RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Egy eredményes túra lenyűgöző hala!

 
Az idei évben sajnos rengeteg elfoglaltságom miatt, egy Csehországi  bojlis versenyt leszámítva, nem igazán volt időm vízpartra menni és hódolni kedvenc szenvedélyemnek, a pontyhorgászatnak. Pedig rendkívül ki voltam már éhezve egy igazi, kihívásokkal és nehézségekkel tarkított élmény dús horgászatra. Ezért, amikor Mihics Péter barátom június második hetére egy Ecsédi horgászatra invitált, rövid tanakodás után kedvesemmel együtt igent mondtunk a túrára. Az indulásunk előtti napon még többször megnéztem a meteorológiai előrejelzést.

Nyáriasan meleg, de rendkívül változékony, hol napos, hol csapadékos - szeles időt jósolt. Őszintén szólva kissé elbizonytalanodtunk társammal az előttünk álló hét eredményessége felől, de ahogy máskor, úgy most is próbáltunk minden eshetőségre alaposan felkészülni. Mindkettőnknek volt már szerencséje a tavon horgászni, ami sokszor kiszámíthatatlan, és rapszodikus.  Még idehaza próbáltunk fejben felállítani egy taktikát, - meghorgászandó területek és a csalikat illetően- amin, ha az nem lenne kellően eredményes, esetleg tudunk a hét közben változtatni. A szombati indulásunk sajnos vasárnapra tolódott, így Június 5-én délelőtt, az egy napos csúszást követően megérkeztünk az egyik kedvenc vizem partjára.  A bepakolás közben a tógazda elmondta, hogy az elhúzódó pontynász a tó egyes részein még jelen van és a halak, valószínű ennek is köszönhetően nem igazán voltak étvágyuknál, már az elmúlt héten sem. Pár perc erejéig alaposan lelombozott bennünket a hír, de aztán igyekeztünk a lehető leggyorsabban elfoglalni horgászállásunkat. A kényelmes stégen hamar berendezkedtünk, ezután felszereltük a 3-3 botunkat, majd csónakos helykeresésre indultunk.

 Az első horgászhelyek és taktika:

Ahogy előzőleg megbeszéltük - valamelyest hagyatkozva a helyismeretünkre illetve megérzéseinkre-, a hat bójából négyet a szemközti part közelébe, a fás-bokros, viszonylag „sekély” 4-7 méter mélységű részekre raktuk le. Ezek a területek a pontyoknak, a bőséges természetes táplálékon felül, búvó és pihenőhelyet is biztosítanak, így szinte „kötelező” a közelükben horgászni. Kettő bóját Peti a tó közepén húzódó gerinc oldalába rakott a 10 és 13 méteres mélységekbe, hátha épp ott vonulnak el a héten a halak.

A bóják környékét aztán főtt tigrismogyoró és chilis kender, valamint Robin Red-es pellet-mix-el szórtuk meg. A halas-fűszeres és májas-kagylós bojlikból pár szemet szétlapítottunk és ritkásan szétpotyogtattunk egy nagyobb területen. Érdemes ezt az apró trükköt alkalmazni, hisz a meglapított és megnyitott bojlikból az olajok és attraktorok a vízbeérést követően szinte azonnal és egyenletesen tudnak kiáramolni, ami hamarabb felkeltik a halak érdeklődését.  A bojlinkhoz, ha megfelelő beltartalom is párosul, akkor az, biztosan nem kerüli el a környéken kóborló halak figyelmét.

A bojlikat célszerű óvatosan megnyitni...

Mivel véleményem szerint soha nem tudhatjuk, hogy kedvenceinknek az adott időben mi az csali vagy csalizási kombináció, ami épp felkelti a figyelmüket, ezért szinte mindig más-más csalizási módot alkalmazok a botjaimon.  Ez most sem volt másként, így a dupla süllyedő bojli, a „hóember” és az egy szem pop-up bojli felkínálásával kezdtem meg a horgászatot.

Mindig különböző csalizással és előkékkel próbálkozom 

Közeleg a nyári vihar...Kora este szinte a semmiből érkezett meg az első vihara, egy alapos felhőszakadással. A frissítő zápor elvonulása után gondoltuk mozgalmas éjszaka elé nézünk, de egy, az ananászos pop-up bojlimtól elcsábuló 12,5 kg-os harcsán kívül az éjszaka nyugodtan telt. Hajnalban sikerült még egy 14 kg-os pontyot fognom, aztán a nappali órák -a nyomott szélcsendes időben- csendesen teltek. A második napunkon, kedden, ha lassan is, de kezdett pár kapás jelentkezni a túlpart közeli etetéseken

   









Újabb helyek, és remények…A baj csak az volt, hogy az elsőre kiszemelt középső és jobbos botom horgászhelye közelébe, oldalirányban a víz alatt egy ritkás ágas bokros terült el, így hiába próbáltam a kapáskor ellen tartani a halaknak, ahogy oldalaztak lefűzték magukat…
Barátom viszont, szintén a túlpart közeli helyről, két 10 kg feletti hala után egy gyönyörű 15,40 kg-os pontynak örülhetett. Napközben a stégünk háta mögötti sekély nádas bokros részről és a csatornából szórványos pontymozgás hallatszott. Mivel két nap már eltelt a túrából ezért rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, hogy újabb helyeken próbálunk szerencsét. Nekem mindenképpen másik helyet kellet keresnem, hisz a három halvesztés után nem volt értelme tovább erőltetni a horgászatot. Rövid radarozás és ólommal való tapogatás követően egy újabb fás bokros előtti részt néztem ki, újfent a túlpart közelében, az előző bójámtól jócskán még jobbra. A tófenék itt leginkább egy kis katlanra emlékeztetett. A mélyedés talán 3-4 méter széles lehetett, melynek a két oldalán erősen feltört a meder. Jobbra-balra akadó nem volt, mögötte viszont igazi halmarasztaló elszáradt fák meredtek ki a vízből. Hogy a lehető leg eredményesebb legyek a következőkre gondoltam ...

  

Az akadó sor előtti horgászatom elméletben…
-Ha szinte teljesen beszorítom a nyelető- féket és próbálok a lehető leghamarabb reagálni a kapásokra, akkor a hal csak nagyon nehezen tud a bokrosba ugrani és vélhetően egy képzeletbeli félkörívet leírva, jobbra vagy balra fordul majd el. Persze, hogy ez élesben is működjön szinte zsinórszakadásig beszorítottam a normál féket is, hogy akasztás után se tudjon a hal zsinórt húzni, természetesen csak addig, amíg kellő távolságra nem tudom elkényszeríteni a bokroktól.  Csak ez után jöhet a csónakba szállás, és a fék meglazítását követően a fárasztás. Szintén fel kellet készülnöm a kapások lehető leghamarabb történő lereagálására is! A botokat is nagy odafigyeléssel, stabilan kellet a tartókba elhelyeznem az orsóm fékjét pedig mindenegyes alaklommal precízen beállítani.

    

Amint kijelöltem új helyemet, Peti a rá jellemző határozottsággal egy eléggé extrém elképzelést osztott meg velem. -„A tó közepén lévő gerinc nem ad halat ezért a mögöttünk lévő csatornában fogok kora estétől horgászni, egy bottal” - jelentette ki. Látva a rengeteg bokrot és nádat kissé értetlenül álltam társam elképzelése előtt, de egy rövid tereprendezést követően önelégült arccal mutatta meg melyik ágakon vezeti és töri majd meg a zsíróját. Ahogy leszállt az est már egy-egy bottal mindketten az új helyeken vártuk a kapást. Éjfél előtt az újonnan lebójázott akadós előtti „katlan” adott előbb egy 13 kg-os, majd egy 12,40 kg-os tükröst. Mindkét halnak nagyon örültem hisz a napközben elképzelt taktikám, egyelőre sikeresnek bizonyult. A halakat meg tudtam akadályozni abban -a szorosra állított féknek és a gyors kontaktusfelvételnek köszönhetően -, hogy az akadóba rohanjanak.

Talán hajnali három óra lehetett, mikor Peti a hátunk mögötti csatornából érkező húzós kapásra reagált. Bő 10 perc múlva széles mosollyal az arcán tért vissza a stégre.  -Jól befűzte magát a nádasba, de óvatosan kiszabadítottam- közölte nagy örömmel.  A hosszúkás hal súlya 17,10 kg volt. Mielőtt visszabújtunk volna a hálózsákunkba nekem is egy rövid csippanást jelzett a jelzőm. Azonnal ráemeltem és próbáltam ismét keményen elhúzni, elfordítani a halat. Mikor már pár méter zsinórt fel tudtam az orsómra tekerni, a csónakba szálltam és indultam fárasztani, ami az itt élő halaknak köszönhetően fantasztikus élmény! A nagy mélységeknek és az oxigén dús víznek köszönhetően minden egyes hal keményen megdolgoztatja az ember izmait, mire a merítőbe tudja kényszeríteni. Mostani halam is leoldalazott a majd 17 méteres árokba, így bő 15 perc eltelt mire sikeresen felhúztam, majd megmerítettem a duci pontyot. A halat 15,90 kg-osnak mérlegeltük.

     

Egy helyen a két szerelék...

Szerda reggel a hajnalban fogott halak fotózást követően egy újabb lépésre szántam el magam. Mivel az újonnan megtalált jobbos helyem viszonylag rövid idő alatt három halat is adott, ezért úgy döntöttem, hogy a 3-4 méter széles mélyedés másik szélére is rakok egy szereléket. Bíztam benn, hogy ha folyamatosan szórom a szűk katlant, akkor egyre több hal fog megjelenni a terített asztalon. Hogy dupla esélyem legyen egy-egy halat megakasztani ezért talán merész, de nagyon kézenfekvő volt a két szerelék egymáshoz közeli elhelyezése a kis árokba. Délelőttre már egyik botomon egy szem ananászos-vajsavas lebegő bojli, míg a másikon két szem bepasztázott Red Force csali várta az érkező halakat. Kora estig, a fülledt melegben, hol az egyik hol a másik botommal sikerült ismét három db. 9-és 12 kg közötti pontyot fognom, ami nagy bizalommal töltött el. Az éjszaka folyamán kissé feltámadt az észak-keleti szél, ami szerencsémre pont a horgászhelyem felé, áramoltatta a tó felső melegebb vízét, így még nagyobb bizalmam volt az újonnan kialakított horgászhelyem iránt.

Egyre sűrűbben érkeznek a halak…

Csütörtök reggelig még három pontyot fogtam a kis katlanomból.  Napközben egy hidegfront érkezett, aminek köszönhetően még erősebben kezdett fújni a szél. A kissé borongós szeles időben egyre gyakrabban jelentkeztek nálam a kapások. Meglepő volt, hogy a nappali órák ellenére szinte óránként jött egy-egy 9 és 13 kg közötti hal, vagy a középső vagy a jobbos botomra. Szinte az egész napot a botok közvetlen közelébe töltöttem, hogy amint jelez a jelzőm, azonnal tudjam a halakat elfordítani, elhúzni az akadótól. Az esti órákig a kilenc kapásból 9 halat sikeresen megszákoltam.

       
Tökéletesen működött mind a taktika, mind az etetési - csalizási módszerem, csak valahogy az igazi nagy hal nem akart sehogy sem megérkezni. (Kedvesem és Peti meg is említették, hogy el kellene raknom a szerelékeimet egy másik helyre, mert túl sok a bójám környékén a kisebb hal..) Egy pillanatig elgondolkodtam a javaslaton, de aztán gyorsan elhessegettem a gondolatot a fejemből. Minden egyes csalizásnál behordásnál rendkívüli módon bíztam abban, hogy meg fog érkezni egy szebb hal! Gondoltam, csak folyamatosan és kitartóan kell horgásznom, ha már úgy is találtam egy jó helyet és keresik a halak a beetetett és felkínált falatoka

Éjjel megjön a várva várt  HAL…

Estére újfent sötét felhők gyülekeztek nagy vihart sejtetve.  Az északi szél nagyon erősen fújt, de a komoly vihar, mint később megtudtuk tőlünk pár km-re vonult el, hatalmas károkat okozva a környéken. Alig hogy besötétedett sikerült fognom az egy szem ananászos lebegő bojlival előbb egy 13,50 kg-os, majd egy kb. 9 kg-os tükröst. Nem sokkal ez után a középső botomon volt másfél óra alatt szinte egymás után három kapás. Ezúttal 12,20 kg, 7 kg és 13,30 kg-os halkat szákoltam. Közben az erős szél egyik pillanatról a másikra szinte megállt. Tükör sima lett a vízfelszín és a hold is kibújt az elvonuló felhők mögül. A sok fárasztástól már kezdett fájni az alkarom és hátam, ami persze azt jelentette, hogy eseménydúsan telt a nap. Valamivel éjfél előtt ismét újracsaliztam a botokat és egymást követően visszavittem a kis katlan két szélére őket. A lehető legprecízebben szinte centire pontosan leraktam előbb az egyik majd a másik felcsalizott szereléket. Ráetettem a szokásos két három marék főtt mogyorót és kendert, a két lapátnyi pelletet és pár szem bojlit.  A stégen újfent beállítottam az orsóim fékjét és elmotyogtam egy kisebb fohászt, -a nagy hal reményében-. Lehet, hogy hihetetlen, de már biztosan érezték Önök is, úgy igazán legbelül, hogy  történi, kell valami igazán nagy dolognak a horgászat alatt… Nos rajtam is ez az érzés volt már szinte kora délután óta….. Petivel még nekiálltunk egy kis diskurálásnak  közben el - elmeredtünk a hold szikrázó fényeit csodálva. Már éjfél körül járt az idő és épp lefeküdni készültünk, amikor a középső jelzőm egy rövid csipanást jelzett. Rögtön odasiettem és a már görbülő botot gyorsan megemelve ismét próbáltam megakadályozni, hogy a hal az akadóba meneküljön. Viszont most, ellenben a napközben fogott halakkal, hiába próbáltam húzni ismeretlen ellen felemet, az szinte egy centit sem akart semerre mozdulni. Botom teljesen karikába hajlott, a zsinórom pedig szinte pattanásig feszült. Pár másodpercig átvillant az agyamon, hogy talán akadóba van a halam, azért nem tudom egy picit sem húzni. A patthelyzet még vagy 10 másodpercig tartott, mire az első, kb. egy méter zsinórt végre fel tudtam tekerni az orsómra. Mikor már kb. 5-6 méter zsinórt nyertem, a csónakba szálltam és még mindig erősen próbáltam magam felé húzni a halat, nehogy az visszaforduljon, a biztonságot jelentő fák közé. Ahogy közeledtem a csónakommal észrevettem a fejlámpám fényénél, hogy ez a hal az első, amelyik nem balra a nyílt vízre, hanem jobbra menekül a partszéli nádas és hínármezők közé. Szerencsémre a nádfal elől el tudtam halamat fordítani, viszont egy nagyobb hínármezőbe alaposan betekerte magát. Igyekezem a lehető leggyorsabban egyik kezemmel lefejteni a zsinóromra tekeredett hínárszálakat, úgy hogy közben a másik kezemmel próbáltam feszesen tartani a zsinórt nehogy kirázza a hal a horgot a szájából. Halam nem sokáig tűrte a vízinövények fogságát, és ahogy megérezte, hogy körülötte fejtem le a menedéket jelentő hínárt, iszonyatos erővel megindult, ezúttal egy kb. 50m-re lévő kis sziget felé. Gyorsan irányba fordítottam a csónakot és próbáltam a lehető legkeményebben megakadályozni, hogy elérje a szigetet. Nem kis izgalmak árán aztán a szigettől pár méterre elfordult és komótosan körözött a csónakom körül.

     

Érezve a lassú egyenletes húzást és a nagy tömeget kezdtem már felfogni, hogy bizony egy jócskán termetes halat sikerült horogra kerítenem.  Talán tíz perc is eltelt mire a fejlámpám fényénél először láttam egy hatalmas testet körvonalazódni. Mivel a zsinóromon még mindig jócskán volt a hínárszálakból ezért tisztán nem láttam a halat csak a nagy súlyt éreztem. A komótos hal ezután még kétszer,- most már jóval erőtlenebbül- a mélybe tört majd teljesen elfáradva felfeküdt a vízfelszínre. Ekkor a merítőt egy határozott mozdulattal alátoltam.  Megvan! - Lélegeztem fel -. Amint a merítőmet széthúztam és felcsavartam, a halat a csónakom mellé húztam. Valószínű, hogy már túl fáradt lehettem, mert csak a negyedik emelésre tudtam egy picit kiemelni a vízből, hogy meglássam mit is fogtam. És csak ekkor tudatosult bennem –látva és érezve a hatalmas tömeget, - hogy megvan az a bizonyos nagy hal. Rögtön ezután egy nagyon hangos IGEN-MEGVAN üvöltés fakadt ki belőlem. Ahogy visszaértem a stégünkhöz Peti izgatottan kérdezte mit fogtam, mekkora, minek örültem ennyire? Amikor meglátta és segített kiemelni a hatalmas halat csak annyit mondott - te jó ég ez van vagy 24 kg legalább! Nos, a letárázott mérleg kijelzője pontosan 26,60 kg-ot mutatott. Azonnal térdre rogytam olyannyira hihetetlen öröm lett úrrá rajtam. Megérte a helyválasztás, megérte csinálni, fogni a halakat, jó pár ponty után kiadta a „kiskatlan” – mondogattam félhangosan - mert most itt fekszik a matracon az a hal, ami miatt, többek közt érdemes pontyhorgásznak lenni….Egy nehéz terepről egy ekkora halat kifogni számomra ez az igazi pontyhorgászat… Talán ezért is örültem rendkívül –e halnak! A halam pontos súlyának a hitelesítésére áthívtuk még a szomszéd stégen horgászó srácokat, akik szintén csodálva figyelték a hatalmas tőpontyot. Ezután óvatosan egy nagyméretű pontyzsákba helyeztem a halat a reggeli fotózásig. Az éjszaka hátralévő felében alig jött álom a szememre, annyira örültem még mindig új rekordomnak.

Péntek reggel aztán a szikrázó napsütésben készítettünk halamról jó pár fényképet, felvételt aztán kicsi dédelgetés és simogatás után visszaengedtem a vízbe, oda ahol reményeim szerint még nagyon sokáig élni fog, és más horgászoknak is legalább olyan élményt nyújt, mint nekem....
 

 

Természetesen örömöm egy kicsit sem csillapodott és még mindig öröm mámorba úsztam. Az utolsó napunkon ismét gyönyörű napsütéses szélcsendes időben horgászhattunk. napközben fogtunk még 7 db pontyot ketten, átlagban 10-11 kg közötti súlyban. Kora este kedvesem még készített nekünk egy nagyon ízletes grillvacsorát és nekiálltunk lassacskán a reggeli indulásra összepakolni. Az utolsó éjszakánkon Peti is fogott egy majd 13 kg-os harcsát, két szem Top Force bojlival én pedig egy érdekes kinézetű 12,50 kg-os tükörpontyot.

      

    

Szombat reggel a majd egy hetes, rendkívül jó hangulatban eltelt mozgalmas, élménydús és horgászat után kipihenten hazaindultunk.

Köszönöm még egyszer Petinek az összes, héten kapott segítséget és nem felejtem, hogy más sikerének is legalább annyira tud örülni, mint a sajtjának, hisz sosem tudni, hogy a következő horgászatkor kinek kedvez majd a szerencse és jön meg az a bizonyos NAGY HAL…..

Sági Tamás

S-Carp product team

 

RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie