RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Egy felejthetetlen hét Fehérvárcsurgón.

 

Július utolsó hetében Mihics Péter barátom meghívásának eleget téve csatlakoztam hozzá, egy majd egy hetes Fehérvárcsurgói horgászatra. Már jócskán rám fért egy kevéske pihenés, így külön örömmel rakodtam össze a túrára. Sajnos a megbeszéltnél egy nappal később, 26-án kedden kora este érkeztem meg festői környezetben elterülő hatalmas víztározóra. Ahogy a partra értem és végignéztem a tavon, hatalmas kiterjedése rögtön ámulatba ejtett és úrrá lett rajtam az izgalom...Péter és barátnője Kriszta, nagyon kedvesen várt és segítettek a lehető leggyorsabban felállítani vízparti táboromat. Péterék táborától kb. 30-40méterre alakítottuk ki az én horgászhelyemet, így mindenki kénye kedve szerint tudott a hét folyamán horgászni és pihenni. A gyors igyekezet ellenére a bójázást és a behordást már majdnem sötétben kellett elvégeznem. A vízről mindeközben csodáltam a lenyugvó napot és élveztem a táj nyújtotta háborítatlan csendet.

Peti előző nap már lerakott a parttól kb. 300 m-re a 4,5 méteres mélységbe egy dőlő bóját. A megbeszéltek szerint én ettől kb.60-80 méterre, jobbra és kb. 40 méterrel kijjebb, mindenféle radarozás és helykeresés nélkül leraktam a saját bójámat. Mivel társam már viszonylag jól ismeri a tavat, ezért teljesen megbíztam a helyismeretében. A két bója közt aztán a lehető legnagyobb „terítéssel” különböző méretű főtt, édes-chilis ízesítésű tigrismogyoró és juharmag keverékével, valamint lassú oldódású 13 mm-es Marine halibutt pellettel megszórtam a ferde sávot. Ezt követően a Red Force és Top Force bojlikat még nagyobb területen, ritkásan szétpotyogtattam.

Mivel hatalmas a víztározó a-többségében egyenletes aljzattal,- ezért véleményem szerint a sávetetés a lehető leggyorsabb és legeredményesebb taktika arra, hogy a kóborló pontyokat minél nagyobb területről a horgunk közelébe irányítsuk. Igaz, hogy ez jelentős mennyiségű etetőanyagot igényel az egy hét során, de ahogy mondani szokták: „valamit valamiért”! A két botot gyorsan felcsaliztam és leraktam a sáv egyik, ill. másik végére. Este tíz órára mindennel elkészültem és Petivel egy kupica pálinka lehúzása után mindannyian nyugovóra tértünk. Kapásra az éjszaka során nem igazán számítottam ezért hamar elaludtam. Mély álmomból -nagy meglepetésemre- hajnali háromkor a jobbos jelzőm sípolása ébresztett. Hamar a csónakomba szálltam és indultam életem első csurgói halának a fárasztására. Ellenfelem határozott ellenállása majd öt percig tartott, végül egy gyors mozdulattal megszákoltam. Partot érve megmértem a halat és örömmel vettem tudomásul, hogy első csurgói pontyom súlya 12,35 kg!  Gyorsan pontyzsákba tettem, visszavittem a szereléket, majd ismét álomba szenderültem.

Szerda reggel gyönyörű, majdnem szélcsendes időre ébredtünk. Az éjszaka fogott halamat lefényképeztük, majd a visszaengedés után csónakba szálltam és ismét alaposan megetettem a bóják közötti területet. Nappal kellemesen telt az idő, amíg bográcsoztunk Peti fogott 3-4 kisebb pontyot, 4-8 kg közötti súlyban. Nekem nappal, egy rontott kapást leszámítva csendesek voltak a jelzőim. Estére aztán minden botot újracsaliztunk. Ezúttal a jobbos botomon egy szem ananászos lebegő bojli várta az etetésre érkező pontyokat, míg a másik botomon egy Red Force és White Secret hóemberrel csaliztam. Szeretem a különböző csalizási módokat variálni, így a lebegő és könnyített csalikban is nagy a bizalmam. Éjfél magasságában még csendesen diskuráltunk barátommal lakókocsijuk elő sátra alatt, mikor a lebegő bojlival csalizott botomon egy ejtős kapást jelzett a vevőm. Gyorsan a bothoz szaladtam és indultam a hal irányába. A sikeres merítést követően még a csónakban újracsaliztam, és leraktam a szerelékemet. Visszaérve a partra lemértük a halat, ami 11,50 kg-os súlynak örvendett. A reggeli fotózásig pontyzsákba raktuk a szép nyurgát, majd nyugovóra tértünk. Éjszaka még fogtam egy kb. 9 kg-os pikkelyest, de ezt nem hoztam ki a partra, hanem a csónakból elengedtem.


Csütörtökön déltájban
kezdtek egyre inkább gyülekezni felettünk a sötét felhők és az északi szél megerősödése is jelezte, hogy változás kezdődik a magasban. Kora délutánra aztán már teljesen beszürkült az ég és nekiállt, hol kisebb, hol nagyobb intenzitással esni az eső. A barátságtalan, szeles, esős, szinte kora őszies idő, ahogy Petivel számítottunk is rá, kedvezett a halak étvágyának és egyre sűrűbben szólaltak meg a jelzők. A rossz, esős idő majdnem egy teljes napon át tartott.

A délutánt egy-két szerelék elkészítésével és pihenéssel töltöttük. Közben megérkezett egy pár napos horgászatra fiával Peti jó barátja „Donó” is, aki tőlünk kb. 100 m-re lejjebb vert tábort. Egy szolid kis italozást követően kellemes hangulatban beszélgettünk a tározó halainak a szokásairól és „Donó” régebbi kapitális fogásairól…Péntek estig javarészt 4 és 9 kg közötti halakat sikerült szákolnunk. A növekvő kapások láttán sötétedéskor mindketten egy nagyobb mennyiséggel ismét alaposan megszórtuk a bóják közti területet. Gondoltuk a darabosabb halknak is biztosan jusson a beetetett bojliból, magokból, pelletekből…Az éjszaka első fele nyugodtan telt, csak a sátramat verő eső zajára ébredtem egyszer-kétszer. Órámra néztem hajnali fél kettő volt. Nem sokkal ezután a távoli botomon felkínált „hóemberre” erős, húzós kapás érkezett. Gyorsan felhúztam a csizmámat, esőkabátomat és csónakáztam a kapás irányába. Meglepetésemre, mire a bója környékére érkeztem ellenfelem már vagy 40 métert oldalazott a gát irányába. A hal közelébe érve, botom karikába hajlott és lassan egyenletesen bólogatott. Ekkor már éreztem, hogy egy komolyabb halat sikerült horogra csalnom. A bő tíz perces, rendkívül élvezetes fárasztás után egy szép tőpontyot meríthettem. Boldogan motoroztam vele a partra és izgatottan mértem meg a súlyát. A mérleg 15,50 kg-ot mutatott. Fantasztikus, gondoltam magamban! Titkolt vágyam volt, hogy az egy hét alatt legalább egy db 15 kg feletti halat tudjak fogni ebből a hatalmas vízből… Ez most sikerült! Óvatosan raktam a halat a pontyzsákba, majd az újra csalizást követően visszavittem az előbbi kapás helyére a szerelékem. Beélesítettem a jelzőm, majd bevackoltam magam a hálózsákba és próbáltam elaludni, mikor újabb húzós kapás törte meg a csendet. Most a jobbos, közelebbi botom jelzője sípolt. Ismét a lehető leggyorsabban próbáltam az erősen hullámzó vízen a hal fölé érni. Ez a hal is jobbra, a gát felé oldalazott. Tudva, hogy komolyabb akadó nincs a környékemen élvezettel fárasztottam halam. Az előzőleg fogott pikkelyeshez képest kissé hamarabb a felszínre tudtam húzni és a második próbálkozásra sikeresen megmerítettem. Látva, hogy hasonló méretű az előző halhoz nagy öröm lett úrrá rajtam. A partra kiérve a fejlámpám fényénél nagy megelégedéssel vettem tudomásul, hogy a szép tükrös pontos súlya 16,60 kg! Ezt a halat is pontyzsákba tettem a reggeli fotózásig. Nagy öröm volt számomra látni, hogy milyen szép halak lakják a tározót. Az újra csalizást, és alapos etetést követően a kissé hűvös éjszakában hamar álomba szenderültem.

Szombat kora reggel ismét egy húzós kapásra riadtam. A sátorból kiérve felvettem a balos botomat, gyorsan a csónakba szálltam és indultam a távolabbi majd 300 m-re lévő bójám irányába. Amíg a hal felé tartottam örömmel vettem tudomásul, hogy az éjszakai rossz időnek nyoma sincs. Az eső elállt, kissé kitisztult az ég, csak az északi szél borzolta még mindig a tavat. Ahogy közeledtem a halhoz meglepődve tapasztaltam, hogy jó pár méterre túlment a bóján és erősen balra oldalazik, a tó kíméleti részének az irányába. Amikor már csak 15-20 méterre lehettem tőle egyre erősödő és folyamatos tempóban kezdte húzni az orsóm dobjáról a zsinórt. A hullámzó vízen igyekeztem úgy irányítani egyik kezemmel a csónakmotort, hogy a kontaktus folyamatos legyen. Az első tíz perc eltelte után kezdett tudatosulni bennem, hogy bizony ez a hal jóval nagyobb az éjszaka fogott halaknál. Lassan komótosan húzott, egy-egy fejrázással tudatva, hogy nem szeretne a vízfelszínre jönni. Már bő negyed órája tartott a fárasztás mikor először a vízfelszín közelébe tudtam erőltetni. Ellenfelemnek ez egyáltalán nem tetszett és egy hatalmas farok csapást követően újra a mélybe tört. Olyan erős volt még mindig a hal, hogy karikába görbülő botom első három gyűrűjét pár másodpercre, a víz alá húzta. Még jó tíz perc telt el mikor először megpillanthattam teljes nagyságában.  A hatalmas hal láttán rendkívüli izgalom lett úrrá rajtam. Minden erőmmel a merítésre összpontosítottam, ami hullámzó vízen nem volt a legegyszerűbb. Végül bő húsz perc után sikerült a teljesen kimerült ellenfelem alá csúsztatni a merítőt és megszákolni. A csónakhoz húzva láttam csak, micsoda gyönyörű, hosszú robosztus tőpontyot fogtam. A partra érve a horgot óvatosan kiakasztottam a szájából. A Red Force és White Secret bojlik még ott lógtak a hajszálelőkén.

Szinte rohantam felkelteni társamat, hogy ő is lássa milyen szép halat fogtam. A mérlegelésre feljött hozzánk Dono is, aki velünk együtt nagy izgalommal várta a hal súlyát. A mérlegelő zsák súlyának levonása után a csodás hal pontos súlya 23,30 kg volt! Elmondhatatlan öröm lett úrrá rajtam, amihez hasonlókat kívánok minden pontyhorgásznak. Egyszerűen alig akart tudatosulni bennem milyen szép halat fogtam ismét egy számomra eddig szinte ismeretlen hatalmas vízből. A parti fotózást követően természetesen a vízbe is bementem a gyönyörű hallal pár fénykép erejéig majd, óvatosan visszaengedtem. Remélem hosszú élet áll még előtte… A kávénk iszogatása közben boldogan meséltem Petinek az éjszaka fogott halaimról, csalikról, fárasztásokról. Társam elmesélte, hogy éjjel szintén több halat fogott, de a legnagyobb súlya is mindössze 10 kg környékén volt. Megbeszéltük, hogy napközben átrakja a bal oldali és középső bójáját egy másik területre, hátha sikerül neki is darabosabb halat fognia. Napközben még az eddigieknél is erősebb északi szél támadt.  Ennek valamelyest örültünk, még ha nehezebb is volt a behordás, hisz a tőlünk kb. 500 m-re balra lévő kíméleti területről gondoltuk talán „kifújja” a halakat az erős szél…

A délutánt egy-két szerelék elkészítésével és pihenéssel töltöttük.  A sziesztát Peti középső botjának jelzője szakította meg, aki rögtön a csónakba ugrott és indult a hal fárasztására. Hamarosan egy tömzsi tükrössel érkezett vissza a partra. A mérleg 15,10 kg-ot mutatott. Nem sokkal később a balos botjára érkező húzós kapásra emelt be. Hamarosan ismét egy szebb hallal ért partot. Ez a hal 14,40 kg volt. Az erős viharos szél, ahogy sejtettük pozitívan hatott a halak táplálkozására. Láttam társam arcán, hogy mennyire örült ennek a két szebb halnak. Gyors fotózást követően visszaengedtük a halakat.
Az est közeledtével a szél nem csillapodott és újfent megeredt az eső. A botokat mindannyian újracsaliztuk és izgatottan vártuk az éjszakát. Ezen az éjjelen, a közelebbi botomon felkínált Top Force és Red Lobster „hóemberre” jelentkezett pár hal kb. 10-és 12 kg közötti súlyban. Hajnali három órakor aztán elállt a szitáló eső és ezzel együtt a kapások is megszűntek. Örömmel bújtam hálózsákom melegébe és hamar elaludtam.

A következő kapásra vasárnap, reggel fél nyolc táján riadtam. Szintén a közelebbi botomon lévő zsinórt húzta egy újabb hal. A botot megemelve, meglepődve tapasztaltam, hogy az teljesen karikába hajlik és még az orsó dobjáról is húzza a zsinórt ismeretlen ellenfelem. Ahogy csónakba szálltam és motoroztam a kapás irányába már félúton láttam, hogy mennyire gyorsan oldalazik jobbra, a gát irányába halam. Irányt váltottam és próbáltam a lehető leggyorsabban a hal fölé érni és megkezdeni a fárasztást. Ellenfelem szinte mindvégig a fenék közelében tartotta magát. Ahogy próbáltam feljebb húzni azonnal erős fejrázásokkal és kirohanásokkal válaszolt. Rendkívül harcias hal különleges fárasztási élményt nyújtott. Legalább húsz perc telt el mire a leadcoore felső részét megláttam. A hal nem tudom, hogy honnan merített erőt, de ismét a mélybe tört és még vagy jó öt percig körözött mikor az első buborékokat nekiállt fújni. Ekkor már éreztem, hogy ereje fogytán és hamarosan egy „mérges tekintetű” csodálatos tükörponty jött fel a csónakom mellet. A merítőt határozottan alátoltam és a csónakdeszkámra leülve pár másodpercig csak csodáltam erős ellenfelemet. A partra kiérve Peti és Dono már izgatottan várták, hogy mi volt az, ami ennyire erősen küzdött. A keményen védekező halam pontos súlya 20,50 kg volt! Egyszerűen alig akart tudatosulni bennem milyen szép halat fogtam ismét.


A fotózás után halamnak a "Strong" (erős , energikus) nevet adtuk. Később elkészítettem kedvenc reggelinket, majd a nekiálltam a kisebb dolgaimat már összepakolni. Délután éppen a sátramban nézegettem a héten készült fotókat és videókat, mikor a balos botom egy rövid csippanására figyeltem fel. Kimentem a bothoz, de mivel folytatás nem volt így visszamentem a sátramba. Tíz perc elteltével szintén egy rövid pittyenés volt ugyan azon a boton, majd egy centit le esett a jelzőm. Gondoltam ráemelek a botra. A nagy távolság ellenére határozott ellenállást éreztem és rögtön csónakba szálltam, majd indultam a vízre. Már az elején gyanús volt, hogy ellenfelemen szinte alig tudok mozdítani és kénye kedve szerint úszkál. Aztán kb. negyed óra múlva megoldódott a "rejtély", mert egy bronzos harcsafarok csapott a levegőbe. Még bő negyed órát kellet keményen fárasztanom, mire alá tudtam csúsztatni a harcos harcsa alá a merítőt. A „Bojlievő” súlya alatt a mérleg 15,60 kg-ot mutatott! Az este hamar elérkezett sajnos. Gondolatban már a másnap reggeli hazaindulás járt sajnos a fejemben... Az utolsó este még kellemesen elbeszélgettünk, próbáltuk megfejteni, kielemezni a hét történéseit. Éjszaka még fogtam három darab kb. 10 kg-os pontyot és egy 14,90 kg-os pikkelyes gyönyörűséget. Petit az utolsó éjszaka, több kisebb ponty után egy csodás 16,10 kg-os nyurgával ajándékozta meg a tó. A halak zömét kedvenc csalijával a Spicy Fish & Robin Red bojlival fogta, amit Red Lobster és Pineapple lebegő bojlikkal könnyített ki.

Hétfőn reggel még készítettünk egy közös fényképet az éjszaka fogott szebb halakról és nekiálltunk a táborbontásnak.

Részemről egy szenzációs, élményekben gazdag hetet tudhatok magam mögött. E csodás vizet, ami tudom, hogy nem adja mindig könnyen a kincseit nagyon a szívembe zártam. A hatalmas víz, és a festői nyugodt táj, a gyönyörű halak egy olyan tökéletes képet festettek számomra, amelyet egykönnyen nem felejtek! Köszönöm Petinek és Krisztának a rendkívül jó hangulatban eltelt hetet és, hogy barátságunk még jobban megerősödött!





Köszönöm Fehérvárcsurgó!

Sági Tamás S-Carp Product team 2011-08-05

 

RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie