RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

A kagylópad

 
Június 5-ei indulással kétéjszakás túrát szerveztünk Szalma Józsi barátommal egy németországi bányatóra. Tamással történt gyors egyeztetés követően, időben megérkeztek a túrára szánt bojlik, melyek nagy kedvenceim a Worm Force, Top Force, és a Red Force voltak,18-as és 20mm-es méretben. A horgászat idejére a meteorológusok kánikulát jósoltak, de szem előtt tartva, hogy bányatóra utazunk reménykedtünk a sikerben. Útközben az autó kijelzője 35,4 fokot mutatott… Igazi strandidő - mondtuk egymásnak. A tóhoz érve láttuk, hogy mindössze két álláson horgásznak, ami nem is volt meglepő a nagy meleg miatt.
 
 
A gyors helyválasztás után, összeszereltem a botokat, és kezdődhetett a számomra oly kedves ólommal történő helykeresés. A lényege, hogy az előke nélküli dobáskor, követve az ólom merülését kiderítsük, hogy milyen mederviszonnyal állunk szemben. Kagylós, vagy kavicsos medernél az ólom szinte koppan a leérést követően. Míg iszap esetében alig érezni, hogy az ólom elérte a medret. Körülbelül félórás keresést követően találtam egy púpot, amit csont keménynek éreztem, így a zsinórt beklipszeztem, és lemértem a meghorgászandó távolságot, két, a botom hosszával megegyező leszúró segítségével. Az első ígéretesnek tűnő hely megvan - könyveltem el magamban! Itt hóemberrel horgásztam, ami egy 18mm-es Worm Force bojliból, és egy 14 mm-es White Secret pop-up ból állt.
 
 
A második helyem egy nádfal előtt volt, a parthoz közel. Ezt egy “hinged stiff rig-el” horgásztam meg, amit egy szem 14 mm-es White Secret pop-up bojlival csaliztam fel. Ezt a helyet egy hatalmas vízbe dőlt fa nehezítette jócskán meg, ami a pontyok számára a majd biztos menekülést jelentette. A bedobást az időközben feltámadt, és velünk szemben fújó szél nagyon megnehezítette. Bíztam benne, hogy később majd csendesedik a szél és pontosan tudok dobócsövezni, ezért nem is etettem a helyekre. Körülbelül 3 órája lehettek a csalik a vízben, mikor a belső helyen lévő botomon kapás volt. Meglepődtem, hiszen csak a horog csali volt a vízben, etetés semmi! Gyorsan ráemeltem a botra, és felvettem a hallal kontaktust. Megvan! – szóltam oda Józsinak. Örömöm azonban nem tartott sokáig, mert pár méter után a bot megkönnyebbült. Nem éreztem az ólom súlyát, így kíváncsi voltam mi történhetett a zsinór másik végén. Feltekerve azt, nyilvánvalóvá vált, hogy kagyló vágta el a monofilt.
 
          
Gyorsan újraszereltem, ezúttal kötöttem Snag Leader-t is, és klipszezve újradobtam. Estére a szél csendesedett, így végre tudtam etetni, még a sötét beállta előtt. Mikor végeztem az a bizonyos “minden rendben van” érzés uralkodott el rajtam, és éreztem, hogy az éjszaka mozgalmas lesz. A nagy meleg, és pakolás miatt fáradtan feküdtüknk be a ssátrainkba. Éjfél lehetett mikor a belső etetésen ismét kapás jelentkezett. Az orsó lassan kattogott, miközben a zsinór egyenletesen fogyott róla. “Erre vártam” - mondtam magamba. Felvettem a botot, és az előzőnél határozottabban húztam a halat a part felé. Félúton úszhatott, mikor kicsit finomabbra vettem a fárasztást. Röviddel ezután megláttam a halat, és nyúltam a mertőháló felé, de ami ezután következett, az volt életem eddigi leghosszabb és legkeményebb fárasztása. Megszámlálhatatlan kört tett meg előttem a hal, és sokszor csak a hatalmas farok úszójátt lláttam eltűnni a melységben. Hihetetlen ereje volt, miközben már sajogott a kezem, és azt gondoltam, hogy ennek soha nem lesz vége. Körülbelül 25 perce fárasztottuk egymást, mikor felfeküdt a vízre, és kapva az alkalmon gyorsan megmerítettem. Nagyon megkönnyebbültem, hisz szákban volt az első „németben fogott” pontyom. Belenéztem a hálóba, és lláttam, hogy egy “Two Tone” ponttyal hozott össze a sors.
 
 
Matracra fektettem, majd lemértük a súlyát. Kereken 14kg. Hurrá! Készítettünk pár fotót, és visszaengedtem a halat. Reggel zzáporra, és friss időre ébredtem. Az első gondolatom, az volt, hogy jobb nem is lehetne, miközben minden pillanatban a kapásra számítottam. Abban a pillanatban, hogy elállt az eső, ismét megszólalt a belső helyen lévő bot kapásjelzője. Rohantam ki, és már a kezemben is volt a bot. Ahogy a zsinórt követtem a víztől a bot spiccéig, a túlpart háttérben egy hatalmasat villámlott. Kezem lában megremegett és reflexszerűen nyomtam le a botot a föld felé. - “Ezt most gyorsan ki kellene fárasztani” - gondoltam magamban, és a féket jól behúzva fárasztottam tovább. Nemsokára meg is láttam a ttükröst, amit kicsivel nagyobbnak saccoltam, mint előző társát. Másodszor feküdt fel a vízre mikor sikeresen megszákoltam. Miután megemeltem a hálót akkor lláttam csak, hogy mekkora is a hal igazán. Szóltam Józsinak, hogy megvan a második halam, és legyen szíves jöjjön fényképezni. A mérlegre akasztva a mérlegelőt, 19,10kg-nál állt meg a mutató.
 
 
Csak bámultam az aranyszínű pontyot, és nagyon szerencsésnek éreztem magam. Ez volt a harmadik hal rövid időn belül, ami elcsábult a Worm Force bojlira. A fotók elkészülte után gyorsan visszaengedtem a kapitális halat. Pár perc hatásszünet után újradobtam, és pár maroknyi bojlival megetettem a jól működő helyet. A nap hátralévő részében ismét borzasztó meleg volt, ami a halak kapókedvét is befolyásolta. Nagy nehezen eljött az este, és bízva a hasonló folytatásban nagyobb mennyiségű bojlit dobócsöveztem be ismét a helyekre. Etetés közben azon gondolkodtam, hogy érdemes lenne a partszéli szereléket a kagylópadra tenni, hisz onnan még nem jött hal. Valami azonban azt súgta, hogy tartsak ki a hely mellett, és az utolsó pillanatban meggondolva magam, visszadobtam a White secret-et a part közelébe, a nádfal elé. Mint utólag kiderült nagyon is jól tettem, ugyanis ezek után csak innen jöttek a halak. A Top Force és Red Force bojlival etetett hely elkezdett “működni”.
 
 
Vasárnap hajnalban érkezett az első, egy 8 kg-os tükrös személyében. Nem keltettem fel Józsit a fotó miatt, így nem készült róla kép. A következő kapásra hajnali fél 6-ig kellett várni. A nagyon élvezetes fárasztás végén egy 14,10kg-os egészséges tükrösnek örülhettem.  Sajnos volt egy halvesztésem is, a korábban említett vízben lévő fa miatt. De ez benne vanolt a pakliban. Ennek ellenére nagyon elégedett voltam a rövid idő alatt elért szép eredménnyel. 9 óra körül elkezdtünk pakolni, miközben sajgó kezeim a fárasztások és az eseménydús horgászatot jutatták eszembe.
 
Végezetül kiemelnék pár dolgot, aminek véleményem szerint a sikert köszönhetem:
- Az első és talán a legfontosabb, a helykeresés! Mindig szánjunk elég időt a megfelelő, ígéretes hely megtalálására, hisz később ez kifizetődik. Jobb az elején megtalálni a jónak vélt helyet, mint később a vizet zavarni. Semmilyen csali sem működik, ha azt nem jó, haljárta helyen kínáljuk fel!
- A másik dolog ezután persze a megfelelő bojli kiválasztása. Én mindig viszek magammal egy természetes  jellegű, “lassabban működő” bojlit, amitől a nagyhalat várom (no1 Worm Force) eddig szinte mindig bejött. Mivel nem „fűszeres - gyors” csali ezért nem adja gyorsan a halat, ami kimondottan jól jöhet, ha igazi szép, akár kapitális példánnyal akarunk fotózkodni
 
Németh Szilveszter
S-Carp Prouct Team 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie