RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

A nappali óriás

 
Az előzmények:
Jó barátom, Szilveszter kért meg nemrégen, hogy németországi munkahelyéről hazalátogatva nem tudnék-e csatlakozni hozzá egy viszonylag rövid horgászat erejéig. Bent lévén már a szezonban max. három napra tudtam magam szabaddá tenni, hisz rengeteg munka tornyosult már a nyakamba.  Mikor ezt közöltem vele jöhetett a mindkettőnk részéről nagy kérdés: - Hova is menjünk erre a pár napra? Többórányi hezitálás és több víz számbavételezése után egy lakhelyünktől bő kb. 65km-re található tározó neve merült fel, ahol már én is csak jó néhány éve jártam utoljára.  Az ok egyszerű, és egyben sajnálatos: Akkoriban a magyar horgászok éjszakára nem maradhattak a vízen horgászni... Gondoltam hátha az idő múlásával változott valami, így leautóztam érdeklődni, hogy napjainkra esetleg módosult-e pozitív irányban a helyzet. Nos, a halőrtől és a tulajdonostól most is az ismert választ kaptam: - a helyi szabályzat csak nappal engedélyezi a horgászatot a vízen… Hazaérve felhívtam barátomat és közöltem vele a nem éppen pontyhorgászoknak hízelgő választ és már kezdtem volna lebeszélni, amikor kijelentette, neki így is jó, próbáljunk akkor csak nappal szerencsét…. Jöhetett egy gyors számfejtés, hogy a 420ft/liter üzemanyag áron mibe is fog kerülni a napi ingázás, beleszámolva kétnapi előetetés útját is. Finoman szólva sem jött ki „tűrhető” összeg, de ilyen a horgászszenvedély hát belevágtunk.
 
Előetetés:
Az előetetés fontosságában mindketten nagyon bíztunk, és reméltük, hogy a kétszeri reggeli szoktató etetésnek köszönhetően talán lesz néhány nappali kapásunk majd, ha megérkezünk horgászni. Két pici kis hungarocell golyóval jelöltem meg a vízen azt a két helyet, amit jónak véltem és gondoltam arra az esetre is, ha netán egy külföldi csapat előbb megérkezne, akkor a tó egy másik pontjáról is tudjuk majd a helyeket horgászni. Ez aztán így is lett, de végül egyáltalán nem zavart a rövid gátra letáborozó osztrák horgászok jelenléte. Az etetést a parttól bő 170 méterre alakítottam ki. Az egyik, hely jelölő az 5 méteres vízbe került, míg a másikat a kb. 4 méteres vízben helyeztem el.  A két bója között vagy 40 méter távolság volt. Mindkét reggelen igyekeztem minél korábban a vízhez érni és alkalmanként 3-4 kg főtt kukorica és tigrismogyoró, valamint 2-3 kg különböző típusú bojlikat szórtam be aránylag ritkásan és nagy területen eloszlatva.
 

A második reggelen is elvégzett etetésről hazafele tartva és az erdők között autózva már egyre jobban átjárt az izgalom. Folyamatosan ismételgettem magamban a kérdést: - Vajon sikerülhet-e egy-két halat csak a nappali órákra az etetett helyhez szoktatni…?  A kérdésre nem kellett sokat várni, hisz a következő reggelen már Szilveszterrel a lehető legkevesebb szereléssel felpakolva autóztunk ismét a tározó felé.
 
Első nap:
A tóhoz megérkezve sűrű ködös, párás idő fogadott bennünket, hisz egész éjjel zuhogott az eső. A napijegy megvásárlása után elfoglaltuk horgászhelyünket és nekiálltunk a csónak felfújásához, majd a botok összeszereléséhez. (ezt az előetetéskor megúsztam, mert béreltem csónakot a szükséges félórai időszakra) Nagyon kevés és csak a legfontosabb dolgokat vittünk magunkkal: Két – két bot, egy fél sátor, két szék, egy szerelékes doboz, a mérlegelő, a nagy pontymatrac, leszúrók a jelzőkkel, némi elemózsia számunkra, valamit természetesen a csalis táskák alkották felszerelésünket. Gyorsan eldöntöttük, hogy társam balra a mélyebb vízbe, míg én kissé jobbra eső etetés környékén fogok horgászni. Csaliknak Worm Force, Top Force, valamint a Squid Effect csalikat használtuk némelyiket különböző lebegő csalikkal könnyítve. Valamivel kilenc óra után végeztünk a csalizással és a behordással, majd kezdetét vehette az első napi kb. 10 órás horgászat.
 
 
A délelőtti órákban a nap is kisütött és szinte teljes szélcsend uralta a vizet. Horgász szemnek ez eléggé elszomorító látvány volt, de hát az időjárás az mindig egy nagy kérdés, ha rövid horgászatról van szó, akkor meg pláne! A déli haragszót követően készítettem némi harapnivalót és a kellemes időben nagy étvággyal fogyasztottuk azt. Már négy óra körül járt az idő, amikor a jobbos botom jelzője hirtelen megszólalt. Mindketten szinte lemerevedve bámultunk egymásra egy pillanat erejéig, míg tudatosult, hogy bizony kapásom van. Felvéve a botot halam egyből erőteljesen oldalazni kezdett, így néhány méter zsinór felcsévélését követően csónakba ugrottunk és a vízen folytatódott a fárasztás.  A hal keményen küzdött szabadságáért és a hajlékony pálcát sokszor teljesen karikába hajtotta. Kellett vagy bő öt perc mire az ötméteres vízből a felszínre tudtam kényszeríteni az ereje teljében lévő halat. Még néhány kört tett a csónak körül, mikor aztán Szilveszter megszákolta. A szakáll nélküli horog biztosan ült a szájában és a dupla 20mm-es Squid Effect bojli még a hajszálon lógott. Kivittük a halat és a gyors, pontos mérlegelés eredménye: 14,85 kg volt.
 

A fotózás után épp visszaengedtem a halat, amikor Szilveszter balos botjára érkezett kapás.  Társam érezve, hogy nem egy túlságosan nagy hal van a horgán, a parti fárasztás mellet döntött. Hamarosan egy 11,10kg-os arany hasút fotózhattunk a kora nyári melegben.
 
Az idő sürgetett így gyorsan visszahúztuk még a szerelékeinket hátha a hirtelen jött kapássorozatnak lesz folytatása, de sajnos elérkezett a hét óra és rakodnunk kellett.  A legnagyobb macerát a csónak összerakása jelentette volna, de végül is megkönyörülve rajtunk a halőr megengedte, hogy a vízen hagyjuk azt az esti hazamenetelkor, mondván hogy a kapu úgyis zárva van, nem eshet baja. A szomszédos osztrák csapatot azért még megkértük pluszba, hogy ha lehet, figyeljen a csónakra és elbúcsúztunk tőlük is, kijelentve: holnap reggel újra itt leszünk!
 
Második nap:
Reggel fél hatkor indultunk ismét útra, így a bő 1 órányi autózás után, fél hétre már a parton voltunk. Gyors jegyváltás és már raktuk is ki a szerelékeinket a vízpartra. A csónak sértetlenül ringatózott az előző nap kikötött helyszínen. A gyors csalizást követően már siklottam is a feszített víztükrön a bóják felé, majd a jelzők beélesítését követően Szilveszter is elhelyezte a felcsalizott horgait a számára jónak ítélt helyeken.
 
 
Délelőtt nem volt egyáltalán kapásunk, de ettől függetlenül kimondottan jól éreztük magunkat. Valamivel dél után az északi szél lassacskán megélénkült, és ha nem is voltak jelentősnek nevezhető hullámok, azért némi bizakodásra adott okot a vízmozgás látványa. Három órakor Szilveszter bal oldali kb. az 5 méteres vízben elhelyezett 24mm-es fagyasztott Worm Force és Squid & S. Herring pop-up bojlival csalizott botjának a swingere tapadt a bothoz. Amint megkezdődött a fárasztás már a parton érezte társam, hogy az erős ellenállás miatt érdemes lenne inkább csónakba szállni. A kissé hullámzó vízen mindketten kiélveztük a fárasztás összes pillanatát.  A hal csak nagyon nehezen jött a felszínhez közel és kellett vagy bő 10 perc mire először megpillantottuk a tömzsi tükröst. Nagyon jól küzdő hal volt ez is, de aztán hamarosan elfáradt és a merítőt alátolva már a miénknek érezhettük a testes halat. A partra érve óvatosan tettük a matracra majd a mérlegelőbe. A letárázott mérleg 16,25kg-ot mutatott a formás hal alatt. Szilveszter nagyon boldog volt és a fotózás után igyekezett minél hamarabb visszajuttatni az előző kapás helyszínére az újracsalizott „Worm-os hóembert”. Néhány szem bojlit ritkásan a csali köré szórt, majd két – három lapát főtt mag is került a horog környékére.
 
 
Mikor társam visszaért és beélesítette a botot röviden hozzáfűzte: - szerintem még lesz a nap hátralévő idejében kapása valamelyikünknek…. Bő két óra telt el mikor újra megszólalt Szilveszter nemrégen újracsalizott botja. Ahogy felemelte azt iszonyatos erővel kezdte húzni valami a zsinórt, miközben a bot szinte teljesen karikába hajlott. Mindketten láttuk ez most tényleg egy ígéretes hal, így rögtön csónakba pattantunk és már motoroztunk is a hal felé, aki először teljesen jobbra a mély vízbe oldalazott le. Amikor már majdnem fölé értünk és csak 20 méternyi zsinór lehetett kint, a hal irányt váltott és elkezdett húzni bennünket a tó közepe felé. Barátom a lehető legnagyobb intenzitással terhelte a felszerelést, de a halnak ez nem okozott különösebb problémát. A következő öt perc után, amikor is a halat még mindig nem láttuk csak ennyit hallottam: remeg már a lábam is ez nagyon erős hal! - Csak nyugodtan, kitartás meg lesz az, csak csináld azt, amit eddig - válaszoltam az előbbi kijelentésre. A hal lassan kezdett egyre feljebb jönni, de még mindig nem láttunk belőle semmit. Még öt perc telt el mikor néhány apró buborék mutatta, hogy az ellenfél is fárad már. Lassacskán aztán megpillantottuk a hatalmas testet és mindketten szinte egyszerre mondtuk: - Ez egy nappali óriás! A bivalyerős halat még mindig nem tudtam megszákolni hiába volt már szinte a vízfelszínen, a fejét egyszerűen nem akarta kidugni a vízből. Még mindig jobbra-balra cikázott bevetve minden trükköt, hogy elkerülje a szákolást. A 4-es Mugga viszont nagyon jól akadt, így ha lassan is, de felfeküdt egyszer csak a kapitális hal a vízfelszínre és én azonnal a szákoltam. Szilveszter megkönnyebbülve, hogy a csatát mi nyertük és látva a hal méretét majd kiugrott a bőréből. A partra érve a matracra fektettük a halat is izgatottan készülődtünk a mérlegeléshez. Társam szinte rá sem mert nézni a mérleg kijelzőjére, hisz nagyon sanszos volt már ekkor, hogy új egyéni rekordja lesz majd a hal pontos súlya. Amikor kimondtam a 22,10kg-os számot iszonyú boldogság lett úrrá rajta. Ez tényleg jó pár kilogrammal nagyobb volt, mint az eddig legnagyobb fogása.  Igyekeztem a lehető legjobb fotókat elkészíteni a halról, hogy azokat még hosszú évekig csodálhassa majd, ha épp úgy lesz kedve.
 

A halőr épp a fotózásra ért oda és ő is elismerően bólintott a kiemelt fogásra. Óvatosan visszatettük éltető elemébe a kifáradt óriást, és mivel már nem sok időnk volt hátra a második napból így társam már nem húzta vissza a szerelékét. Hamarosan rakodni kezdtünk, a csónak most is maradt és a hazafele vezető úton csak az aznapi tapasztalatokat és élményeket meséltük egymásnak.
 
Harmadik nap:
Az utolsó, egyben harmadik reggelen ismét pontban fél hétkor a tavon vártuk a halőrt, aki most sem késett és hét órára már kezdhettük is a kipakolást. Az előző két naphoz képest talán kissé felhősebb időben kezdtük meg a horgászatot. Reméltük, hogy a borúsabb, mérsékelten szelesebb időben majd kissé aktívabbak lesznek a halak, bár a szomszédos osztrák csapatok, szinte alig fogtak valamit. A délelőtt most is eseménytelenül telt el. Csináltunk némi stick mixet és csalizással, előkekötéssel stb. töltöttük az időt.
 
 
A folyamatosan melegedő vízben a part szélén egyre több keszeg jelet meg, hogy kötelező násztáncát követően gondoskodjanak a fajfenntartásról.  Mire dél elmúlt már csak azt vettük észre, hogy szinte több száz méter hosszasan hangosan ívnak a keszegek a partszéli sekélyesbe.
 

A harmadik nap első kapása fél kettőkor érkezett el. Először én fogtam egy 15,10kg-os tükröst, majd hamarosan társam is szákolt egy csodás és egészséges 14,90kg-os tőpontyot. Az én halamat a Squid Effect bojlival csaptam be, míg Szilveszter kifejezetten erős hala ezúttal a jobb oldali botján lévő Top Force, Extra fruit pop-up csalira érkezett.
 
 
Lassan sajnos eltelt ez a nap is de nagyon boldogan, elégedetten álltunk neki a szerelékeink és csónakom összepakolásának. Bár kissé elszomorító és bántó a külföldi és magyar horgászok megkülönböztetése, valamint nem volt kellemes a reggeli és esti hazautazgatás sem ebben a három napban, mégis úgy érzem, hogy tanulságos és eredményes három napon voltunk túl. Barátom új egyéni rekordja pedig ismét egy újabb bizonyíték arra, hogy jó helyen, jó csalival és taktikával, akár foghatunk a nappali órákban is egy óriást.
 
Sági Tamás és Németh Szilveszter
S-Carp Product Team

RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie