RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

A zsinór útja

 
A meghorgászandó terület

Az, hogy kinek mi a legígéretesebb horgászhely, teljesen szubjektív dolog. Mindenki saját megérzéseire és tapasztalataira hagyatkozva bójázik, etet és hordja vagy dobja be a csaliját. A következőkben egy olyan technika bemutatása a célom mely behordós peca alkalmával segít elérni azokat a helyeket ahol kedvenc bajuszosainkat sejtjük. Horgászataim során számos alkalommal találom magam olyan helyzetben, amikor az esetleges kapástalanság, a tó viszonyai vagy adott esetben a horgásztársak „tevékenysége” arra kényszerít, hogy az addig meghorgászott területet feladva, váltsak. Mivel egy estleges költözés rengeteg cuccozással és időkieséssel járna, ezért nem preferálom, valamint a legtöbb esetben nincs is rá lehetőség a partszakasz foglaltsága miatt. A másik eset az, hogy nincs olyan parti hely vagy sziget ahonnan a felcsalizott végszereléket nyugodtan a kiszemelt területre tudnám juttatni. Ilyenkor jön nálam számításba az általam gyakran alkalmazott horgászati mód a zsinórtörés, zsinórmegvezetés. Ez a nagy odafigyelést és átgondolt viselkedést igénylő praktika számos csodás halhoz segített már hozzá mind engem mind pedig horgásztársaimat.
 
Zsinórtörési technikák

Több féle okból több féle megoldást alkalmazhatunk zsinórtörésre, melyekkel számos különböző akadályt tudunk leküzdeni. Kezdjük a legegyszerűbbel. Például, még a nagy víztározókon is, ahol jellemzően összefüggő, szigetek és vízi növényzet nélküli, területeket tudunk meghorgászni, néha szükséges alkalmaznunk a fent említett technikát. Pár éve egy ilyen tavon horgásztam és a magas vízállás miatt a part menti bokros sáv is méteres vízben állt. Így a táborhelyünktől balra elhelyezkedő remek lehetőségeket nyújtó terület meghorgászása csak az alábbi grafikán bemutatott módon volt megvalósítható. A vízben lévő bokrok elé leszúrt ágasfa segítségével egyszerűen megoldottam a problémát. Egy éjszaka alatt kicsikart 4 kapás kellő megerősítés volt abban, hogy nem hibáztam nagyot mikor a zsinórtörés mellett döntöttem.
 
 
Vannak olyannyira akadós vizek, hogy ha nem akarunk nagyon rövidet húzni illetve dobni, az egyetlen lehetőségünk az ígéretes helyek meglelésére, meghorgászására a zsinórvezetés. Ilyen körülmények között egy nagyon fontos további előnye is van a bokrokon, tuskókon rögzített zsinórvezető villa alkalmazásának. Mégpedig az, hogy ahol a zsinór nem a víz alatt feszül vagy a felszín közelében húzódik, nem tud elakadni. Kiküszöbölve a hosszas zsinórszabadítást, jelentősen le tudjuk rövidíteni a kapástól a hallal való közvetlen kontaktusig eltelt időt megsokszorozva ezzel a sikeres fárasztás esélyét. A grafikán jól látható, hogy az „átjárón” egyenesen, zsinórtörés nélkül is a kívánt terület közelébe tudtam volna juttatni a készséget, de így főzsinórom sokkal több akadóval találkozott volna. Erőfeszítéseim meghozták az eredményt e gyönyörű tükrös képében.
 
 
A vízfelszíni zsinórtörés nagy segítségünkre van, ha víz alatti púpok horgászhelyünktől távolabb eső oldalát illetve rendkívüli mértékben elvízinövényesedett pályát akarunk meghorgászni.
 
A grafikán jól látható, hogy egy víz alatti kiemelkedés teteje telis tele van vándorkagylóval, de a szélviszonyok miatt végszerelékünk ideális helye a púp túloldala lenne. A kagylós részen megfeszülő és kapás esetén súrlódó főzsinór ki van téve sérülés és szakadás veszélyének. A vízfelszíni zsinórtörést egy zsinórsüllyesztő ólommal kombinálva meg lehet oldani ezt a szituációt is. Növényes területet meghorgászva is sikerrel alkalmazhatjuk ezt a technikát, mégpedig a zsinór növényzet tetején tartása céljából így sokkal kevesebb elakadásunk és halvesztésünk lesz. Hosszabb behordások esetén bátran alkalmazzunk 2-3 floater-t azaz lebegtetőt. Ezen technika használata kizárólag nagyon gyér csónakforgalommal bíró tavon elképzelhető, mert itt zsinórunk lényegében a felszínen húzódik.
 
 
Nézzünk egy bonyolultabb megoldást. Idei első túrámon 3-4°C körüli vízhőfok mellett, horgászatom elengedhetetlen része volt a folyamatos helykeresés.
 
A 12-18 órája kapástalan területet feladva új reményekkel feltöltve pakoltam mindig új, ígéretes helyre végszerelékemet. A negyedik nap délutánján egy sekélyebb, kb. 1,5-2 méter átlagmélységű terület és a tó legmélyebb része közti átjáró volt az újabb cél ahol egy markáns törésoldalba 3 méteres vízben akartam felkínálni a csalit. Ahogy a grafika is jól mutatja a pálya elé benyúló félsziget akadályozta a számomra ígéretes helynek a közvetlen meghorgászását. Kapóra jött azonban, hogy kb. félúton volt egy nagyobb sziget. A sziget egyik fájának víz fölé nyúló ágán egyszerűen tudtam rögzíteni egy ¾-ig zárt rozsdamentes karikát melyben esetleges kapás esetén tökéletesen tudott szaladni a zsinór. Mivel a felcsalizott terület magasabban helyezkedik el, mint a körülötte elterülő aljzat ezért a csali közelében le kellett súlyoznom a zsinórt, hogy az arra járó pontyok ne fogjanak gyanút a vízközt kifeszülő monofil miatt.
 
Bár az ítéletidő miatt nem sokan tartózkodtak a tavon, de az esetleges csónakforgalom akadálymentesítése miatt még egy zsinórsüllyesztő ólmot kellett alkalmaznom a bot és a zsinórmegvezető karika között. Így saját mozgásomat is jelentősen megkönnyítettem. Etetésem egy-egy marék egész és félbetört fagyasztott Top Force bojli, egy marék 8mm-es Trout pellet, némi Minamino Original és marha májpor keveréke volt és kész is a kora tavaszi terülj-terülj asztalkám. A horogcsali természetesen, pop-up-pal ellátott kritikusan kiegyensúlyozott kisméretű kombináció volt. Nagyon bíztam a kapás lehetőségében innen és éjfél körül meg is szólalt a jelzőm. Havas esőben fárasztottam ki idei első halamat egy 7 kg körüli tükrös képében majd újrahúztam szerelékemet a koránt sem egyszerű viszonyok között. Reggeli után ismét kapásra lettem figyelmes melynek eredménye lett a képen látható csodás töves.


Zsinórtörés eszközei

Zsinórvezetésre rengeteg minden alkalmas. Legtöbb esetben egy zsinórvezető villát használok, de ugyanilyen jó megoldás lehet egy szimpla botvilla is. A lényeg, hogy ne tudjon oldalirányba kiugrani belőle a zsinór. Ha nincs kéznél más akkor egy Y alakú ágasfa is megteszi. Amennyiben egy belógó faágon próbálom megtörni a főzsinórt akkor egy szimpla sérülésektől és rozsdától mentes nyitott fémkarika a legegyszerűbb megoldás. A legtöbb esetben szükségünk lesz még zsinórsüllyesztő ólmokra is melyeket speciálisan pontyhorgász szaküzletekben, webshopokban tudunk beszerezni. Erősen akadós vagy növényekkel tarkított terepen, ezen súlyok alkalmazása a gyakori elakadások miatt nem javasolt. Felszíni zsinórvezetésre, „floaternek” a legegyszerűbb megoldást egy középen megfelelő átmérőben kifúrt és méretre vágott hab anyag nyújt, de speciálisan erre kialakított termékeket is vásárolhatunk a szakboltokban.
 
 
Mire figyeljünk

Minden esetben győződjünk meg arról, hogy a tó szabályzata nem tiltja az ilyesfajta megoldásokat valamint, hogy tevékenységünkkel nem zavarunk e meg más horgászokat. Érdemes még megfigyelnünk a jellemző csónakforgalmat a tavon és ezzel összhangban kialakítani szerelékünket, hisz senki sem szeretne arra ébredni, hogy egy hajnalban a horgászhelyére igyekvő csónakos spori belekeveredett a zsinórjába. Amit még mindenképp tartsunk szem előtt, hogy mindig úgy rögzítjük a zsinórvezetőt, hogy stabil legyen és ellenálljon a szél vagy a víz mozgásának, mert könnyen fals kapásokat kaphatunk. Ha a fent említett szempontokat figyelembe vesszük és átgondoljuk mi is a teendőnk egy bekövetkező kapás esetén, akkor sikerrel alkalmazhatjuk ezt a felettébb hasznos stratégiát.
 
Kovács András
S-Carp Product Team

RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie