RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

A szezonkezdet…

 
Az idei enyhe tél talán minden túlzás nélkül állíthatom, hogy tényleg rendkívüli…. Egy-két fagyosabb nap kivételével szinte alig csökken a hőmérő higanyszála -1,-2 Celsius fok alá és a nappali órákban is sokszor van akár 5-10 fok is. Hogy ez meddig tart, valamint azt, hogy ennek lesz-e „böjtje” azt még talán senki sem tudja…  Ami biztos, hogy mind ezidáig, amikor is ezeket a sorokat írom a vizek még mindig nem  fagytak be. Fanatikus pontyhorgászhoz híven én sem bírtam ki, hogy legalább egy szűk 48 órára ne látogassak ki az egyik közelünkben lévő bányató partjára. Ha igazán őszinte akarok lenni, akkor elsőre nem ezt a vizet szemeltem ki, de a másik tó, ahova szerettem volna menni a halak pihentetése miatt téli szünetet tartott, így muszáj volt itt szerencsét próbálnom.
 
Pénteken reggel a legszükségesebb dolgok és a minimális csalik bepakolása után, január elejét meghazudtoló napfényes időben értem a víz partjára. A levegő a déli órákra elérte a 8 Celsius fokot, így kényelmesen állíthattam össze a felszerelésemet, illetve a horgászathoz szükséges csalikat. A bányató, amelynek egy napsütötte öblében foglaltam helyet jelenleg 15-18 hektár nagyságú és még aktív bányászat folyik rajta, bár a hétvégén, amikor ott voltam a kitermelés épp szünetelt.  Előbb a botok összeszerelésével és a szerelékek összeállításával kezdtem. Pici, 4-6-os horgok kerültek a 15-20 Lbs erősségű előkékre, melyekre aztán 14mm-es fagyasztott hideg vízi bojlit csaliztam Extra Fruit és White Secret pop-up bojlik társaságában.  A csalizást követően leellenőriztem a tó szélében, hogy a kikönnyítés megfelelő-e, hisz ilyenkor kiemelten fontos, hogy a lelassult, gyengén táplálkozó halaknak a csali mindenképpen „beússzon” a szájába.
 
 
Következett egy viszonylag gyorsan dolgozó spod-mix elkészítése, amibe egy palack főtt Csilis kendermag, két doboz csemegekukorica, valamint Minaminóval átitatott apró, Amino és Special Carp pellet került - némi bojlival és bojli morzsával megspékelve.
 
 
A parttól úgy 60-65 méterre találtam egy pár négyzetméteres mélyedést, ahol a vízmélység valamivel több, mint 3 méter volt és ezt vékony márga és iszap fedte. Ide etettem be a keverékem felét alapozásként, majd 15-20 szem bojlit szórtam még a környékre a lehető legritkábban.  Hamarosan minden bot a helyén volt és a jelzők beélesítve várták, hogy a zsinór megmozduljon majd.
 
 
Január van és BOJLIVAL HORGÁSZOK! - jelentettem ki magamban nagy megelégedéssel -, bár hogy lesz-e bármiféle eredményem, abban egyáltalán nem voltam biztos…  Az idő gyorsan haladt és mire felállítottam a sátramat, arra lassacskán a nap is lenyugodni készült. A levegő rohamosan hűlt és a tiszta égbolt alatt egészen 0 fokig süllyedt.  Megragadó volt a csend és nyugalom, amint a természet a téli álmát aludta éppen.  A vízfelszínen egyetlen egy apró kis jelét sem láttam, hallottam annak, hogy kicsit is éledezne, de ez a 4,5 fokos vízben január elején teljesen normális volt. Hamarosan bevackoltam magam a hálózsákomba és a fejlámpám fényénél horgászmagazinok lapozgatásával töltöttem az időmet. Hamarosan aztán elszenderedtem. 
Szombat reggel aztán a balos botom jelzőjére riadtam. A kissé határozatlan csipogás átment folyamatos hangjelzésbe és már igyekeztem is a botomhoz. A sátorból kilépve eléggé cudar kép tárult elém. Vastag, félig fagyott köd borította a táját, de ez engem most nem érdekelt. Gyors elkaptam a kapás pillanatát a gépemmel, majd pillanatok múlva már fárasztottam is a szezon első halát. Szapora fejrázásiból rögtön tudtam, hogy nem az a hatalmas ponty, amire mindig várunk, de ez most cseppet sem érdekelt. Csak legyen bent a merítőmbe és boldog leszek. Hamarosan aztán erejével elkészülve már a hálóba tátogott. Óvatosan kiakasztottam a „hóemberes horgot” a szájából és örömmel vettem a kezembe. Valamivel több volt, mint 6kg, de legalább úgy örültem neki, mint nyáron egy 15kg feletti pontynak.  Óvatosan engedtem a merítőből vissza a duci tükröst, akit a letisztult vízben még pár méterig láttam aztán eltűnt a szemem elől.
 

A szereléket hamarosan visszadobtam a kapás helyére, majd készítettem egy kiadós reggelit és egy nagy adag forró teát, hogy kissé átmelegedjek a zord reggelen.  Már majdnem dél volt mikor kezdet feloszlani a köd és ismét kezdett a hőmérséklet emelkedni. Nem volt annyira jó az idő, mint az előző nap, de még így is jóval elviselhetőbb volt, mint az ilyenkor megszokott.  Úgy gondoltam néhány szem 14mm-es bojlit ismét szétpötyögtetek a horgaim környékén, hátha több hal is van a közelben. Kisvártatva, - ezúttal a jobbos botomon - egy újabb téli kapással, majd egy ponttyal lettem gazdagabb. Szinte ugyan olyan méretű volt, mint az előzőleg fogott halam, csak ezúttal pikkelyes változatban.
 
 
A két hal már nem lehetett véletlen és kimondottan örültem, hogy a bányató egy olyan pontjára ültem ahol van némi pontyjárás és a halak csak - csak felszedegetik a beszórt finomságokat.  Mire besötétedett egyre sűrűbb felhők lepték el az eget, aminek köszönhetően a második estémen és éjszakámon több fokkal enyhébb volt az idő. Ahogy teljesen besötétedett ismét sikerült egy tükröst becserkésznem, aminek a súlya már meghaladta a 7kg-ot, majd valamivel éjfél után ismét egyet - hasonló súlyban. Persze szerettem volna, ha lassacskán a testesebb halak is rátalálnak az etetésemre és a csalijaimra, ugyanakkor tudtam azt is, hogy egy ilyen típusú vízen a szűk két nap alatt erre vajmi kevés az esélyem…. Persze amíg a horgok a vízben vannak, addig bármi megtörténhet és ez így van télen, nyáron egyaránt…
Vasárnap reggel felhős, de tiszta időre ébredtem. Ránéztem a hőmérőmre és 9 fokot mutatott! Főztem egy forró kévét és lassacskán ráhangoltam magam a pakolásra. Hamarosan a középső botomon előbb egy picit leesett, majd hírtelen a bothoz ragadt a swinger. A beemelés után az érzékeny pálcán egyből éreztem, hogy talán ez egy picivel nagyobb hal a társainál. Jócskán eloldalazott, bár nem is erőltettem. Kiélveztem minden apró részletét a fárasztásnak. Néhány perc múlva aztán megmerítettem a harciasan küzdő tövest. Az ellenállásából kicsit nagyobb halra számítottam, de így is ez volt a hétvége hala, a maga 8,70kg-os súlyával. Gyors lefotóztam, majd visszaengedtem a jéghideg vízbe.
 
 
Hamarosan végeztem a pakolással és a vasárnapi ebédet már otthon fogyasztottam. A rövid, de mozgalmas horgászat eseményei aztán még napokig éltek bennem, hisz nekem a 2014-es szezon első halait már január elején sikerült megfognom!
 
Eredményes szezont kívánok minden pontyhorgásznak!

Sági Tamás
S-carp Product Team

RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie