azt beszélgettük, hogy az utolsó napok talán még hoznak valami meglepetést számunkra, mivel itt minden kapásban benne van a nagy hal. Társam, hogy ne bízzon mindent a véletlenre, este egy jó adag - már vagy 10 órája a vödrében-tóvízben áztatott - felezett Red és Worm Force bojlit etetett még be, remélve, hogy a felpuhult bojliszemek jobban kellenek, majd az óvatos halaknak. Éjjel 1 órakor Tamásnak sikerült fognia egy 11,75 kg-os tőpontyot, ami az 1 szem 24 mm-es Worm Force bojli és a 18mm-es kék lebegő bojli hóemberén vesztett rajta.
 
Szombat:
Reggel 6 órakor arra ébredtem, hogy a tőlem 20 méterre lévő Tamás jelzője folyamatosan szól, és nem akarja abbahagyni. Gondoltam magamban, hogy ennek a fele sem tréfa, mert a héten ilyen még nem volt. Ki is bújtam a sátramból és átmentem Tamáshoz egy kicsit kíváncsiskodni. A botja karikába hajolva és csak húzza a beállított féket a hal. Tudtuk, hogy ez darabosabb hal lesz. Igen nehezen volt irányítható, Tamás mindent megtett. Az egyik ilyen eloldalazásnál megszólalt az én jelzőm is. Azt hittük, hogy beleúszott a hal a zsinóromba. A helyemre siettem, hogy valahogy tudjak segíteni, de azt kellett észrevegyem, hogy ez nem a Tamás hala, hanem nekem is kapásom van. Megemeltem a botomat, húztam a féken, de csak nem akart megállni. Egy kicsit bekeményítettem, hogy meg tudjam állítani, ez sikerült is. Most már mind a ketten fárasztottunk és minden jel azt mutatta, hogy nagyon jó halakat. Kb. 20 perc után kiabáltam Tamásnak, hogy megvan és igen jó! Pár perc múlva aztán társam is megkönnyebbülve adta tudtomra, hogy szákba van ez a harcos is! Megnéztük egymás halát és alig vártuk a mérlegelést. Nagyon-nagyon boldogak voltunk, mert az én halam 22,65 kg-os súlyban, míg Tamás hala alatt pontosan 23,775 kg-ot mutatott a mérleg. Mind a két gyönyörű és zömök hal a hét első tükörpontyai voltak. Második kapitális halamat ismét az 1 szem 24 mm-es fagyasztott májas bojlival csaptam be. Tamás csalija, amelyen a hatalmas hal rajtavesztett ezúttal 2 szem 24 mm-es Worm Force bojli volt.
 

Csodálatos reggel és nap volt ez mindkettőnk számára. Csináltunk egy rövid kisfilmet a fogásokról, majd boldogan engedtük vissza éltető elemükbe őket. Tamás délután 1-kor fogott még egy 7 kg körüli pikkelyest. Úgy feküdtünk le este aludni, hogy álmainkban sem gondoltuk volna, hogy minden ennyire jól alakul az első horgászatunk alatt. Gondoltuk, ha a holnap reggeli pakolásig már semmi nem történik, akkor is elégedetten távozunk. Mielőtt lefeküdtünk volna társam megismételte az előző esti tóvízben áztatott bojlival való két hajónyi etetését és lassan nyugovóra tértünk.
  
Vasárnap:
Az éjszaka során szinte nyárias időjárásnak megfelelő zivatar alakult ki dörgéssel, villámlással. Szerencsére nem tartott túl sokáig. Háromnegyed kettőkor arra riadtam, hogy a jelzőm folyamatosan szól. Gyorsan akcióba lendültem és mintegy 15 perc után a fejlámpám fényében megpillantottam egy csodás 15,40 kg-os tőpontyot. Gyorsan újracsaliztam és egy kevés bojlival visszahúztam a szerelékemet az utolsó órákra. Reggel, gondolván a pakolásra korán ébredtünk. Az éjszakai esőnek is köszönhetően szinte átláthatatlan köd telepedett a tájra. Bosszankodtunk is, hogy pont a pakolás napján maradnak vizesek a sátrak. Épp a kávénkat fogyasztottuk, miközben Tamás jobbos jelzője megtörte a hajnali csendet, aminek a végeredménye egy 13,90 kg-os hibátlan tőponty lett. Lassacskán belekezdtünk a táborbontásba. Sajnos tudomásul kellett vegyük, hogy lejárt az egyhetes horgászatunk ideje. Már jó néhány dolgot összeraktunk, mikor a szürke ködben Tamás orsója szinte felrobbant, olyan kapás érkezett rá.  A kontaktus felvétel után a hal egyből teljes karikába hajlította a botot és a keményre állított fékkel is úgy húzta a 45-ös fő zsinórt, hogy azt hittük talán meg sem áll. Miközben társam próbálta a part fele irányítani a halat az szinte mindent megpróbált, hogy meneküljön a szúrós tárgytól. Többször, az előttünk kb. 80 méterre lévő medertörés oldalán található kövek és agyagrögök közé húzta a zsinórt. Amikor innen végre kijött, akkor erőteljes oldalazásba kezdett, és hol jobbra, hol balra akart menedéket keresni - miközben menekült.   Bő 15 percnyi izgalmas fárasztás után boldogan merítette meg társam a teljesen elfáradt rutinos harcost. Az utolsó pillanatokban fogott gyönyörű 21,125 kg-os tükörponttyal immár négyre emelkedett a húsz kg feletti fogásaink száma. Szinte hihetetlen, de igaz volt!
 
 
Összegezve a hetet:
Teljesen új körülmények között mérettük meg magunkat. Új szabályok, új horgászati stílus, amihez szerintem maximálisan tudtunk alkalmazkodni. Az új helyünket az elejétől fogva nagyon ígéretesnek tartottunk, ami be is jött. Az etetéseink során a minőséget helyeztük előtérbe és nem a mennyiséget, valamint alkalmazkodtunk a kapások számához. A csalikban és a felkínálás módszerében mindvégig hittünk, ami meg is hozta az eredményét. Nem volt sok kapásunk, viszont darabos halakat tudtunk fogni, ami véleményem szerintem a legfőbb lényege ennek a horgászati stílusnak. Ez a túra bizonyította be ismét számomra, hogy a minőségi csali használatával és sok türelemmel kimagasló eredményeket lehet elérni, ha MINDEN JÓL ALAKUL.
 
Mihics Péter - Schwarcz Ákos
S-Carp Product Team


RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie