RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

Az a varázslatos éjszaka

 
A fagyos téli estéken már alig emlékszünk a kánikula perzselő napsugarainak érintésére a bőrünkön, de a fényképalbumot böngészve jó visszagondolni a nyár, a „szezon” emlékezetes pillanatira. Elmerengni egy-egy szebb fogás körülményein és visszaidézni a számos kalandos fárasztás egyikét. Az elmúlt napokban én is így tettem.
 
 
Látkép árnyékból

Az augusztusi teliholdat már egy hete elhagytuk, amikor az éj sötétje végre a tóparton ért. A satnya kis hold-szelet alig bírta bevilágítani a szép lassan sötétbe burkolózó tavat és körülötte elterülő mocsaras sávot, nagy akaratában segítségére voltak a csillagok. Megannyi apró pici szentjánosbogár világított a nyári égboltról, aki látta olyan érzése támadt mintha éjnek évadján repülőgépről fürkészné egy nagyváros látképét. Egyszóval varázslatos estének indult. Végszerelékek a helyükön, kapásjelzők élesítve, már csak az a bizonyos hang hiányzott, ami újra kicsalt erre a korántsem egyszerű horgászvízre. Tíz óra körül járhatott az idő, amikor még mindig a csillagképek beazonosításával foglalatoskodtam miközben határtalan nyugalom telepedett rám. A hosszú merengésből szinte úgy riadtam fel. A stégtől - melynek szélén üldögéltem- alig pár méternyire a fél méteres vízben egy hatalmas, szinte már puskalövés szerű robajjal egy nagybajuszú táplálékra talált. A felfröccsenő vízcseppek kishijján elérték a stéget is. Lebénultan és csak a következő harcsarablás zökkentett vissza a valóságba. Ekkor kezdett körvonalazódni, hogy a mai éjszakán különös és rendkívüli harcsaaktivitásnak lehetek itt és most fültanúja. Jó jelnek éreztem a ragadozók ilyen mértékű habzsolását, mert tapasztalataim szerint ilyenkor jó étvágyuk van a békéshalaknak is. Mire egyet fordult az óra nagymutatója meghallottam az első pontyugrást is. Öblös tekintélyt parancsoló hang volt ez, mely egészen bizonyos, hogy nem egy növendék haltól származott. A stégre raktam ki az ágyamat, melyen hamarosan kényelembe helyeztem magam. Az élettel teli víz hangjai lassanként álomba ringattak, de kapásjelzőm csippanása hamar visszarántott és éberebb voltam, mint valaha. Két óvatos emelés hallatszott, de mire kiugrottam az ágyból és a bothoz értem már tempósan fogyott orsóm dobjáról a zsinór.

Azonnal csónakba pattantam, a motor 5-ösön duruzsolt mögöttem. A vízről felszálló rendívül meleg pára az arcomba vágott, szívem a torkomban dobogott, fülemben pedig még mindig az éj sötétjét megtörő kapásjelzőm éles hangja visszhangzott. Vad vizeken kicsikart kapások mindig ilyen hatással vannak rám. Az akciómhoz tökéletes díszletet nyújtott a már említett milliárdnyi apró csillaggal díszített mélyfekete égbolt. A zsinórvezető villákból felszedve a 35-ös monofilt lassan elértem a sprőd 60-as harcsázó előtét zsinórt, ami ezen a vízen szinte kötelező. Már nincs messze az ellenfél – gondoltam – jó húsz méterre lehet tőlem. Két helyen akadók fogja volt a zsinór, de mivel sikeresen szabadítottam mindkét akadóból hirtelen direkt kontaktusba kerültem halammal. A felszínen várt a csodás teremtmény melyet fejlámpám fénye egy víz alatti bokorsor felé kergetett. Tudtam, ha eléri az akadót, elveszíthetem örökre. Ráfogtam a dobra és mintha bomba robban volna a horgon. A bot karikába hajlott és hosszú másodpercekre minden elcsendesedett körülöttem. A hal a víz alatt küzdött a szabadságáért én pedig lélegzetvisszafojtva próbáltam irányítani ellenfelemet melyről akkora már kiderült, hogy egy méretes tőponty. A szákolásig eltelt még pár izgalmas perc, mert nem adta magát könnyen. Még a merítő elől is kifordult párszor és meg-megiramodott. Végre be tudtam hálózni és partra vinni méltó ellenfelemet. Óvatosan bezsákoltam, hogy a reggeli nap fényénél tudjam megörökíteni a tövest. Visszahúztam a szereléket majd próbáltam aludni egy cseppet, persze nem ment. Még a következő kapás is ébren talált, melyre így gyorsabban tudtam reagálni.
Hosszas csónakázás után egy jókora amur várt a kapás helyén, a felszínen figyelt meredt úszókkal. Ezt a nyugodt viselkedést sokszor tapasztaltam pontyoknál is, és véleményem szerint a kiváltó ok, hogy a szerelék a kapás utáni másodpercekben elveszti a nehezéket, mely jelen esetben egy gumival rögzített kb. 300g súlyú kavics volt. Ennek következtében a csodás és hibátlan növényevő minden „dühét” közvetlen közelemben adta ki. Megtetszett neki az egy szem ananász illatot árasztó fluoro sárga színű golyócska. Sietős fotózás után, úszhatott is tovább. Rövid pihenés után a hajnal ismét a vízen talált, a tó közepén volt találkám egy vadul védekező tükrössel és a napkeltekor ébredező madársereg lelkes vijjogással és csicsergéssel üdvözölt. A Két szem lebegtetett tigrismogyoró igencsak fogós csalinak tűnt a nagy szemcsenagyságú tigrismogyorós etetés közepén. A horog jól ült a hal szájában így sikeres fárasztás végén ismét munkába állt a fényképezőgép. A kora reggeli fényekben igazán pompásan mutatott a hibátlan tükrös, és rövid pózolás után már úszhatott is tovább.


Később készült pár fotó a tövesről is és természetesen ő is visszanyerte a szabadságát. Három kapás eredményeként három megszákolt hal - nem is akár milyenek - ezen a rendkívüli kihívásokat és érintetlen uszonyosokat tartogató vízen. Mindezt jó eredménynek értékeltem. Egy rövid kis horgászaton voltam túl, de ebből is jól látszik, hogy ha csak kevés időt tudunk szenvedélyünkre szánni, akkor is érdemes ellátogatni még az ehhez hasonló bonyolultabb vizekre is. Természetesen a fogási esélyeinket megsokszorozza, ha hosszabb időt tudunk a parton eltölteni.
 
 
Zárszóként csak annyit, hogy érdemes minél több és szebb fotót készíteni a vízparton, megörökítve minden apró részletet. A zord téli időkben egy kis nyarat, napsütést és a horgászszezon emlékezetes pillanatait tudjuk magunk elé varázsolni a jól eltalált fotósorozat segítségével.

Kovács András
S-Carp Product Team

RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie