RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA VIDEÓK LETÖLTÉSEK
 
 

9 nap, 8 éjszaka Fehérvárcsurgón

 
Az idei év rendkívül szeszélyes tavasza komoly fejtörést okozott az első hosszabb, egy hetes horgásztúránk időpontjának a megválasztásában. Társammal, Péterrel jó néhány telefont váltottunk mire kitűztük a május 5.-ei időpontot, - a Fehérvárcsurgói víztározó meghorgászásának a kezdetét. Mivel a 3-5 méter átlagmélységű és majd 200 hektár nagyságú tározó halállománya viszonylag szerénynek mondható, így tisztában voltunk vele, hogy alapos felkészülés és lehetőleg minél több idő, valamint némi szerencse is kell, ha eredményt szeretnénk elérni. Ezen a vízen egy hét kapás nélkül egyáltalán nem ritka, de mégis szeretünk ide járni. A túra eseményeit a vízparton vezetett naplóm segítségével szeretném most közzétenni.
 
Szombat (Május 5.) - Érkezés, kezdés

Reggel majd egy órán át rakodom, mire az előző este összekészített csalikat, a felszerelést, a csónakot, a motort, és az egy hétre szükséges összes holmimat bepakolnom az autómba. A majd két órás utazás közben az út mentén fel-felbukkanó virágzó akácosok, és zöldbe öltözött fák, bokrok már a hamisítatlan tavaszt idézik. A napsütéses szép időben nagyon várom már, hogy a vízparton lehessek és végre egy huzamban egy hetet horgászhassak. Mire kora délután megérkezek, Péter már elfoglalja a kíméleti terület melletti szélső állást, jómagam pedig a következő állásban pakolok le. A köztünk lévő 20-30 méter kellemesen elegendő ahhoz, hogy ne legyünk egymás nyakán, a hét folyamán. Jöhet a rakodás, és sátorállítás, amibe társam is segít. Közben persze azért - jó szokásomhoz híven - a vizet kémlelem, hátha valami árulkodó jelet látok, ami segít majd a bójázásban. Mire felszerelem botjaimat és összerakom a csónakom kora este lesz. Szerencse, hogy már később sötétedik, így még világosban lebójázok. Mivel a mederfenék viszonylag egyenletes ezért a jól bevált „ferdesávos” etetés mellet döntök ismét. Egyik bójám a parttól kb. 230 méterre, míg a másikat kb. 290 méterre rakom. Közöttük egy nagyobb mennyiségű főtt magmix, pellet és tóvízben áztatott, - különböző ízű főként halas és némi fűszeres - bojlit szórok szét, viszonylag ritkásan, hogy a kóborló halak minél könnyebben rátaláljanak a sávra. A három botra más - más csali és előke kerül, így próbálom az első napokban kideríteni, - persze ha érkezik kapás, hogy mi is ízlik a legjobban a pontyoknak. Mire besötétedik minden a helyén, jelzők beélesítve és társammal egy szolid italozás közben latolgatjuk az előttünk álló napok fejleményeit.
 
Vasárnap (május 6.) - Az első érdeklődő

Éjszaka során egyikünknek sem volt egy árva csippanása sem. A kávézásunk közben megszámoljuk a szemközt letelepedő új csapatokat. Nyolc sátor ágaskodik a több mit 800 méterre lévő túlparton, egymástól 50-100 méterre, (utólag megtudjuk: zömében szlovákok érkeztek), míg a mi oldalunkon senki nincsen, néhány napijegyes horgászt leszámítva. Valójában rendkívül örülünk a nyugalomnak és csendnek, hisz ezért is esett többek közt a választásunk erre a tóra. Napközben, a napos felhőtlen időben gyorsan melegszik a levegő és a gyenge déli szél tovább fokozza, a szinte kora nyárias időt. A hirtelen jött melegben – kapásra nem igazán számítunk. Sötétedés előtt néhány felhő jelenik meg az égen, majd a közben feljövő teliholdat egyre sötétebb felhők takarják el végleg. Tíz óra után valamivel erőteljes kapást jelez a középső botom jelzője. Gyorsan a csónakba szállok és bő tíz perc után egy jól védekező tükrössel térek vissza. Nem túl nagy a hal, de babonából mindig kihozom az első halamat, még ha kisebb, akkor is. A 20mm-es Top Force és 15mm-es Pineapple „hóemberen” rajtavesztett zömök tükrös súlya 11,10 kg. Majd 26 óra tellett el, míg az első hal megtalálta az etetésemet. Miközben óvatosan visszaengedem, elgondolkodom, hogy a „menő tavakon” ennyi idő alatt szinte kötelező 10-15 db testesebb pontyot fogni…Nekem mégis ezek a nehezen megszerzett és szép halak adják az igazi örömet….Valamivel éjfél előtt elered az eső, miközben Peti is fog egy 8 kg körüli pikkelyest. Hamarosan a sátramba vonulok, aztán hamarosan, a sátorponyvát egyre jobban verő eső zajára alszom el.
 
Hétfő (Május 7.) - Az egy napos front

Reggeli ébredésemet egy lassú ejtős kapás sietteti, biztos dévér - morgok magamban, - míg felhúzom a gumicsizmám. A botot megemelve érzem, hogy nincs komolyabb ellenállás, majd hamarosan kitekerem a bő másfél kg-os keszeget. Az eső közben egyre jobban megered és a tegnapi kora nyárból, mára szinte kora ősz lett. A napközben megerősödő északi szél is egyre jobban borzolja a tavat, így bizakodunk, hogy az októbert idéző idő meghozza valamelyest a halak kapókedvét. Szinte hihetetlen, de mindössze 13 Celsiust mutat a hőmérő, kora délután! kisvártatva egy húzós kapásra reagálok és a meglehetősen hullámzó vízen, - távol a parttól - hamarosan egy újabb 10 kg feletti tükröst szákolok. Még a csónakba újracsalizok, szórok egy kevés magmixet és bojlit a sáv közepére, és motorozok is ki a partra. A halam pontos súly 12,35 kg. Valamelyest jókedvre derít a napközben érkező hal, és bizakodásra ad okot. Este nyolc óra tájban aztán éppen frissíteném a jobbos, legmesszebb lévő csalimat, mikor a balos botom szwingere ragad a bothoz. A frissíteni kívánt botomat gyorsan visszarakom az állványra - és kezemben a balos botommal már motorozok is a kíméleti felé oldalazó halam fölé. Miközben halamat fárasztom a felhők mögül kikandikáló lenyugvó napot is csodálom. Hihetetlen, de a borongós idő amilyen gyorsan érkezett, estére olyan gyorsan távozik. A szákolás elsőre sikerül, majd a partra érve jöhet a gyors mérlegelés és fotózás. Szerencsémre a fény még pont elég, így Peti ismét szép képet készít a kora esti halról.
 
 
Mire teljesen besötétedik, mindhárom botomon újracsalizok és újabb bő egy kg - tóvízben áztatott felpuhult bojlit és bojlimorzsát szórok ritkásan a viszonylag hosszú sávra. Egyszerű, de rendkívül eredményes az áztatásos taktika, hisz ha tartalmaz a bojli megfelelő mennyiségű és minőségű attractorot, akkor ezek sokkal hamarabb oldódnak ki bojliból, valamit az aktuális tó vízét magukba szívott csalikat könnyebben, - mint természetes táplálék - azonosítják a legóvatosabb pontyok is. Estére teljesen kitisztul az ég és a telihold, valamit a csillagok fénye ragyogja be az égboltot. A hidegfrontra már csak a gyengén lengedező északi szél emlékeztet.

Kedd (Május 8.) - 15 Felettiek társasága

Hajnali fél egyig beszélgetünk a sátor előtt. Hihetetlen, de mindössze hét fok van. Mielőtt lefeküdnénk aludni épp egy pulóvert húzok magamra az éjszakai hideg ellen, mikor a jobbos botom jelzője majd „felrobban” a hirtelen jött kapástól. Ez a szerelékem van a legmesszebb, így igyekszem a csónakommal, hogy minél hamarabb a hal közelébe érjek. Egy nagyon jól küzdő hal van a horgom végén, hisz viszonylag könnyedén húzza csónakomat a gát irányába. A kapás helyétől vagy 50 méterre tudom csak a halat a vízfelszínre kényszeríteni. A merítés csak másodjára sikerül, mert közben a fejlámpám eleme szinte teljesen lemerül. Nagyon szép hosszú pikkelyes ponty pihen a merítőmbe, aminek nagyon örülök, ugyanis 15 kg felettire saccolom. A parton derül ki, hogy a  a Krill & Belachan pasztával bevont, egy szem Worm Force csalira érkező hal pontosan 16,25 kg. A reggeli fotózásig méretes pontyzsákba rakom, majd nyugovóra térünk. Mély álmomból ismét a jobbos botom jelzője riaszt, még sötét van, talán három óra lehet. A Fejlámpa és csizma pillanatok alatt rajtam van. Felemelem a botom és a 290 méter ellenére rögtön van kontaktusom a hallal, így nem tétlenkedek, amilyen gyorsan csak tudok, megyek a hal felé. Akár csak az előző halam, ez is erősen a mély víz irányába, jobbra menekül. Jó néhány percig lassan komótosan tartja magát a mélyben, aztán ha lassan is, de egyre feljebb tudom kényszeríteni. Az itteni halak fárasztást nagyon élvezem, mert a hatalmas vízben bőven van hova menekülniük a halaknak és nagyon jó kondinak is örvendenek. Mostani ellenfelem is még vagy öt percig vontatja a csónakom, mire végre elfáradva felfekszik a víztetején. Egy nagyon szép duci tükröst pillantok meg a lámpafényben, a merítés elsőre sikerül. Nem kapitális példány, de nagyon örülök a hibátlan szép halnak. A combilink előkén lévő hosszúszárú horog nagyon jól akadt, alig bírom kiakasztani. Mivel szélcsend van és a vízfelszín tükör sima, így még gyorsan a csónakba felakasztok egy felcsalizott előkét és a szerelékemet lerakva jövök ki a hallal. A botom gyorsan felteszem, az állványra majd óvatosam megmérem a halam. A kijelző 15,30 kg-ot mutat. Ez az! – sziszegem magamban. Ismét egy 15 kg feletti ponty! Pontyzsákba rakom és a másik hal mellé kötöm.
 

Lassan pirkadni kezd és a felkelő napról szeretnék fényképet készíteni, így megvárom, míg a horizonton felbukkan. Egyszerűen csodálatos a látvány! Gyönyörködöm, miközben hallgatom a madarak kora reggeli, érdekesebbnél érdekesebb dallamát.
 
 
Egy csodás hajnali napfelkelte

Délelőtt lefényképezzük a két halamat, majd a nappali kapástalan órákat előkekészítéssel, és délutáni alvással töltjük el. Kora estig Peti fog két darab 8-9 kiló körüli pontyot, majd mindketten elvégezzük az újra csalizást és etetést. A szokásos esti beszélgetésünk ezúttal hamarabb véget ér: még éjfél előtt aludni térünk.
 
Szerda (Május 9.) - Őszbe fordulva

Vagy három órája alszom, mikor egy rövid „pitty”-ből pillanatok alatt folyamatos húzós kapás lesz. Amíg a tettes fölé érek, meglepődve tapasztalom, hogy mennyire drasztikusan lehűlt a levegő, a párás éjszakában. Halamat a bójákon túl érem utol, így majd a tó közepén fáraszthatom ki. Mindez hatalmas élmény a parttól több mint 300 méterre. A hal, a víz és a hatalmas csend, mindez a telihold fehér fényében! Nagyon élvezem a fárasztás minden pillanatát, főleg, hogy ellenfelem nem adja magát könnyen. Majd negyed óra eltelik, miután megmerítem a márványos sötét tükröst. A Worm Force bojli szinte sértetlen, így visszarakom az etetésre mielőtt a part felé veszem az irányt. A mérlegeléskor örömmel veszem tudomásul, hogy megvan a harmadik szebb halam is, melynek pontos súlya 15,45 kg.  Csak lassan tudok visszaaludni, úgy kiment az álom a szememből. Reggel már kilenc óra is elmúlik, mire felébredünk. Hihetetlen, de a kávénk kortyolgatása közben alig látunk pár méterre a hatalmas ködös párás időben. Mintha október lenne… Délelőtt aztán feloszlik köd és hétágra süt a nap, miközben megerősödik a déli-délkeleti szél. Sajnos mindketten egyetértünk abban, hogy ez az idő és széljárás nem kedvez ezen a vízen a halak kapókedvének. Közben ráveszem Petit, hogy grillezünk egy finom ebédet, de a középső botjának kapására lesz figyelmes, így - mint szinte mindig - ismét én fejezem be a hússütést….A majd 4 kg-os ponty láttán aztán  megjegyzem társamnak kicsit kajánul, hogy - a grillezést kéne inkább erőltetnie. Persze érti a tréfát, így jót derülünk az egészen... Kora estig néhány eszmefuttatást vázolunk fel egymásnak, próbáljuk megfejteni a tározó halainak a mozgását. Este annyit változtatunk az eddigi taktikánkon, hogy én kevesebbet etetek, - hisz úgy érzem, a jelenlegi időjárás nem kedvez a halak étvágyának. Peti, - dupla vagy semmi alapon, - jócskán megszórja az ő sávját. A csendes éjszakában majd éjfélig beszélgetünk, majd lefekszünk.
 

Csütörtök
(Május 10.) - A kíméletin

Hajnali fél három múlt: az „ügyeletes kapás” ébreszt. Nagyon gyorsan húzza a hal a nyelető fékemről a zsinórt, így elsőre jobb halat sejtek. Gyorsan beszállok a csónakba és titkon ismét egy szebb halat remélek. Amikor viszont közelebb kerülök, a halhoz érzem a tipikus gyors rángatásokat, megugrásokat, ami inkább a kisebb pontyokra jellemző. Hamarosan egy fiatal 7-8 kg közötti, nagyon szép, hosszú sodrófa pontyot merítek. Miközben - míg a merítőből – visszaengedem, odasúgom neki, hogy - nem haragudtam volna meg, ha nem kelt fel….Felcsalizott előkém szerencsére van csónakba, így visszarakom a szerelékem az előbbi kapás helyére, majd hamarosan visszafekszem a sátramba. Reggel 9–kor arra kelek, hogy majd megsülök a sátramban - a nyitott ablakok és ajtó ellenére. Ahogy kilépek, döbbenten nézem, hogy a 200 hektárnyi vízfelületen egy árva fodrozódás sincs. Hihetetlen, feszített víztükör! Mivel mindketten egyetértünk abban, hogy ebben az időben kár nappal a botokat bámulni, kitekerjük azokat és felcsónakázunk, a kíméleti területre, hátha látunk néhány szebb halat sütkérezni a majd 30 Celsius fokban. Előtte azért természetesen engedélyt kérünk a halőrtől. A kíméleti terület csodálatos, igazi haltartó! Majd 50 hektár tele akadóval, fával és 1-2 méteres vízmélységgel. Pontyoknak jobbat elképzelni sem lehet. Hamarosan megpillantjuk az első sütkérező kisebb pontyokat, majd ahogy egyre zegzugosabb részekre evezünk, úgy tűnnek fel a nagyobb testű pontyok és amurok.
 

Hát itt vannak… - nyugtázzuk társammal -, a horgászhelyünktől majd 700 métere! Csinálunk jó pár videót, ahogy szürcsölik le az ágakról a zöld moszatokat a pontyok. Némelyik hal, zavartalanul a csónakunktól egy méterre szürcsöli a természet adta táplálékot. Szenzációs, egyben nagyon érdekes a látvány és vagy 5 órán keresztül bolyongunk még, mire visszatérünk a táborunkba. Este újrahúzzuk a botokat, de mindketten tudjuk, - pláne a nappal látottak után -, hogy sok mindent nem várhatunk az éjszakától.
 
Péntek (Május 11.) - Kánikula

Már javában világos van, amikor egy rövid csippanás után, erőteljes kapás ébreszt fel végleg. Ahogy közeledek a csónakkal a bóják felé, egy kb. két kg-os szürkeharcsa – szájában egy pár méter összetekeredett kolonccal van a főzsinóromra csavarodva. Hirtelen nem értem, hogy ekkora hal hogyan csinált ilyen erőteljes kapást, amikor észreveszem, a zsinórom jócskán balra mutatat, és azon is van valami. Igyekszem a kisharcsát előbb kiszabadítani, majd úgy levágni a zsinórgombolyagot a főzsinórról, hogy az ne sérüljön meg. Néhány pillanat után rendeződik a káosz és motorozok tovább a halam után. Ismét tükörsima a reggeli víz, így ráérősen, - gyönyörködve a reggeli tájban - fárasztom ki a halam. A horog ismét nagyon jól ül, amin a csali ezúttal egy 20mm-es Top Force és egy White Secret „hóember” volt. Amint kiérek, a partra Peti épp csónakba száll, kijelentve – elhúzta nekem is. Hamarosan megmérjük és lefotózzuk mindkét halat. Peti hala 10,70 kg, míg az én pontyom 12,50 kg. Mindkét hal hasonló tétfelépítéssel rendelkezik, és pikkelyes.  Ez a nap is eléggé esélytelennek tűnik, hisz a délutáni 28 Celsius-fok mellé teljes szélcsend párosul. Szinte kánikula van, a fák lombkoronája alá húzódva várjuk meg az estét. Jöhet az újracsalizás és egy kevés etetés, hátha az éjszaka hoz valamit…..
 
Szombat (Május 12.) - Viharban

A reggeli ébredés után lehangolva vesszük tudomásul, hogy minden bot érintetlen maradat. A délelőtt ismét nagyon meleg, fülledt nyári idő van. Közben megérkezik Nagy Gabi - Peti nagyon jó barátja, aki tőlünk vagy 50 méterre állítja fel táborát. Gabiról tudni kell, hogy nem egy ideges típus, - így velem ellentétben, - ha a túra első éjszakáján nem horgászik, akkor sincs kétségbe esve. Munkájából adódóan viszonylag hosszú időt tud egyhuzamban horgászni, most is 10-14 napra érkezett.  Dél körül megcsörren a telefonom és kedvesem tudatja velem, hogy rendkívül gyorsan érkező vihart, és erős lehűlést jósolnak a délutáni órákra, és odahaza, már orkán erejű szél tombol. Megköszönöm a figyelmeztetést és elújságolom társaimnak is hírt. Felkészülünk a vihar érkezésére és Petivel gyorsan minden botot újracsalizunk. Mire az utolsó bottal is végzünk már, akkora hullámok vannak, hogy az 55 lbs-es motorral épp elég a partra érni. Hamarosan egyre sötétebb felhők lepik el az eget és kora estére az eső is megered. A sötétség beálltával a vihar csak erősödik és az orkán erejű szél kisebb nagyobb ágakat tör le a környezetünkben lévő fákról. Ettől függetlenül az estét - immár hárman - sztorizgatással töltjük, de persze amikor egy-egy nagyobb ág mellénk esik, egy pillanatra megszakad a jókedv. Este 11 óra van, mikor Peti balos botjának a jelzőjének a hangjára leszünk figyelmesek. Ahogy felemeli a botot komoly ellenállást érez. Közli, hogy valami jobb hal vehette fel a fél szem G.L.M és White Secret pop-up bojlit, - így némi hezitálás után – a hal után eredünk.
 

A tajtékzó vízen igyekszem a csónakot a partközelébe tartani, míg Peti próbálja az erősen a kíméleti felé robogó halat megfordítani. A motor teljes fokozatban, én evezek a hullámzással szemben, mégis nagyon nehéz irányítani a csónakot. Jó negyed óra kell, mire a szakadó esőben és tajtékzó vízen másodjára sikeresen megmerítem Peti eddigi legnagyobb halát. A parti bokrok közelségében igyekszünk mihamarabb visszajutni a biztonságot jelentő partra. Jöhet a mérlegelés: a hal pontos súly 15,75 kg. Egy gyors öröm pálinka után bevacakoljuk magunkat sátrainkba és próbálunk aludni, - már amennyire lehet a tomboló éjszakai viharban.
 
Vasárnap (Május 13.) - A Nagy

Reggel két apró csippanásra ébredek. Kinézek a sátramból, miközben látom, hogy még mindig cudar idő van, és nagyon fúj a szél.  Jobbos botom jelzője világít még, de folytatás nincsen. Lehet a szél –mondom magamban, amikor újra egy csappanást hallok. Mivel régóta ismerem a jelzőimet, most már biztos vagyok benne, hogy valami hal lehet a horgomon. Felemelem a botom és elindulok a bója irányába. Az erős északi szél okozta hullámok alaposan nehezítik a haladásom. Talán 150 méterre lehetek a parttól, amikor észreveszem, hogy zsinórom le van valamibe a fenéken akadva és nem tudom tovább tekerni az orsóm. Igyekszem körbejárni az akadót és kiszabadítani zsinórom, ami vagy öt percig is eltart a hullámzó vízen, mire végre sikerül. Hamarosan beérek a bóják közelébe és a jócskán jobbra tartó halam súlyát egyre jobban érzem. Még negyed óra kell, mire a hullámok közt feljön egy nagyon szép testes tükörponty. Igyekszem úgy fordulni a csónakkal, hogy a szél a halra toljon, - hisz csak így van esélyem a merítőt alá tolni. A taktika beválik és elsőre megmerítem a nagy hullámok közepette a halat. Nagyon örülök, hisz 17-19 kg között saccolom elsőre a súlyát. A letárázott kijelző pontosan 18,075 Kg-ot mutat. Nagyon őrülök, hisz a hét folyamán ez a negyedik 15 kg feletti halam.
 

A halam visszaengedése után Peti is elővesz egy hajnalban fogott 11,50 kg-os pikkelyest. A pontyzsák tartalmán meglepődünk: a hal jócskán ürített moszatot, amit ilyen mennyiségben inkább az amurok szoktak fogyasztani. Mindenesetre érdekes és tanulságos, hogy a csütörtökön a kíméletibe látott halak milyen előszeretettel és mennyiségben eszik az ágakon lévő algát. Délután számomra véget ér az egy hetes horgászat és lassan összerakodom. A hét végül igazán kapitális halat nem hozott számomra, de úgy gondolom, hogy a négy 15 kg feletti hal és jó néhány 10-12 kg közötti példány elegendő élménnyel és tapasztalattal gazdagított.
 
Végezetül: Gábor két szép hala!

Gábor még utánunk 14 napot horgászott egyhuzamban a tározón, és hogy mi sem bizonyítja jobban mennyire fontos a minél több idő eltöltése, a több 10-13kg közötti hal után a nyolcadik napon egy 18,50 kg-os, míg a 10. napon egy gyönyörű 21,65 kg-os pontyot terelt szákba.
 

Mindkét halat két szem G.L.M. Plus és Spirulina alga ízű bojlival fogta. Lehet, hogy a moszatok legeléséhez szokott pontyoknak pont ez az íz világú bojli kellet azon a héten? Nem tudni pontosan, de nem is baj, ha a ferhérvárcsúrgói tározó, (a benne élő halaival) mindig kellően rejtélyes marad, hogy érdemes legyen felkeresni a kihívásokat szertő horgászoknak….

Sági Tamás
S-Carp Product
 
RÓLUNK TERMÉKEK BESZÁMOLÓK TIPPEK GALÉRIA INFORMÁCIÓK KIEMELT PARTNEREINK VIDEÓK LETÖLTÉSEK Cookie