RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

A Duna holtág gyönyörűségei

 
Már tavaly Tomi barátommal eldöntöttük, hogy az idei év tavaszán nem egy felkapott víztározón, vagy egy nagy pontyokkal zsúfolásig teli magán vízen fogunk szerencsét próbálni, hanem egy igazi vadvízen, - a Duna szlovákiai szakaszának az egyik mellékágán. Véleményem szerint talán nem túlzok, ha azt állítom, hogy a nagy ponty horgászat legnagyobb kihívása egy ilyen vízen eredményt elérni, hisz a több 10 km hosszan kanyargó mellékágak tömkelegében rendkívül nehéz a halak megtalálása. Társammal egyetértettünk abban, hogy ha sikeresek akarunk lenni, akkor a legfontosabb feladatunk először a halak lokalizálása lesz. Tomival már március végén, - amikor még a víz alig haladta meg a 7-8 Celsius fokot -, már elkezdtük kutatni a pontyok tartózkodási helyeit, nyomait, kerestük a halfordulásokat, valamint az iszapban lárvák után (szúnyog, bolharák stb,) kutattuk.
 

 
Az áprilisi első halak
Az első próbálkozásunk április 4-5-6-ára esett, amikor is a víz még nem értre el a 10 Celsius fokot, ezáltal a halak étvágya sem volt az igazi, ezért csak 1-1 kapásig jutottunk. Következő alkalommal április 11-12-13-án a víz már 13-14 Celsius fokos volt, így a halak is aktívabbak voltak. Az érkezésünk után nem sokkal megérkezett az első hal egy 7,8 kg-os pikkelyes személyében, akinek a 18 mm-es Spicy Fish bojli tetszett meg. Következő kapásra másnap délig kellett várni, ami szintén a Robin Red-es bojlira volt, de ez a hal már meghaladta a 10 kg-ot, aminek nagyon örültem. Aznap délutánra kicsit felgyorsultak az események. Ketten Tomival 5 db halat fogtunk 6 és 9 kg között, - a zömét fűszeres bojlival. 13-án reggel 7 órakor addig nem tapasztalt füstölős kapásra lettem figyelmes, így gyorsan kézbe vettem a botot, a csónakba szálltam és a hal után eredtem. A halhoz közeledve éreztem, hogy az komótosan, nem úgy, mint az eddigiek, a mély víz felé veszi az irányt. Rögtön tudatosult bennem, hogy egy szebb halat sikerült akasztanom, és bő 10-12 perc elteltével sikerült megmerítenem. Partra érkezés után izgatottan ébresztettem fel a társamat, hogy mérjük meg a halat mert az szerintem 15 kg körüli! A mérleg örömömre, pontosan 15,50 kg-ot mutatott! Fotózás után mehetett is vissza a vízbe a sötét színű csodás teremtmény.
 
 
A májusi túra
Az első túra eredményességén felbuzdulva biztosan eldöntöttük, hogy  a májusi túránkat szintén a folyó ezen szakaszán töltjük. Ugyan a dátum még nem volt biztos, de mindenképpen még az ívás előtt szerettünk volna pár szép dunai pontyot horogvégre csalni. Folyamatosan figyeltük az időjárást, nehogy a víz elérje azt a hőfokot, hogy a halak ívni kezdjenek. Hamarosan megegyeztünk abban, hogy május 10-én szombaton kezdjük meg az újabb horgászatot. A túra kezdete előtt két alkalommal az általunk jónak vélt helyeket (ami tavasszal mindenképpen sekély vizet jelenti max. 1-2 méter mélységig) nagy mennyiségű magkeverékkel és helyenként 1-2 kg bojlival etettük meg. Szombaton reggel 7 órakor találkoztunk Tomival, bepakoltunk a csónakokba és elindultunk a helyek irányába. Útközben megbeszéltük, hogy ha 2-3 napig nem lesz kapásunk, - hiszen egy ilyen vízen soha nem mehet biztosra az ember -, akkor helyet változtatunk és a folyó egy másik szakaszán verünk majd tábort.
 
 
Megérkeztünk a helyszínre ekkor a víz már 16-17 Celsius volt. Kipakoltuk a felszerelést, a csalikat, ami 18mm-es fagyasztott Spicy Fish & Robin Red, 18mm-es G.L.M. Plus & Anchovy valamint sima 20mm-es Top Force bojliból állt. Felépítettük a táborokat egymástól kb. 60-70m távolságra, hiszen minél nagyobb területet szerettünk volna meghorgászni. Délutánra a horgok is a helyükre kerültek az egyiken 18 mm-es fűszeres, a másikon pedig dupla 20mm Top Force várta a vadvíz pontyait. A végszerelék az akadós, hínaras terep végett 2-es nagyságú horogból, 45 lbs előkéből, 250-300gr ólmokból és zsinórvezetőkből állt, hiszen ezek nélkül a sodrásban a szerelék nem maradt volna az etetett helyen.
 
 
A hidegfront hatása
Közben elkezdtem etetni egy mélyebb részt is, hiszen a hét közepére egy erős hidegfrontot jósoltak. (A mélyebb rész alatt a medret értem, ami 2,2 mérttől 6,5 méter mélységig mélyül.) A halak örömünkre az első naptól kezdve aktívak voltak. Sikerült is pár szép darabot fogni, ami napi 3-4 halat jelentett fejenként. Szerdára megérkezett a beígért hidegfront is! Viharos széllel, szemerkélő esővel, találtuk magunkat szemben és a halak kapókedve is alább hagyott. Úgy döntöttem, hogy az egyik szerelékemet átrakom a mély vízbe, amit már 4 napja etettem kizárólag a fagyasztott 18 mm-es kagylós bojlival és 22mm-es Halibut pellettel. Amint a szerelékemet a mélyebb részbe raktam rövid időn belül kiderült, hogy a halak étvágya nem ment el, sőt inkább fokozódott, csak a potykák máshol, a mélyebb részeken kezdtek el táplálkozni. Az új helyről az egyik halat fogtam a másik után. Közben Tomi barátom is fogott egy gyönyörű és szépségdíjas nyurgát, amelyet 15,30 kg-os súlyban mérlegeltünk.
 
 
A két 15kg feletti Dunai ponty
Délután 5 órakor megszólalt ismét a jobbos botom kapásjelzője, ami dupla a 20mm-es Top Force bojlival volt felcsalizva. A délelőtt folyamán ezzel a szerelékkel már sikeresen szákba tereltem egy 15,10 kg-os duci tövest, így izgatottan eredtem a hal után. A viharos szélben egyedül szálltam csónakba és egyből tudtam a hal viselkedéséből, erejéből, hogy egy szebb Dunai példánnyal van dolgom. Ez a hal is, akár csak a többi nagy, komótosan akár csak egy tengeralattjáró a meder felé vette az irányt és rendületlenül húzta a csónakom. Csak 10-15 perc elteltével tudtam átvenni az irányítást, addig csak követtem a halat, aki egész végig a mederben körözött. Mivel nem tudhattam, hogy van -e a környéken valami elsüllyedt vastagabb fa, vagy ágak, - amit anno a Duna hozott magával -végig izgultam a fárasztás minden pillanatát. Amikor sikerült felhúzni a felszínre és megpillantottam a hideg szél ellenére szinte izzadni kezdtem, hiszen tudtam, hogy ha sikerül megszákolnom, akkor ez a hal lehet a legnagyobb folyóvízi halam. A pikkelyes még párszor a mélybe tört, de aztán végül sikeresen megszákoltam. A partra érkezésemkor Tomi már izgatottan várt. Mérlegelést követően, ahol is pontosan 17,50 kg-ot mutatott a mérleg, elkészítettük a fotókat, majd szabadon engedtük a gyönyörű Dunai tövest. Fogtam már ennél nagyobb halakat is, de ebben a pillanatban úgy éreztem, hogy számomra ez a hal a legszebb a világon. Egy igazi, vadvízi tövessel ajándékozott meg a folyó, egy háborítatlan környezetben!

 
Az elkövetkezendő napokban fogtunk még pár szép halat 8 és 15 kg-os súlyban. Szombaton elérkezett túránk legrosszabb pillanata a pakolás, hiszen letelt a horgászatra szánt időnk. Közben társammal megbeszéltük a héten történteket. Az egy hét folyamán 42 db pontyot sikerült fognunk 10 kg feletti átlagsúlyban és 3 db hal túllépte a 15 kg-ot, ami úgy gondolom, hogy egy ilyen típusú vízen mindenképpen elismerésre méltó eredmény!
 
 
A Dunai horgászatunkra visszagondolva talán mi sem bizonyítja jobban, hogy egy kis odafigyeléssel és minőségi, attraktorokkal bővelkedő csalikkal még egy ilyen, táplálékban kiemelten gazdag vadvízen is szép eredményeket érhetünk el! Csak bíztatni tudok minden elkötelezett pontyhorgászt, hogy keresse az ilyen és ehhez hasonló kihívásokat és ígérhetem, hogy az átélt élményekre biztosan nagyon sokáig emlékezni fognak...
 
Horsy Zoltán (SK)

RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie